A teljességre törekedtek a szerkesztők, amikor összeállították a tavaly megjelent verseskötetet a Kossuth-díjas Szőcs Géza költészetéből, gazdag életművéből.

A 2020 novemberében elhunyt költő múlt évben töltötte volna be 70. életévét.
Már indulása, majd első kötetei is valóságos paradigmaváltást jelentettek. Hatása messze túlterjedt a költői iskolákon, műhelyeken és az országhatárokon. Költészete úgy folytat végeérhetetlen, «véresen komoly» párbeszédet a sokszálú hagyománnyal, hogy közben sosem engedi elfelejtetni a líra zavarba ejtő, (nyelv)játékos, az esetlegességeknek és keresetlen összehangzásoknak is engedő természetét
– írja Korpa Tamás a Szőcs Géza összegyűjtött versek fülszövegében.
A kötetet szerkesztő Balázs Imre József a csütörtöki bemutatón elmondta, Szőcs Géza életművében már a kezdeti évektől azt lehet látni, hogy kereste, ami hiányzik a magyar költészetből. Így találta meg a hetvenes években rá jellemző hangot. Weöres Sándor költészetében a mítoszt találta meg, leginkább ez hatott rá.

Innen indult a költészete: Weöres Sándortól, Várkonyi Nándortól, Hamvas Bélától. Munkáiban a neoavantgárd vizuális költészet nem mond ellen a mágikus költői nyelvnek.
Ebben az időben a politikailag marginális Weöres Sándort és Szentkuthy Miklóst úgy hozta be a kolozsvári Korunk folyóiratba, hogy abból Budapesten is botrány lett. Mint elhangzott, Szőcs Géza irodalomtörténeti helyét a hetvenes évek pályakezdőinek körében kell keresnünk. – A korabeli kritika olyan magyarországi költőkhöz hasonlította, mint Tandori Dezső, Oravecz Imre, Kiss Anna vagy Dobai Péter – mondta a szerkesztő.
Arra a kérdésre, hogy milyen nyelvi jelei vannak a mítosznak, a szerkesztő úgy felelt, hogy egy konkrét legendának lehet ismerős a nyelve. – Amit Szőcs Géza a verseiben művel, az, hogy kreatívan hozzányúl ezekhez a mítoszokhoz. A szürrealizmus képessége is jelen van lírájában, miközben új mítoszokat talál ki – mondta. Vannak olyan versek a kiadványban, amelyek az első kötet után megjelentek későbbi Szőcs Géza-kötetekben is, de más volt a tipográfiájuk. A kötet kialakításában az is szempont volt, hogy kerüljenek vissza a rá jellemző tipográfiai játékok: kották, szakadt papír és rengeteg, a művészre jellemző formai sajátosság. Miként kortársai, úgy Szőcs Géza is rendkívül komplex utalásrendszert működtet.
Önmagát és szövegeit a világkultúra térben és időben egymástól távol eső jelzéseinek hálózatában helyezte el
– fogalmaz Balázs Imre József a kiadványban.