A magyarországi barokk képzőművészetről ad az eddiginél szélesebb képet a Szépművészeti Múzeum új állandó kiállítása. A Barokk változatok című tárlat újdonsága az elmúlt évben, a festő születésének 350. évfordulóján vásárolt Mányoki Ádám-festmény, amely egy, a II. Erős Ágost lengyel király udvarához tartozó lengyel nemesasszonyt ábrázol.
Az április 3-tól látható, mintegy 200 négyzetméter területű, új teremsorban megnyíló tárlat négy tematikus egységben mutat be képeket és szobrokat, nagyrészt a XVIII. századból. A kiállításon nem csak festményeket láthatunk: a tárlatot a Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiből válogatott iparművészeti tárgyakkal, a nemesi udvari környezetben használatos bútorokkal és ötvösművekkel gazdagítva tekintheti meg a nagyközönség. Az új tárlat szervesen kapcsolódik a 2018-ban megnyílt XVII. és XVIII. századi magyarországi egyházi festészetet és szobrászatot bemutató anyaghoz.
Az első szekció három magyarországi születésű, de külföldön befutó művészről, Mányoki Ádám portréfestőről, valamint Bogdány Jakab és Stranover Tóbiás csendéletfestőkről szól. Mányoki élete nagy részében a lengyel királyi és német fejedelmi udvarokban dolgozott, II. Rákóczi Ferenc udvari arcképfestőjeként az egyik legszebb és legismertebb hazai barokk portrét alkotta meg a fejedelemről 1712-ben. Bogdány és tanítványa, Stranover a londoni arisztokrácia köreiben vált népszerűvé holland modorú, változatos csendéleteivel és madárképeivel.
A második szekcióban közel kétszáz év hazai arcképeiből válogattak a kiállítás rendezői: a XVII. század reprezentatív státusportréitól a felvilágosodás korának személyiséget hangsúlyozó képmásaiig követheti a látogató a legnépszerűbb barokk műfaj változásait és különféle típusait.
A korai képek közül Justus Sustermans 1626-os egész alakos uralkodói képmása a Szent Korona korai, pontos és tárgyhű ábrázolásával tűnik ki.
A harmadik szekció egy jellegzetes barokk műfajjal, a többféle céllal, de jellemzően nagyobb művekhez tervként készült kis méretű olajvázlatokkal foglalkozik. A festők első gondolatait megfogalmazó, impresszív kis képek sokszor modernségükkel nyűgözik le a nézőt. Ilyen mű Franz Anton Maulbertschnek a Szent István koronafelajánlását ábrázoló vázlata, amely egyúttal átvezet a negyedik szekcióba, a XVIII. század második felének jellegzetes magyar témáihoz, a középkortól elevenen élő Mária-kultusz és az Árpád-házi szent királyok tiszteletének késő barokk változataihoz.
Az utolsó teremben a későbarokk festészet más műfajaiból, tájképekből, mitológiai és bibliai témájú zsánerképekből mutatnak be kis válogatást.
A tárlaton először látható a gyűjtemény új szerzeménye, Mányoki Ádám képe Agnieszka Emercjana Pociejowa (született Warszyczka) lengyel nemesi származású hölgyről. Az asszony II. Erős Ágost lengyel király és szász választófejedelem udvartartásának volt tagja, aki a király varsói udvara mellett gyakran tartózkodott a drezdai udvarában is. Igen közeli kapcsolatot ápolt II. Erős Ágosttal, egyes források szerint a szeretője volt. A király közvetlen környezetében azonos pozícióval bíró, nemesi származású nőkhöz hasonlóan ő is igyekezett a hozzá közel állók érdekeit, pályafutásukban való előrelépésüket képviselni az uralkodónál. 1709-ben házasodott össze Ludwik Konstanty Pociejjel, aki ugyanabban az évben elnyerte a Lengyel–Litván Nemesi Köztársaság nagyhetmani (katonai parancsnoki) címét. Első férje halálát követően, 1730-ban Pociejowa újra férjhez ment, gróf Joseph Alexandre de Montmorency de Bours-hoz, a szász hadsereg tábornagyához.
