A mézeskalács készítő és a gyertyaöntő mesterség kéz a kézben járt régen is. Nem véletlen, hogy az ő családjukban is egymás mellett él a két hivatás. A régi időben a mesterek maguk préselték ki a mézet a lépből, a visszamaradt viaszból pedig gyertyákat készítettek. Annak ellenére, hogy ma már a gyertyák paraffinból készülnek, a mesterségbeli fogások ugyanazok, mint régen.
Ebben a munkában is vannak kihívások és nehézségek. A lényeg, hogy az ember szeresse azt, amit éppen csinál, akkor minden nehézségen úrrá tud lenni. Ez kiváltképpen igaz a gyertyakészítésre, ahol sokszor ismétlődnek bizonyos munkafolyamatok.
Petrits Péter büszkén mutatja be nagyapja és dédapja eszközeit. A szúette, régi, kerekre erősített kanócokra az ősi csurgatásos technikával került rá a lassan megdermedő gyertyatest.
Hosszú és fáradtságos munka a gyertyahúzás mestersége, amellyel több méter vékony gyertyaszál is készíthető.
Igaz, a gyertyakészítés ezen módja már egyáltalán nem tekinthető termelékenynek, hiszen rengeteg fizikai munka, szakértelem és nem utolsósorban idő kell hozzá, de Petrits Péter büszke arra, hogy továbbviheti a családja mesterségbeli tudását és hagyományos módon készíthet gyertyákat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!