Ridley Scott meglehetősen sarkalatos vélemény fogalmazott meg azokkal a történészekkel szemben, akik kifogásolták legújabb filmje, a Napóleon történeti hitelességét. Hahner Péter szerint azonban van abban valami erkölcstelenség, ha az ember valós történelmi eseményeknek tünteti fel saját látomásait, önkényes elképzeléseit.
Ráadásul ez esetben a rendező még azzal sem érvelhet, hogy a korszak, melyet feldolgoz, ne lenne eléggé jól dokumentált.
Ahogy a Rubicon Intézet főigazgatója rámutat:
Napóleon egy modern, bürokratikus állam vezetőjeként tevékenykedett, hivatalos dokumentumok özönét hagyva maga után, számtalan lap és röpirat kísérte figyelemmel tetteit, és igen sok kortársa megírta az emlékiratait. Levelezését tizenöt vaskos kötetben jelentette meg a francia Napóleon Alapítvány. A legkiválóbb történészek elemezték pályafutását. Két nagyszerű lexikon is rendelkezésünkre áll: az 1989-ben kiadott Dictionnaire Napoléon 1866 oldalas, a 2020-ban megjelent Napoléon Dictionnaire Historique »csak« 997 oldalas. Vagyis aki rászánja magát, rengeteg megbízható információt szerezhet Napóleonról.
A beszélgetésben kitérnek arra is, vajon egy történész képes-e egyáltalán élvezni a történelmi mozikat, vagy akaratlanul is csak a pontatlanságokat látja meg az ilyen alkotásokban.
A teljes interjút az alábbi oldalon olvashatják.
Borítókép: Ridley Scott Napóleonja (Forrás: Apple TV)
