A gyertya ma is keresett ajándék

Halloween és Márton-nap alkalmából készített lámpások esetében már többnyire az elektromos mécseseké a főszerep, így felmerül a kérdés, van-e még szükség a hagyományos gyertyákra advent idején?

Petrits Péter gyertyakészítő Forrás: Havran Zoltán

A válaszért Szekszárdon keressük fel az ország legrégebbi gyertyás családját, ahol közel kétszáz éve készítenek gyertyákat. Petrits Péter gyertyakészítő mestertől megtudjuk, annak ellenére, hogy az adventet és a karácsonyt ma gyakorta veszik körbe műanyag dísztárgyakkal, mégis nagy igény mutatkozik az igazi gyertyákra. Ugyanis a mécses- és a gyertyaláng nemcsak fényt ad, de olyan melegséggel tölti el az otthonunkat, lelkünket, amelyre a hosszú, téli, sötét estéken különösen nagy szükségünk is van.

Petrits Péter gyertyakészítő mester gyertyát önt (Fotó: Havran Zoltán)

Mint kiderül, az adventi koszorúkra máig igazi gyertyák kerülnek, sőt egyre többen vásárolnak kifejezetten ajándékgyertyákat szeretetteiknek az ünnepre. 

Petrits Péter felidézi, hogy a rendszerváltás utáni amerikai „álom karácsonyok” megalkotásába belefáradtak az emberek. Egyre inkább a hagyományosat, a gyermekkoruk karácsonyait idéző, letisztult formákat szeretnének viszontlátni. Ebbe a képbe nem férnek bele az olcsó, ázsiai dekorációk. S annak ellenére, hogy a műfenyőkön műégősorok fénylenek, az igazi gyertyákra is nagy szükség van. A vásárlók egyre több bizalmat szavaznak a magyar családok által gyártott kézműves termékekre, így a gyertyákra és a mécsesekre is.

Úgy látom, az emberek megcsömörlöttek az ünnepi tömegáruk dömpingjétől. Már nem a mennyiséget, hanem a minőséget, a személyre szóló ajándékot keresik.

– mondja a gyertyakészítő mester. Ugyanakkor azt is hozzáteszi, nem tehetik meg, hogy ne a piaci igényekhez alkalmazkodjanak, így számos olyan színben is készítenek gyertyákat, amelyek korábban nem voltak jellemzők.

A legtöbb vásárló azonban továbbra is a hagyományos színű pirosat, az aranyat, illetve az adventi koszorúkra a rózsaszín és a lila színű gyertyákat választja

– mondja Petrits Péter.

A gyertya és mécses kora még nem járt le
 

Megtudjuk azt is, hogy az amatőrök mellett legalább két tucat gyertyaöntő mester működik hazánkban, akik műhelyt tartanak fenn és kielégítik az évről évre nagyobb igényeket. Karácsonykor a gyertyákhoz még akkor is ragaszkodnak az emberek, ha már a karácsonyfákra nem kerül igazi, égő gyertya.

A mézeskalács készítő és a gyertyaöntő mesterség kéz a kézben járt régen is. Nem véletlen, hogy az ő családjukban is egymás mellett él a két hivatás. A régi időben a mesterek maguk préselték ki a mézet a lépből, a visszamaradt viaszból pedig gyertyákat készítettek. Annak ellenére, hogy ma már a gyertyák paraffinból készülnek, a mesterségbeli fogások ugyanazok, mint régen.

Ebben a munkában is vannak kihívások és nehézségek. A lényeg, hogy az ember szeresse azt, amit éppen csinál, akkor minden nehézségen úrrá tud lenni. Ez kiváltképpen igaz a gyertyakészítésre, ahol sokszor ismétlődnek bizonyos munkafolyamatok.

Petrits Péter büszkén mutatja be nagyapja és dédapja eszközeit. A szúette, régi, kerekre erősített kanócokra az ősi csurgatásos technikával került rá a lassan megdermedő gyertyatest.

Hosszú és fáradtságos munka a gyertyahúzás mestersége, amellyel több méter vékony gyertyaszál is készíthető. 

Igaz, a gyertyakészítés ezen módja már egyáltalán nem tekinthető termelékenynek, hiszen rengeteg fizikai munka, szakértelem és nem utolsósorban idő kell hozzá, de Petrits Péter büszke arra, hogy továbbviheti a családja mesterségbeli tudását és hagyományos módon készíthet gyertyákat.

Borítókép: Petrits Péter gyertyaöntő mester (Fotó: Havran Zoltán)