Újra irodalmi események, klasszikus zenei koncertek, könyvbemutatók, civil szervezetek és művészek előadásai tölthetik meg élettel a lakást, ahol Borsos Miklós élete utolsó éveit töltötte. A lakás történetéhez tartozik, hogy V. Naszályi Márta I. kerületi polgármester rendkívüli jóváhagyásával 2021-től a Politikatörténeti Intézet vette bérbe. Az intézet irányvonala azonban nagyon távol állt a humanizmusáról és erkölcsösségéről híres Borsos Miklós szellemiségétől, így Böröcz László, Budapest világörökségi területfejlesztésének kommunikációjáért felelős miniszteri biztos tevékenységének köszönhetően, majd a budavári önkormányzat jobboldali képviselőinek javaslata alapján a testület 2022 utolsó testületi ülésén úgy döntött, hogy a lakásmúzeumot az önkormányzat kulturális cége üzemelteti tovább, és az intézetnek el kell hagynia azt. – Így végre a neki járó tisztelettel ápolhatjuk rendkívüli szobrászművészünk hagyatékát, örökségét – írja közösségi oldalán Böröcz László.
Programok a Borsos Miklós-emléklakásban
Hosszu Enikő szeretettel mutatja be a frissen felújított kiállítótérben a művész kisplasztikáit, grafikáit, a szobrászathoz szükséges szerszámait, a gondolkodószékét, amelyben az utolsó időkben olyan sokat üldögélt a szobrász.
Vannak kiemelt napok, amelyeket mindig megünneplünk – avat be Hosszu Enikő. – Január 27-én, halála napján kilátogatunk a sírjához a Farkasréti temetőbe, utána visszajövünk ide, és emlékezünk rá. December 6-án pedig mindig megünnepeljük a névnapját, ez az életében is így volt. Születésnapján pedig lehetőség szerint a nagyszebeniekkel együtt emlékezünk rá. Terveink között szerepel, hogy rendszeresen összegyűlünk, kamarahangversenyt tartunk, előadásokat rendezünk, őrizve Borsos Miklós emlékét, szellemiségét
– tette hozzá.
Borsos Miklós életműve
Beszélgetésünk során a művész életéről is sokat tudunk meg: a Borsos-életmű nagyon összetett, és az életpálya olykor akadályokkal tűzdelt. Borsos Miklós 1906. augusztus 13-án született az erdélyi Nagyszebenben. Családja 1916-ban Győrbe menekült a román betörés elől, ott végezte középiskolai tanulmányait a bencés gimnáziumban, majd Firenzében ismerkedett a reneszánsz művészettel. 1924-ben mutatkozott be először festményeivel a nagyközönségnek egy győri kiállításon. Apja műhelyében lett aranyműves, sokáig vésnöki munkából élt. 1925-től rajzokat, majd rézkarcokat is készített. 1928−29-ben bejárta Olaszországot és Dél-Franciaországot, közben rövid ideig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. 1931-től kezdett szobrokat készíteni rézlemezből, fából, majd kőből is. 1934-ben végleg felhagyott a festészettel, ahogy Hosszu Enikő meséli, nem tartotta magát elég jónak a régi nagy klasszikusokhoz mérten, és sajnos meg is semmisítette több festményét.
1938-ban nagy utazást tett Erdélyben, majd Firenze, Dél-Franciaország, Bécs voltak az útja állomásai, ahol újabb és újabb impulzusokat kapott, s így találta meg egyedi hangját. Az 1940-es évektől jelentős illusztrátor, 1947-től készített érmeket. Tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Már a két háború közti időszakban felfedezte magának Tihanyt, de igazi alkotói menedékké csak az 1960-as években vált számára a balatoni vidék.
Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követően ugyanis – a forradalmi napokról szóló rajzai miatt – távoznia kellett a képzőművészeti főiskoláról, ahol addig oktatóként dolgozott. Ebben a mellőzött időszakban a pannon táj és európai tanulmányútja nyújtott neki vigaszt. Nagy áttörést az 1965-ös tihanyi kiállítása hozott, amely ismét visszaemelte színvonalas művészetét a köztudatba. Tihanyi mindennapjaiban hű társa volt Kéri Ilona, ahogy ő nevezte, Buba, aki igazi mediterrán kertet varázsolt otthonuk köré. Itt éltek tavasztól őszig, gyönyörű kertjük a társasági élet központja volt, ahol írók, költők, művészek látogatták őket. Keresztury Dezső író-barát így jellemezte nem mindennapi lakhelyüket és a művészt:
Ez a tihanyi otthon, amelyet feleségével együtt épített, és a természettel együtt újít meg évről évre, épp olyan alkotás, mint más művészi munkái. Kőből és növényből formálódik meg; emberteremtette állandóság a természet alkotta változásban. A ház, a műterem, a kút, a pergolák kőből épített világa az őt körülvevő, befutó, kiemelő és elrejtő növényzetben válik elevenné… S mindebben az alkotó ember él, akinek súg a természet, de aki formálja is azt, amit ennek végtelenségéből kiemel, lefordít a maga nyelvére a maga mértéke szerint. Borsos műveinek forrása a természet. De nem ábrázolja, hanem találkozásaiknak állít emléket, közös gyermekeiket neveli fel. Természeti anyagokból, természeti formák ihletét keresve-követve hozza létre alkotásait; egyszerre kiemeli őket és visszahelyezi a természetbe.
Különleges márványokból készült, érzékletesen megmunkált szobrain a mítosz és a történelem olvad egységbe a leegyszerűsített természeti formákkal. Vonzódását az irodalomhoz nemcsak nagyszámú illusztrációja bizonyítja, hanem olyan szobrai is, mint például a Godot-ra várva. Budapesten több alkotása is látható, köztük a Clark Ádám téren a 0 kilométerkő. 1990. január 27-én Budapesten hunyt el. A művész halálát követően felesége, Kéry Ilona kérésére lakásmúzeumot alakítottak ki a művész szobájának berendezési tárgyaival és alkotásaival. Az örökösök később ezeket a tárgyakat a budavári önkormányzatnak adományozták.
Az emléklakás látogatható, a hivatalos nyitva tartás: szerda 10-től 18 óráig, szombat 10-től 14 óráig. Előzetes bejelentkezés után máskor is van lehetőség a látogatásra.
Borsos Miklós a latinos régi magyar kultúra, az úgynevezett pannon szellem képviselője volt. Művészete Illyés Gyula, Bernáth Aurél és Egry József művészetszemléletéhez kapcsolódik. Szobrai Constantin Brâncuși formavilágát idézik. Kiemelkedő tevékenységéért 1954-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1967-ben kapta meg az érdemes művész, 1972-ben a kiváló művész elismerést.
Borítókép: Hosszu Enikő, a Borsos Miklós-emléklakás munkatársa (Fotó: Bach Máté)
