– Mikor és hogyan került közel a szívéhez a meseírás?
– A nagyapám erdész volt, sokat vitt magával az erdőbe, és rengeteget mesélt az erdei állatokról. Az első éveimet falun töltöttem, a nagyszüleim házából jól látszott a messzi hegy, ott élt a mesebeli róka. Ha kitartóan meresztettem a szemem, előbb-utóbb megpillantottam, és magam előtt láttam, mi történik az erdőben. Amint megtanultam írni, nagyapám bátorított, írjam le ezeket a történeteket. Aztán felnőttem, másfelé kanyarodott az utam, de amikor megszülettek a gyerekeim, kiderült, az a róka velem jött, és csendben várakozott a mesebeli hegyen, hogy újra rátaláljak. De hát ilyen a rókáknak meg a meséknek a természete.
– Ön szerint a kiskamaszokat hogyan lehet megszólítani egy-egy kötettel, hogy rátaláljanak az olvasás szépségére?
– Úgy gondolom, a gyerekek általában nyitottak és kíváncsiak a történetekre. Szerintem egy jó kiskamaszkönyv belépőt ad a történetbe,
meghívja az olvasót, hogy ő maga is részese legyen, együtt izguljon a szereplőkkel, a szereplőkért, mintha csak a barátai lennének.
Egy jó könyv nem csupán az olvasót viszi magával, az olvasók is magukkal visznek belőle valamit: egy félmondatot, gondolatot vagy kérdést. A közös olvasás a szülőkkel, nagyszülőkkel is meghatározó élmény, és remek bevezetés az olvasás örömébe. Az egyik legkedvesebb olvasói levelemet egy nagymamától kaptam, ő az unokájával együtt olvasta a kiskamaszoknak szóló háromkötetes sorozatomat, a Barátsághálót.
– Miért tartja fontosnak a rendszeres meseolvasást?
– Ha azt szeretnéd, hogy a gyermeked okos legyen, akkor olvass neki sok mesét! Ha még intelligensebb gyermeket szeretnél, olvass neki még több mesét! – mondta Einstein. Teljesen egyetértek a zseniális tudóssal, a rendszeres meseolvasás kiváló fejlesztés.
A mese varázsvilág, de ezt az olvasó vagy mesehallgató nem készen kapja, neki magának kell belépnie, elképzelnie a szereplőket, azok érzéseit és világát.
Közben észrevétlenül fejlődik a fantáziája, a kreativitása, a szókincse, a szövegértése, a szociális képességei, a világlátása, és még sorolhatnám. Ezek a képességek igazi varázspálcát adnak a gyerekek kezébe.
– Idén a karácsony köré építette fel az új mesekönyvét, amelyben a világ országainak ünnepi szokásai elevenednek meg. Ezeket a történeteket mi inspirálta? Mennyi benne a valóság és mennyi a fikció? Milyen kutatómunkát igényeltek?
– A karácsony köré épülő régi és új szokások felkutatása rendkívül izgalmas feladat volt. Már Benedek Elek is foglalkozott más népek meséinek, legendáinak gyűjtésével, noha abban a korban jóval nehezebb volt idegen nyelvű anyagokhoz hozzájutni és azokat lefordítani. Ma a mesegyűjtemények mellett a világháló is bőséges forrása a régi legendáknak, hagyományoknak és újabb keletű szokásoknak. Az izlandi legendakört például egy nagyszerű élőszavas előadásban hallgattam, és számtalan kép, videó, beszámoló segítette a munkámat.
A történeteimet mind egy-egy érdekes, ma is élő valós hagyomány vagy szokás köré építettem, például Magyarországon csenget a Jézuska, Hollandiában hajón érkezik a Mikulás, Venezuelában fiatalok egy csoportja görkorcsolyával indul a karácsonyi misére.
A mesékbe ugyanakkor a saját tapasztalataimat is beleszőttem. Tizenhárom mesét írtam, a tizenhárom országból kilencben magam is jártam, néhányban hosszabb ideig éltem is.
– Egy-egy nemzet meséi is a segítségére voltak?
– Az izlandi legendakör mellett norvég, ukrán és görög népmeséket, mondákat is felhasználtam, ezek ugyanis a mai napig élő hagyományokhoz kapcsolódnak.
– Végső soron mi ezeknek a történeteknek a célja?
– A gyerekeknek és a felnőttek is kíváncsiak olykor, máshol milyen a karácsony.
Ugyanúgy ünnepelnek, mint nálunk? Vagy mások a szokások? És vajon melyikünk ne akarna hétmérföldes csizmát húzni, s néha, legalább gondolatban körüljárni a világot?
A könyv meséi messzire repítenek, egyvalami azonban közös bennük: az ünnep, ami összefűz.
– Hogyan készültek az illusztrációk? A mese mely pontjait igyekeztek megeleveníteni?
– Litkei Juli varázslatos illusztrációi a mesék egy-egy lényeges motívumát ragadják meg, ugyanakkor finom szépséggel ábrázolják a helyi környezetet. Az egyik kedvencem például a mesebeli holland házak rajza, a Mikulás kanálison ringó hajójával.
– Önnek melyik a kedvenc karácsonyi története, és miért?
– Még édesanyámtól kaptam meg P. L. Travers Mary Poppinsát, ebben van egy részlet: Maja, a Fiastyúk csillaglánykája leszáll az égből, hogy karácsonyi ajándékot vásároljon a nővéreinek. Lenge nyári ruhában érkezik, pénz nélkül, és csomagokkal megrakodva, boldogan távozik. Az ő ajándéka mindössze egy pár kesztyű, mégis kincset ér neki. Gyerekként szerettem ezt a mesét, talán mert benne van a karácsonyvárás öröme, az ajándékozás és a megajándékozottság érzése. Ma már a szeretteimmel és a gyerekeimmel gyakran olvasom A diótörő történetét, nagyon izgalmas, ahogyan a mesében álom és valóság összefonódik, és ehhez még hozzátesz Csajkovszkij zenéjének álomvilága. A felnőtt írások közül egyik kedvencem Dragomán György Cukor című novellája, a régi, nagyszüleimmel töltött karácsonyokat idézi.
Borítókép: Karácsony a világ körül – Mesék a karácsony csodáiról (Forrás: Somfai Anna)
