Kínába megy Petőfi?

Még meg sem jelent forradalmunk legújabb feldolgozása, mikor már fanyalogtak a fanyalgók és rajongtak a rajongók. Igaz, a Most vagy soha! forgatásának szinte minden pillanatát láthatták az érdeklődők: nyilatkoztak szerzők és színészek, bejárhatták a díszleteket az újságírók, werkfilmeken adták közre a munka egyes fázisait az alkotók, egyszóval akinek ahhoz volt kedve, már előzetesen is véleményezhette a készülő művet. Persze arra nagyon vigyáztak a filmesek, hogy a nagyképet, az összefüggő történetet majd csak a moziban ismerhesse meg a közönség. És most, hogy túl vagyunk a bemutatón, sőt túl vagyunk a kirobbanó sikereken is, a fanyalgók fanyalognak, a rajongók rajonganak. Közben pedig már Kínával is tárgyalnak a forgalmazásról, mivel a távol-keleti országban erős kultusza van Petőfinek.

Pódiumbeszélgetés a Magyarságkutató Intézetben a Most vagy soha! című film kapcsán. Fotó: Havran Zoltán

Rákay Philip a hatalmas adóssághoz mérhető adatokkal kezdte hozzászólását. A tervezés és az elkészítés öt éven át tartott. Tízezer statisztanap, hatezer jelmez, száz forgatási nap kellett a filmhez. 

Amikor elkezdtünk dolgozni, azt tudtuk, hogy grandiózus filmalkotást szeretnénk létrehozni, olyat, amilyen nem készült az elmúlt harminc évben. Hiszen évtizedek óta nem születtek olyan generációs élmények, mint amilyen az előző nemzedéknek az Egri csillagok volt. Ma is beleborzongok, ha eszembe jut, ahogy Sinkovics Imre kiáll a védők elé, és azt mondja: Ez a vár most az ország.

Az alkotók a maximális hitelesség mellett is elsősorban kalandfilmet akartak készíteni. Fotó: Havran Zoltán

A filmmel kapcsolatban elhangzott történészi kritikákra is reagált a kreatív producer. Elmondta, hogy ők maximális hitelességre törekedtek. Sok jelenet részletekbe menően pontos. Más jelenetek egyértelműen a fantázia szülöttei, de hát másképp nem lehet kalandfilmet csinálni. A kalandfilmnek ugyanis nem a hitelesség a kulcsa, hanem az, hogy kiváltja-e azt a hatást, amit az alkotók szeretnének. 

Ha ezt elérjük, tettünk valamit. Ez a film a hazafiságról, a hazaszeretetről szól, nem a történelemről.

A történelmi hangulatok megteremtése Kis-Szabó Márknak, a forgatókönyvírónak is fontos volt. Tőle tudhattuk meg, hogy a pesti utcák rekonstrukciója annyira pontos, hogy még a boltfeliratok is megfelelnek az eredetinek. Még arra is figyeltek, hogy ne a klasszikus német kifejezéseket használják egy-egy cégéren, hanem az osztrák változatokat. Persze az ő feladata nem a korhű díszletek, jelmezek biztosítása volt, hanem az, hogy a márciusi ifjakat emberközelbe hozza. – A forgatókönyvírás kezdetén tisztáztuk, hogy emberként fogjuk ábrázolni a márciusi ifjakat, nem szoborként – szögezte le. – Ezért lett a szövegben Sándor és Júlia, nem Petőfi meg Szendrey kisasszony. Így el tudtuk magunktól tolni azt a patetikus képet, amit a közemlékezet őriz ezekről a fiatalokról.
Végezetül az is szóba került, vajon van-e lehetőség arra, hogy külföldön is bemutassák a mozit. A producer szerint a nagyon határozottan magyar téma kevés országban lehet sikeres, de talán nem lehet úgy fogalmazni, hogy keveseket érdekel. 

Mint kiderült, Kínával tárgyalnak a forgalmazásról, mivel a távol-keleti országban meglepően erős kultusza van Petőfinek. Sok házasságkötő teremben lehet olvasni: Szabadság, szerelem. És Kínában egy hétvégén akár véletlenül is megnézhetik pár millióan a filmet. 

Rendkívüli sikerrel fut a mozikban 

Érdemes jelezni, hogy a Most vagy soha! rendkívüli hatással megy a mozikban. Rákay Philip elmondása szerint néha meglepő reakciókat vált ki. Székelyföldön előfordul, hogy a székely himnuszt énekli a közönség a stáblista alatt. Itthon sokszor döbbent csend fogadja a vége főcímet, máskor spontán tapsviharban robban ki a nézőkből a feszültség. 
– Valamit talán sikerül megragadnunk annak a napnak a lelkiségéből – mondta szerényen a menedzser, s hozzátette: nemcsak az volt hazafias feladat, hogy erről a napról filmet készítsünk, de megnézni is az.

Borítókép: Kerekasztal-beszélgetés a Magyarságkutató Intézetben (Fotó: Havran Zoltán)