A Kultúra.hu cikkében olvashatjuk, hogy Futaki Attilának erős víziója volt a Magyar rocktörténettel kapcsolatban.
Megírására Kántor Mihályt kérte fel. Az általa írt szöveget kellett összhangba hoznia a rajzolókkal, de az is szempont volt, hogy a történet és a vizualitás tónusaiban is illeszkedjen az adott évtizedhez.
A hatvanas évek kimértségét, a hetvenes évek lázadását, a nyolcvanas évek enyhülését, majd a kilencvenes évek új szeleit tehát a szöveg mellett a rajzok stílusában is meg kellett ragadni. Futaki Attila pedig a rajzolók egyedi, helyenként egymástól markánsan eltérő rajzstílusa alapján kérte fel őket a stílusukhoz hangulatilag leginkább illeszkedő évtized elkészítésére, emlékezett az író.
A képregény évtizedeinek stílusa valóban jól elkülönül, mégis egységet alkot. Fritz Zoltán, a hetvenes évekért felelős rajzoló a bemutatón elmesélte: számára fontos volt, hogy illeszkedjen a francia képregény hagyományhoz. Szabó Csaba, a hatvanas évekért felelős rajzoló Futaki Attila tanítványából vált alkotótárssá. Jelent már meg munkájuk közös kiadványban: a Hősök tere című történelmi arcképcsarnokban, amely szintén történeti örökségünkkel foglalkozik.
A Magyar rocktörténet valódi szerelemprojekt, gyerekkori emlékeket is feldolgoz.
Segítségével megérthetjük, milyen gyökerekből táplálkozik a hazai rock- és könnyűzene. A képregény fontos követelménye, hogy telített legyen, de ne zsúfolódjon túl. Legyenek apró részletek, amiket ki lehet szúrni, de a történet is tartson valahová.
Futaki kivételes tempóban tört be a képregények világába, és tette le ott kézjegyét. A tehetség mellett ehhez kitartás, hatalmas munkabírás és persze szerencse is kellett. A szerencse azonban csak lehetőségeket kínál, a sikert nem garantálja. Futaki mindig a leghatékonyabban élt a felkínált lehetőségekkel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!