
A kontinens egészét megrázó felkeléssorozat pesti eseményeivel kapcsolatban Nánay Mihály érdekes szempontra hívta föl a figyelmet.
Sikeres forradalmakat fővárosokban lehet csinálni. Ott a lázadók valóban uralmuk alá vonhatják a kormányzati szerveket. Ám a magyar március felkelői kissé bizonytalanok: mit is kellene elfoglalniuk, birtokba venniük? A nevezetes 12 pontból csak kettőt lehetett Pesten megvalósítani, a sajtó szabadságát és a politikai foglyok szabadon bocsátását. A többi tíz pont mind olyan követelés volt, amit át kellett küldeni Pozsonyba, ahol háborítatlanul ülésezett az országgyűlés, onnan pedig Bécsbe, ahol ugyan riadtan és engedményekre kényszerülve, de mégiscsak helyén volt a birodalmi kormányzat.
Ezért alakult úgy – tette hozzá Ligeti Dávid –, hogy sokáig az áprilisi törvények elfogadásának pillanata, április 11. volt az új korszak megszületésének emléknapja. Az akkor jóváhagyott törvények lettek ugyanis később a kiegyezés alapjai, s ezért lett csak nagyon későn, a függetlenné válás után, 1928-ban nemzeti ünnep március 15. És ezért nem merült föl komolyan sem a forradalmi események során, sem a szabadságharc alatt a királyság eltörlésének lehetősége. Ezt a problémát még az 1849-es függetlenségi nyilatkozat is nyitva hagyta. Hogy azóta sem csukhattuk be végérvényesen, arról érdemes néha okos eszmecserét folytatni.
A Scruton Belvárosban megtartott beszélgetését Pogrányi Lovas Miklós, az Alapjogokért Központ vezető kutatója moderálta.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!