Karácsony a világ körül: ahány ország, annyi izgalmas hagyomány

Gyermekkoromban szerettem a képzelet szárnyán szállni, fontos része volt a meseolvasás a karácsonyi készülődésnek is. Édesanyám estéről estére elővette Benedek Elek és Andersen klasszikusait, amelyek a szeretet ünnepét mindig egy kicsit más megvilágításba helyezték. Az ünnepi mesék köre most egy kedves kötettel bővült, amely a világ karácsonyi szokásaiba enged betekintést. A Karácsony a világ körül tizenhárom története rávilágít: ahány ország, annyi izgalmas hagyomány. A könyvben feltűnnek angyalok, koboldok, csodatevő pókok és varázsmacskák is. A szerző, Somfai Anna a mesekönyv születésének történetét is megosztotta velünk.

– Idén a karácsony köré építette fel az új mesekönyvét, amelyben a világ országainak ünnepi szokásai elevenednek meg. Ezeket a történeteket mi inspirálta? Mennyi benne a valóság és mennyi a fikció? Milyen kutatómunkát igényeltek?

– A karácsony köré épülő régi és új szokások felkutatása rendkívül izgalmas feladat volt. Már Benedek Elek is foglalkozott más népek meséinek, legendáinak gyűjtésével, noha abban a korban jóval nehezebb volt idegen nyelvű anyagokhoz hozzájutni és azokat lefordítani. Ma a mesegyűjtemények mellett a világháló is bőséges forrása a régi legendáknak, hagyományoknak és újabb keletű szokásoknak. Az izlandi legendakört például egy nagyszerű élőszavas előadásban hallgattam, és számtalan kép, videó, beszámoló segítette a munkámat. 

A történeteimet mind egy-egy érdekes, ma is élő valós hagyomány vagy szokás köré építettem, például Magyarországon csenget a Jézuska, Hollandiában hajón érkezik a Mikulás, Venezuelában fiatalok egy csoportja görkorcsolyával indul a karácsonyi misére.

A mesékbe ugyanakkor a saját tapasztalataimat is beleszőttem. Tizenhárom mesét írtam, a tizenhárom országból kilencben magam is jártam, néhányban hosszabb ideig éltem is.

Az illusztrációkat Litkei Juli készítette

– Egy-egy nemzet meséi is a segítségére voltak?

– Az izlandi legendakör mellett norvég, ukrán és görög népmeséket, mondákat is felhasználtam, ezek ugyanis a mai napig élő hagyományokhoz kapcsolódnak.

– Végső soron mi ezeknek a történeteknek a célja?

– A gyerekeknek és a felnőttek is kíváncsiak olykor, máshol milyen a karácsony. 

Ugyanúgy ünnepelnek, mint nálunk? Vagy mások a szokások? És vajon melyikünk ne akarna hétmérföldes csizmát húzni, s néha, legalább gondolatban körüljárni a világot?

A könyv meséi messzire repítenek, egyvalami azonban közös bennük: az ünnep, ami összefűz.

– Hogyan készültek az illusztrációk? A mese mely pontjait igyekeztek megeleveníteni?

– Litkei Juli varázslatos illusztrációi a mesék egy-egy lényeges motívumát ragadják meg, ugyanakkor finom szépséggel ábrázolják a helyi környezetet. Az egyik kedvencem például a mesebeli holland házak rajza, a Mikulás kanálison ringó hajójával. 

– Önnek melyik a kedvenc karácsonyi története, és miért? 

– Még édesanyámtól kaptam meg P. L. Travers Mary Poppinsát, ebben van egy részlet: Maja, a Fiastyúk csillaglánykája leszáll az égből, hogy karácsonyi ajándékot vásároljon a nővéreinek. Lenge nyári ruhában érkezik, pénz nélkül, és csomagokkal megrakodva, boldogan távozik. Az ő ajándéka mindössze egy pár kesztyű, mégis kincset ér neki. Gyerekként szerettem ezt a mesét, talán mert benne van a karácsonyvárás öröme, az ajándékozás és a megajándékozottság érzése. Ma már a szeretteimmel és a gyerekeimmel gyakran olvasom A diótörő történetét, nagyon izgalmas, ahogyan a mesében álom és valóság összefonódik, és ehhez még hozzátesz Csajkovszkij zenéjének álomvilága. A felnőtt írások közül egyik kedvencem Dragomán György Cukor című novellája, a régi, nagyszüleimmel töltött karácsonyokat idézi.

Borítókép: Karácsony a világ körül – Mesék a karácsony csodáiról (Forrás: Somfai Anna)