A teljességre törekedtek a szerkesztők, amikor összeállították a tavaly megjelent verseskötetet a Kossuth-díjas Szőcs Géza költészetéből, gazdag életművéből.
A 2020 novemberében elhunyt költő múlt évben töltötte volna be 70. életévét.
Már indulása, majd első kötetei is valóságos paradigmaváltást jelentettek. Hatása messze túlterjedt a költői iskolákon, műhelyeken és az országhatárokon. Költészete úgy folytat végeérhetetlen, «véresen komoly» párbeszédet a sokszálú hagyománnyal, hogy közben sosem engedi elfelejtetni a líra zavarba ejtő, (nyelv)játékos, az esetlegességeknek és keresetlen összehangzásoknak is engedő természetét
– írja Korpa Tamás a Szőcs Géza összegyűjtött versek fülszövegében.
A kötetet szerkesztő Balázs Imre József a csütörtöki bemutatón elmondta, Szőcs Géza életművében már a kezdeti évektől azt lehet látni, hogy kereste, ami hiányzik a magyar költészetből. Így találta meg a hetvenes években rá jellemző hangot. Weöres Sándor költészetében a mítoszt találta meg, leginkább ez hatott rá.
Innen indult a költészete: Weöres Sándortól, Várkonyi Nándortól, Hamvas Bélától. Munkáiban a neoavantgárd vizuális költészet nem mond ellen a mágikus költői nyelvnek.
Ebben az időben a politikailag marginális Weöres Sándort és Szentkuthy Miklóst úgy hozta be a kolozsvári Korunk folyóiratba, hogy abból Budapesten is botrány lett. Mint elhangzott, Szőcs Géza irodalomtörténeti helyét a hetvenes évek pályakezdőinek körében kell keresnünk. – A korabeli kritika olyan magyarországi költőkhöz hasonlította, mint Tandori Dezső, Oravecz Imre, Kiss Anna vagy Dobai Péter – mondta a szerkesztő.
Arra a kérdésre, hogy milyen nyelvi jelei vannak a mítosznak, a szerkesztő úgy felelt, hogy egy konkrét legendának lehet ismerős a nyelve. – Amit Szőcs Géza a verseiben művel, az, hogy kreatívan hozzányúl ezekhez a mítoszokhoz. A szürrealizmus képessége is jelen van lírájában, miközben új mítoszokat talál ki – mondta. Vannak olyan versek a kiadványban, amelyek az első kötet után megjelentek későbbi Szőcs Géza-kötetekben is, de más volt a tipográfiájuk. A kötet kialakításában az is szempont volt, hogy kerüljenek vissza a rá jellemző tipográfiai játékok: kották, szakadt papír és rengeteg, a művészre jellemző formai sajátosság. Miként kortársai, úgy Szőcs Géza is rendkívül komplex utalásrendszert működtet.
Önmagát és szövegeit a világkultúra térben és időben egymástól távol eső jelzéseinek hálózatában helyezte el
– fogalmaz Balázs Imre József a kiadványban.
A könyv egyik sajátossága, hogy eddig önálló kötetben meg nem jelent szövegeket is tartalmaz, elsősorban az 1985 és a 2010-es időszakból.
A könyvbemutatón egyebek mellett az is szóba került, hogy milyen költészeti dilemmák kerülnek elő a későbbi írásaiban.
Balázs Imre József arra emlékeztetett, hogy 1992-ben kiadott egy kötetet, amelynek a címlapjára azt írta, hogy Sz. G. utolsó verseskönyve.
Ennek aztán különböző magyarázatai születtek. – Az én értelmezésem az, hogy a verseskötetnek a tétjét adta akkoriban fel. Onnantól rengeteg projekten dolgozott: operát, librettót írt, lapot szerkesztett, de verseskötetet nem írt. Amit mindig is csinált, hogy ciklusokban gondolkodott, ciklusokat írt és az a későbbi verseiben is tapasztalható – mondta.
Mint a könyvben írja, a Szőcs Géza-köteteket többtételes zeneművek analógiájaként képzelhetjük el. Ami az életműből versekre összpontosító gyűjteményben felmutatható, az az életműnek csak töredéke.
Szőcs Géza Kossuth és József Attila-díjas erdélyi magyar költő, politikus. 2010-től 2012-ig a második Orbán-kormány Nemzeti Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára. 2011-től a Magyar PEN Club elnöke. 2012-től a miniszterelnök kulturális főtanácsadója. 2013 februárjában a miniszterelnök a 2015-ös milánói világkiállításon való magyar részvétel előkészítéséért felelős kormánybiztossá nevezte ki.
