– A birkák, a szarvasmarhák, a lovak tartásával feldúsul a környék rovar- és állatvilága. Mindez élőhelyet biztosít többek között a kuviknak, amely a jószágok által lelegelt alacsony fűben könnyebben talál élelmet. A tanyarendszerek, a megmunkált mezőgazdasági területek vonzzák az állatokat. A búbos banka is előszeretettel keresi azokat a földeket, ahol gyakori a krumplibogár vagy éppen a lótücsök – mondta Török János, majd hozzátette, hogy szerencsésnek érzi magát, mert sándorfalvi otthonuk felett pár méterrel naponta több ezer tovarepülő darut láthat.
Ismerni kell az állatokat
A Délmagyarország fotóriportere hangsúlyozta, hogy az igazán jó természetfotós nemcsak a körülötte elterülő tájat ismeri, hanem azoknak az állatoknak az életét is, amelyeket szeretne lencsevégre kapni. A madarak fotózásánál sem spórolható meg a felkészülés, ugyanakkor ma már számos szakkönyv és internetes forrás segíti a fotósokat. Sok megfigyeléssel, a terepen töltött idővel lehet igazán megismerni az állatok viselkedését.
Aki nem ismeri az állatokat, az díjnyertes képeket nem tud fényképezni
– véli Török János, majd hozzáteszi, hogy a természetfotózás ezért nemcsak türelmet, hanem sok előkészületet is igényel. A sportfotózás mellett ez a legköltségesebb ága a szakmának, mivel számos eszköz és jó minőségű objektív kell hozzá. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a siker mégis elsősorban az előkészületeken múlik, azon, hogy képesek vagyunk-e előre kitalálni azt, hogy pontosan milyen képet is szeretnénk készíteni. Gyakran a pillanat tört része alatt történnek meg a dolgok, és nincs lehetőség rögtönözni. Sok gyakorlással és elrontott képpel lehet fejlődni.
– Ha valaki madarakkal akar foglalkozni, annak a fejlődéshez évek kellenek. Türelmesnek kell lenni, de megjönnek a sikerek – mondta a fotográfus, aki arra biztat minden ifjú természetfotóst, hogy sose csüggedjenek, a befektetett munka mindig megtérül, ha elég kitartóak.
A természetben lenni és fotózni jó – vallja a fotóriporter, aki felidézte, hogy a kuvikokról készült sorozat nagy élményt jelentett neki. – Felemelő érzés volt látni, amikor több hét után a kis kuvikok szüleik féltő gondoskodása mellett előtűntek az odújukból – mesélte lelkesen a fotós, aki 15 napig figyelte őket. Nappal kialakította a fotózás területeit, az éjjeleket az álcahálós lesben töltötte.
Változó trendek
Török János elmondta, hogy mint mindenben, a természetfotózásban is vannak divatok, amelyeket sokan követnek. Az elmúlt évek gyakori akciódús, szűk képkivágásait egyre inkább felváltják a tájképek és a sziluettek. Illetve van egy másik változás a magyar fotóriportereknél is, egyre többen és tudatosabban fókuszálnak a különböző helyi természeti problémákra: az életmódváltásokra, a vízhiányra, a klímaváltozásra, mindazokra a jelenségekre, amelyek a Kárpát-medencében is jelen vannak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!