– Hazavágyó címmel jelent meg a MattSet zenekar harmadik nagylemeze, amely, mint írják, az elmúlt két év küzdelmeinek, veszteségeinek a zenei lenyomata. Az egyik az utóbbiak közül az apósa, Póka Egon elvesztése volt.
– Az alkotói folyamat 2021 közepén indult el, de az azt megelőző, Coviddal terhelt másfél év nagyon küzdelmes volt. Zenészekként folyamatosan játszottunk, koncertezünk, az az életritmus, amit megszoktunk, teljesen felborult. 2021 nyarán tudtunk elkezdeni koncertezni, ami nem tartott sokáig, mert ősszel újabb szabályozások léptek életbe a vírus miatt. Akinek a színpadi zenélés a közvetlen egzisztenciáját jelenti, annak ez óriási érvágás volt.
Volt olyan, a Kőbányai Zenei Stúdióban tanító kollégánk, aki Covidban hunyt el, majd jött Egon betegsége, aztán a halála. Borzasztóan küzdelmes és nehéz időszak volt,
a dalainkban azonban mégsem a sötét oldalát mutatjuk meg ennek a másfél-két évnek – hogy mennyire rossz volt bezárva vagy hogy mennyire nehéz volt megélni ezeket a helyzeteket –, hanem inkább a fény, a megoldás felé vezető utat. A Hazavágyó című dal szövege is efelé mutat: erőt adni ahhoz, hogy sikerüljön leküzdeni az akadályokat. A 2021-es év kettős volt, mert amellett, hogy elveszítettünk számunka fontos embereket, születtek csemeték is. ’21 májusában született meg a második gyermekem, a kisfiam, aki segített abban, hogy meglássuk a fényt a legnehezebb pillanatokban, azt, hogy egyszerre történnek meg velük a legrosszabb és a legjobb dolgok is. Összefoglalva, 2021 egyszerre volt életünk legrosszabb és legjobb éve.
– A lemezen leásnak egészen a gyökerekig, nemcsak műfaji tekintetben, hanem lelki értelemben is. Kezdjük az előbbivel: az albumindító, Búbánat című dal például egy népdal.
– Volt egy régi tanárom, Köllő Attila, akihez citerázni jártam, ő szerettette meg velem a népzenét. A Mente nevű népzenekarban játszott, és volt egy bukovinai népdalcsokruk, annak részeként hallottam először a Búbánat című dalt huszonöt évvel ezelőtt. Rögtön szíven ütött, ez a dal szinte belemar az ember lelkébe, annyira erős a kép és a szöveg is, ami megjelenik benne. Az elmúlt 25 évben mindig tudtam, hogy valamilyen formában be fogom építeni a zenémbe, csak eddig nem volt itt az ideje. Most éreztem azt, hogy eljött a pillanat, és ennek a dalnak helye lehet a lemezen. Ezzel a dallal a lelki összetöröttségből indulunk, majd egyből utána jön a Hazavágyó, ami már egyfajta kifelé tartás a nehézségekből.
– Ez alapvetően egy pop-rock anyag, de van benne blues és jazz is. Az eklektika tudatos vagy ösztönösen ez jön a zenekarból?
– A korábbi lemezeinket is ez jellemezte, sokféle stílus helyet kapott rajtuk. Ez egész egyszerűen azért van így, mert sokféle dolgot szeretünk, és nemcsak, hogy szeretjük ezeket a műfajokat, azonosulni is tudunk velük. Erre utal a zenekar neve, a MattSet is, ami egyfelől ezt jelenti, hogy ez az én bandám, másfelől, kiejtve „metszet”, azaz egy metszetet szeretnénk mutatni magunkból és azokból a dolgokból, amelyek bennünk, ötünkben találkoznak.
Örülök, hogy ezek a stílusok jól megférnek egymás mellett, nem érzem azt, hogy mondjuk a népzene bele lenne erőszakolva a pop-rock környezetbe, hanem bele tud simulni, mert természetesen jön belőlünk.
– A lemezhez egy mikrofonnal felvett videósorozatot is forgattak. Ezt miért tartották fontosnak?
– A lemez közepén kapott helyet az Este van már című dalunk, amely szerintem az egyik legfontosabb szám erről az albumról, ebből korábban készítettünk egy egymikrofonos, egykamerás felvételt, amely el is érhető a YouTube-csatornánkon. Ez egy olyan változat, ahol egyedül, egy szál gitárral adom elő ezt a dalt. A mai világban, ahol kell a vizuális élmény az embereknek és vágynak arra, hogy többféle impulzus érje őket, szerettük volna megmutatni egy dal több fázisát, azt, hogy hogy jut el a lemezig. Nagyon szeretjük az akusztikus jellegű muzsikálást, ez egy fontos eleme a zenekarnak, és kifejezetten az volt a cél, hogy megmutassuk a lehető legnyersebb, legőszintébb önkifejezésmódot, ami szemben a stúdiózással, semmiféle teret nem enged a kísérletezésnek vagy az utómunkának. Ahogy az ember eljátssza ott és akkor, azt látja-hallja a hallgató. Nagyon tetszett az ötlet, hogy így különböző arcait tudjuk megmutatni a daloknak és a zenekarnak is.
– Szeptemberben elindul a Póka Egon Művészeti Akadémia (PEMA) és a Miskolci Egyetem könnyűzenei alapképzése. Erről korábban már Póka Egonnak is volt egy víziója, amit családtag lévén közelről láthatott ön is.
Az, hogy legyen egy felsőfokú végzettséget adó könnyűzenei képzés Magyarországon, Egon fejében fogalmazódott meg évekkel ezelőtt, és mivel nagyon közel álltunk egymáshoz zeneileg, emberileg, barátilag és családilag is, erről rengeteget beszélgettünk, fantáziáltunk, ötleteltünk.
Egonnak óriási része van abban, hogy egyáltalán ez a folyamat el tudott indulni. Pár napja tudtuk bejelenteni egy sajtónyilvános eseményen, hogy elindul a Póka Egon Művészeti Akadémia, ahol helyet kap a Miskolci Egyetem kortárs könnyűzenei alapképzése. Nagy boldogság ez nekünk, hiszen a feleségemmel, Szakadáti-Póka Vanesszával öt-hat éve napi szintű feladataink közé tartozott ennek az előkészítése.
Mérhetetlen sok munka van benne, elég ha annyit megjegyzek: az akkreditációs anyag, amit letettünk a Magyar Akkreditációs Bizottság elé, egy 3500 oldalas dokumentum.
Ebben a hosszú folyamatban nagy szerepe van Miskolci Egyetemnek, Horváth Zita rektorasszonynak, valamint Demeter Szilárdnak, aki a Petőfi Kulturális Ügynökségen keresztül biztosítja ennek a hátterét.
– „Aki máshol deviáns, az nálunk kívánatos” – fogalmazott Egon egy korábbi interjúnk alkalmával, utalva a Kőbányai Zenei Stúdió hitvallására. „Nyilván mindennek megvannak a határai, és nekünk is vannak szabályaink, de ezek köszönőviszonyban sincsenek azzal a rendszerrel, amit megszoktunk”, tette hozzá. Hasonló elvek mentén működik majd a PEMA is?
– Igen, ez olyan szempontból is fontos, hogy
ha azt mondjuk, hogy a Kőbányai Zenei Stúdió van a könnyűzenei oktatási piramis közepén, akkor a PEMA, illetve a miskolci képzés a piramis csúcsa.
Én leginkább a szakmai irányításában, semmint az operatív ügyekben veszek részt, e minőségemben pedig nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy ez egy művészeti képzés. Itt már nem az alapszintű hangszeres oktatás a cél, mert feltételezzük, hogy a hozzánk felvételizők Kőbányán, vagy a Kőbányához hasonló iskolákban már szert tettek egy komoly alapismeretre.
Mi az egyén legerősebb értékeit szeretnénk felfedezni, annak nyomatékot adni, hogy az egyéni önkifejezésmód minél jobban kiteljesedhessen, hogy az ember zenei ujjlenyomata körvonalazódhasson.
Történjen mindez természetesen a szókészlet és a hangszeres játék minél magasabb szintre emelése mellett. Nagy hangsúlyt fektetünk a retorikára, a művészettörténetre és a filozófiára is, mert szeretnénk minél jobban megteremteni annak a lehetőségét, hogy a hallgatók felfedezhessék, melyek az igazi erősségeik. Egon mondatára visszacsatolva, sok olyan embert látunk a művészvilágban, aki eltér a társadalmi normáktól. Nem morális vagy etnikai értelemben, hanem életvitelben vagy kifejezésmódban. Ők egy általános képzési rendszerben deviánsnak számíthatnak, mert nem tudnak beilleszkedni. Nálunk viszont „kívánatosak”, mert mi örülünk annak, ha különleges karaktereket, egyéni világlátásmódokat tapasztalhatunk, mert ez azt jelenti, hogy színesíteni tudjuk a palettát.
Borítókép: Szakadáti Mátyás, a MattSet zenekar frontembere (Fotó: Bikali-Almasán Sándor)
