Csáji Attila kiállításán mély és idegen világba csöppenünk

Nem lezáró, de összegző jellegű, s ennek megfelelően széles perspektívát felölelő kiállítást nyitott kedden a Magyar Művészeti Akadémia a Pesti Vigadóban. A Villanások a múltból és jelenből címen meghirdetett tárlat nemcsak a hamarosan nyolcvanöt esztendős Csáji Attila Munkácsy Mihály-díjas festőművész, grafikus, fényművész, holográfus munkásságáról ad átfogó képet, de az érdemes és kiváló művész alkotásain keresztül a XX. század második felének művészeti törekvéseiről is metszetet kínál.

Villanások a múltból és jelenből - Csáji Attila kiállítása Budapest 20240312 Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

Keserü Katalin Weöres Sándort is megidézte, 

aki mélységeket feltáró, egyetemességet kutató, a mikrovilág és a végtelenség kapcsolatát vizsgáló munkáihoz fűzött magyarázataiban arról ír, hogy az ürességből formák bontakoznak, ki, s ezek a formák tartalommal telítődnek.

Persze a tárlat a későbbi Csáji-művekből is kínál izgalmas válogatást. Lenyűgöző sorozatot láthatunk azokból a kollázsokból, amelyekhez a művész hétköznapi tárgyakat használt fel, amelyeket azonban áthúzott egy monokróm, többnyire fémes színű felülettel. Az így megjelenő formavilágban már nem ismerhető fel a tojástartó, a szövetkendő, a fadarab, hanem új, nonfiguratív domborműszerű képek jönnek létre, elidegenedett, fémközpontú, ipari világunk tükreként.

Egy olyan világban, ahol nem voltak értékek, ahol az élet értéktelen volt, ahol az ábrázolás statikus képeket rögzített, ahol a dinamikát nem lehetett ábrázolni, Csáji a lélek legmélyén rejlő valósághoz nyúlt vissza és lényeget talált

 – fogalmazott a művészettörténész. Hadd másoljak ide még egy mondatot a kiállítás meghívójából: „Csáji Attila ezen alkotásai nemcsak a magyar modern kori művészet meghatározó darabjaivá váltak az idők során, hanem elhelyezkedésük a nemzetközi művészetben is kiemelkedő.”

A mitológia és a művészet kapcsolata is feltűnik a művész alkotásaiban (Fotó: Bach Máté)

Ám itt érdemes rámutatni arra is, hogy Csáji László mennyire nem volt egyedül törekvéseiben akkoriban. Munkáihoz, kezdeményezéseihez partnereket talált a fiatal művészgenerációban. 

A hatvanas-hetvenes években a magyar avantgárd mozgalom talán legfontosabb szervezője volt. Rendkívüli szerepet játszott abban, hogy megszülethetett az akkoriban meghatározó Szürenon kiállítás, az „R” kiállítás, létrejöhettek a balatonboglári kápolnatárlatok vagy a lengyelországi múzeumok magyar avantgárd kiállítássorozatai. 

Mindezeken keresztül nagyon nagy mértékben járult hozzá egy olyan friss szellemű művészeti folyamat elindításához, amelynek hatása máig tart, s amelynek résztvevői szinte mind a Makovecz-féle művészeti akadémia alapítói voltak, s így kortárs művészetünk meghatározó alakjai lettek.

Borítókép: A különös képeket tartalmazó, pavilonszerűen elkülönített tér (Fotó: Bach Máté)