Jóllehet közöltük már a saját kritikánkat a nemrég bemutatott Most vagy soha! című magyar filmes szuperprodukcióról, a reflexiók sora ezzel messze nem érhet még véget. Az alábbiakban a József Attila-díjas magyar író, Lovas Ildikó írását közöljük a filmről, amelynek az adja az érdekességét, hogy a társaságában a filmet megnéző szerb filmesek miatt a közép-európai népek sorsközösségének sajátos szűrőjén is átbocsátja a maga filmélményét.
+++
2024. március 14-én késő délután két barátommal ültem be a moziba, hogy megnézzük a Most vagy soha! című filmet. Látták ugyanis a beharangozó trailert, és a szívük lángra gyúlt.
Közel járnak a hatvanhoz, a kilencvenes években Újvidéken tanulták ki a filmezés illetve a jog fortélyait, magyarul nem beszélnek. De őket egyébként sem a költészet érdekelte, hanem az, amit a trailerből leszűrtek maguknak: mikor tanultak meg a magyarok ilyen látványos filmet csinálni? És mikor lettek a magyar színészek ennyire természetesek, ,,filmre termetten jók?“
A véleményünket, benyomásunkat meghatározzák életünk ránk rakódott tapasztalatai. Azok, akik egy háborúban összetákolt majd egy rákövetkező háborúban szétzúzott országban voltak húsz és harminc közöttiek, értékelik, ha egy film középpontjában a hősiesség mellett a vérontás elkerüléséért tett erőfeszítés bemutatása áll.