Ugyancsak 1982-ben készítette el a Pink Floyd együttes A Fal című dupla albumának filmváltozatát, a főszerepet, a maga köré „falat építő, a magánnyal és traumáival megbirkózni képtelen rocksztárt Bob Geldof, a Boomtown Rats frontembere alakította. A szürreális elemekkel, animációs betétekkel tarkított alkotás kultuszfilm lett, de maga Parker azt mondta, a forgatás alkotói élete egyik legnyomorúságosabb élménye volt.
Az 1984-es, Matthew Modine és Nicolas Cage főszereplésével készült Madárka két, a vietnámi háborúból testi és lelki sebekkel visszatért barát története, sok kritikus ezt tartja Parker legérettebb és legjobb filmjének. Szintén klasszikusnak számít a horrort a thrillerrel vegyítő Angyalszív (1987) Mickey Rourke, Lisa Bonet és Robert De Niro főszereplésével.
A Lángoló Mississippiért 1988-ban másodszor jelölték Oscar-díjra a legjobb rendező kategóriában. A film három polgárjogi aktivista 1964-ben történt meggyilkolásának története, a főszerepet Gene Hackman és Willem Dafoe játszotta.
A rendezőt érte kritika is, amiért a feketék jogaiért folytatott küzdelemről szóló filmnek nem volt színes bőrű főszereplője. Hasonló kritikával szembesült a japán származású amerikaiak második világháború alatti internálásával foglalkozó Gyertek el a mennyországba! című alkotása miatt is: hiába volt a női főszereplő a japán–amerikai Tamlyn Tomita, az ítészek szerint túlságosan a Dennis Quaid alakította fehér karakterre összpontosított.
Parker 1991-ben The Commitments címmel rendezett vígjátékot dublini munkásokról, akik soulzenekart alapítanak, a hitelesség kedvéért a helyi klubokat járva több ezer, színészi tapasztalatokkal nem rendelkező amatőr muzsikus közül választotta ki a szereplőket, a film zenéje is nagy siker lett. Következő filmje, az Anthony Hopkins főszereplésével készült Promenád a gyönyörbe (A Wellville-i út) a gabonapelyhet feltaláló különc, John Harvey Kelloggról szól. 1996-ban készítette el Andrew Lloyd Webber és Tim Rice musicaljéből az Evitát Madonna, Antonio Banderas és Jonathan Pryce főszereplésével, az öt Oscar-díjra jelölt filmet részben Budapesten forgatták. Az Angyal a lépcsőn (Angela’s Ashes) című filmdráma egy Amerikából Írországba hazatért, de ott is csak nehézségekkel szembesülő ír fiú keserédes története. Utolsó műve, a David Gale élete című thriller hőse a halálbüntetés ellen küzdő professzor, aki gyilkosságért a halálsoron találja magát.
A szinte minden műfajban maradandót alkotó Parkert nyolcszor jelölték a BAFTA, háromszor a Golden Globe- és kétszer az Oscar-díjra.
Alapító tagja volt a Brit Rendezők Céhének, 1985-ben a Brit Filmakadémia Michael Balcon-díjjal tüntette ki, 1995-ben kinevezték a Brit Birodalom Rendjének parancsnokává (CBE) és lovagi címet kapott. 1999-ben megkapta a Brit Rendezők Céhe életműdíját, 1998-ban a Brit Filmintézet vezetőségének elnöke lett, s 2013-ban elnyerte a Brit Filmakadémia legmagasabb kitüntetését „a mozgókép művészeti formái terén elért kiemelkedő teljesítményéért”. Kétszer nősült meg és öt gyermeke született, köztük Nathan Parker forgatókönyvíró lett. Alan Parker hosszú betegség után, 2020. július 31-én hunyt el Londonban.
Borítókép: Alan Parker és Madonna 1996-ban az Evita forgatásán (Forrás: Everett Collection)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!