Seres István Pipu, az opera rendezője az MTI-nek elmondta, Nátyi Róbert, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának dékánja és Tóth Péter zeneszerző, dékánhelyettes régóta gondolkodtak arról, hogy készülhetne egy vizsgadarab a magánének tanszakos hallgatók számára. Ehhez kiváló alapul szolgál Raymond Queneau műve, amely nemcsak a prózai színészeknek, hanem az operaénekeseknek is lehetőséget kínál arra, hogy számtalan helyzetben és formában megmutassák magukat a közönség előtt.
A Bognár Róbert által fordított néhány mondatos, egyszerű történet százféleképpen elmesélhető: precízen, kényeskedve, metafizikusan, visszafelé, alexandrinusban, szonettben, elő- és véghangzókat csonkolva, magán- és mássalhangzókat csereberélve, tankában – ősi japán versformában –, megkettőzve, csasztuskában, csacska dalban, konyhalatinsággal, görögösen.
A tizenhat képbe komponált egyfelvonásos kabaré-opera betekintést enged a színházi figurák alakformálásba.
A négy hangra és egy zongorára íródott opera már 2020-ban elkészült, de – elsősorban a pandémia miatt – eddig nem állították színpadra. A Bartók Béla Művészeti Kart Támogató Alapítvány és a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely azonban sikeresen pályázott a Magyar Művészeti Akadémia támogatására, így megszülethet a bemutató, melyen a Szegedi Nemzeti Színház művészei mutatják meg tizenhat képben a színészi játék sokféleségét.
A humoros, sokszor burleszk jelenetekben Somogyvári Zita, Szélpál Szilveszter, Bita Boglárka és Altorjai Tamás operaénekesek keltik életre az állandó történet mindig változó karaktereit, Szokody Anikó zongoraművész kíséretében. Az egyfelvonásos előadást követően Kosztándi Vonósnégyes Bartók Béla I. vonósnégyesével és Tóth Péter Halálvirágok című művével zárja az ősbemutatót a Reök-palota kortárs alkotóterében.
Az előadást január 20-án a vajdasági Magyarkanizsán is láthatja a közönség a Regionális Kreatív Műhelyben.
Borítókép: A négy hangra és egy zongorára íródott opera már 2020-ban elkészült (Forrás: Regionális Összművészeti Központ)
