Nem fölösleges tehát, ha komoly szavakat is váltunk a fontos moziról. Az első tisztázó beszélgetések egyikét a Nyitott ház programsorozatában szervezte meg a Magyarságkutató Intézet (MKI), Csiger Ádám filmesztéta, filmkritikus, Babucs Zoltán, az MKI Történeti Kutatóközpontjának vezető szakértője, Kis-Szabó Márk, a Most vagy soha! forgatókönyvírója, Rákay Philip, a film kreatív producere részvételével, Kásler Miklós elnöklete és Balogh Andrea Johanna moderálása mellett.
Persze a kedd este megtartott kerekasztal-beszélgetés során nem csak a filmről esett szó. Kásler Miklós, az MKI főigazgatója a magyar törekvések mögött álló szellemi összefüggésekre is rámutatott. Szembeállította a francia forradalomban megjelent terrort a magyar reformkor kiegyenlítő szemléletével.
Úgy fogalmazott, hogy miközben a francia forradalmárok a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét úgy akarták megvalósítani, hogy a nemességet és a klérust kiirtják, addig a magyar reformkor célja a jogok kiterjesztése volt. Ennek megvalósítására törekedtek a forradalom napjaiban is a magyar politikusok. És ez a szemlélet a filmben is megjelenik, hiszen egy vértelen forradalmat ábrázol.
Ugyanakkor tudjuk, hogy egy film nem követheti pontosan az eseményeket, hiszen ha így tenne, jó eséllyel unatkoznánk a vetítés alatt. Pontosan erre mutatott rá Babucs Zoltán, aki úgy fogalmazott: amikor beült a moziba, félretette történészi énjét.
Ennek a filmnek ugyanis nem az volt a célja, hogy az utolsó gombostűig mindent hitelesen ábrázoljon, hanem az, hogy leporolja a márciusi ifjak emlékezetét, közelebb hozza hozzánk ezeket a fiúkat, s megmutassa, ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Úgy is jöttem ki a moziból: végre egy jó, hazafis filmet láthattam.
A filmesztéta Csiger Ádám, a Magyar Nemzet szerkesztője szerint is hiánypótló film született március tizenötödikének sorsdöntő óráiról.
Látványközpontú akciófilm készült, ami talán a fiatalok megszólítására a legalkalmasabb. A film vizuális művészetként a történések látványát képes a legjobban megragadni, az akciófilm műfajával pedig mozgalmas eseményeken elevenedik meg az, amit a fiatalok történelemórán tanulnak
– mondta. Hozzátette: adósságot törlesztett most a magyar filmgyártás, hiszen a forradalom kezdetének napjáról még nem készült ilyen részletességgel mozi.
Rákay Philip a hatalmas adóssághoz mérhető adatokkal kezdte hozzászólását. A tervezés és az elkészítés öt éven át tartott. Tízezer statisztanap, hatezer jelmez, száz forgatási nap kellett a filmhez.
Amikor elkezdtünk dolgozni, azt tudtuk, hogy grandiózus filmalkotást szeretnénk létrehozni, olyat, amilyen nem készült az elmúlt harminc évben. Hiszen évtizedek óta nem születtek olyan generációs élmények, mint amilyen az előző nemzedéknek az Egri csillagok volt. Ma is beleborzongok, ha eszembe jut, ahogy Sinkovics Imre kiáll a védők elé, és azt mondja: Ez a vár most az ország.
A filmmel kapcsolatban elhangzott történészi kritikákra is reagált a kreatív producer. Elmondta, hogy ők maximális hitelességre törekedtek. Sok jelenet részletekbe menően pontos. Más jelenetek egyértelműen a fantázia szülöttei, de hát másképp nem lehet kalandfilmet csinálni. A kalandfilmnek ugyanis nem a hitelesség a kulcsa, hanem az, hogy kiváltja-e azt a hatást, amit az alkotók szeretnének.
Ha ezt elérjük, tettünk valamit. Ez a film a hazafiságról, a hazaszeretetről szól, nem a történelemről.
A történelmi hangulatok megteremtése Kis-Szabó Márknak, a forgatókönyvírónak is fontos volt. Tőle tudhattuk meg, hogy a pesti utcák rekonstrukciója annyira pontos, hogy még a boltfeliratok is megfelelnek az eredetinek. Még arra is figyeltek, hogy ne a klasszikus német kifejezéseket használják egy-egy cégéren, hanem az osztrák változatokat. Persze az ő feladata nem a korhű díszletek, jelmezek biztosítása volt, hanem az, hogy a márciusi ifjakat emberközelbe hozza. – A forgatókönyvírás kezdetén tisztáztuk, hogy emberként fogjuk ábrázolni a márciusi ifjakat, nem szoborként – szögezte le. – Ezért lett a szövegben Sándor és Júlia, nem Petőfi meg Szendrey kisasszony. Így el tudtuk magunktól tolni azt a patetikus képet, amit a közemlékezet őriz ezekről a fiatalokról.
Végezetül az is szóba került, vajon van-e lehetőség arra, hogy külföldön is bemutassák a mozit. A producer szerint a nagyon határozottan magyar téma kevés országban lehet sikeres, de talán nem lehet úgy fogalmazni, hogy keveseket érdekel.
Mint kiderült, Kínával tárgyalnak a forgalmazásról, mivel a távol-keleti országban meglepően erős kultusza van Petőfinek. Sok házasságkötő teremben lehet olvasni: Szabadság, szerelem. És Kínában egy hétvégén akár véletlenül is megnézhetik pár millióan a filmet.
Érdemes jelezni, hogy a Most vagy soha! rendkívüli hatással megy a mozikban. Rákay Philip elmondása szerint néha meglepő reakciókat vált ki. Székelyföldön előfordul, hogy a székely himnuszt énekli a közönség a stáblista alatt. Itthon sokszor döbbent csend fogadja a vége főcímet, máskor spontán tapsviharban robban ki a nézőkből a feszültség.
– Valamit talán sikerül megragadnunk annak a napnak a lelkiségéből – mondta szerényen a menedzser, s hozzátette: nemcsak az volt hazafias feladat, hogy erről a napról filmet készítsünk, de megnézni is az.
Borítókép: Kerekasztal-beszélgetés a Magyarságkutató Intézetben (Fotó: Havran Zoltán)
