A Színházi Kritikusok Céhe 2011 óta évente ítéli oda életműdíját olyan, a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó 65 év feletti művésznek, aki dokumentálhatóan sokat tett a magyar nyelvű színház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért, és közvetve vagy közvetlenül hozzájárult, illetve hozzájárul a magyar színházművészet jövőjének alakításához, a fiatalabb színházi generációk neveléséhez, formálásához. Az eddigi életműdíjasok között van Törőcsik Mari, Senkálszky Endre, Zsámbéki Gábor, Fodor Tamás, Molnár Piroska, Székely Gábor, Radnóti Zsuzsa, Lázár Kati, Pogány Judit, Csíky András, Szakács Györgyi, Cserhalmi György és Ecsedi Erzsébet. Hozzájuk csatlakozik most Hernyák György.
Hernyák György 1952. április 7-én született Csantavéren. A zenepedagógiai főiskola elvégzése után kezdte tanulmányait az Újvidéki Művészeti Akadémián, ahol 1980-ban kapott rendezői diplomát.
Másodéves volt, amikor a végzős színész Kovács Frigyessel közösen megálmodta és megalapította a mindmáig működő Tanyaszínházat: nyaranta egy-egy előadással végigutazták a vajdasági kistelepüléseket, tanyabokrokat és ingyen játszottak az összegyűlt helyieknek és az oda zarándoklóknak.
Az első években Hernyák rendezte a többnyire komédiákból álló repertoár produkcióit – sőt, játszott is bennük –, de pár év után átadta e feladatot pályatársainak, Kovács Frigyesnek és mindenekelőtt Soltis Lajosnak, aki egy idő után maga lett a Tanyaszínház mindenese.
A Tanyaszínház bemutatói az akadémisták közreműködésével születtek, így az akadémiai stúdiumok gyakorlati terepének is tekinthetők. Ebben az Újvidéki Művészeti Akadémia osztályvezető tanáraként is szerepe volt és van Hernyáknak.
Hernyák György az eltelt 45 évad során ott volt a mindenkori játszókkal és továbbra is számíthattak rá rendezőként.
A diploma megszerzése után az Újvidéki Rádiónál dolgozott, amelynek társulata adta az Újvidéki Színház előadásainak számos közreműködőjét. 1985-től folyamatosan rendez Újvidéken, Szabadkán (ahol egy ideig a Népszínház magyar tagozatának főrendezője is volt), Zentán, a Szabadkai Gyermekszínházban, és néha Magyarországon is. 1988-ban a Tanyaszínház után megalapította a vállaltan avantgárd H-Groupot.
Meggyőződése, hogy
minden színház politikai színház, mert az emberről szól, a társadalmi viszonyokról. Nem napi szinten, hanem sokkal mélyebb rétegeket próbál a rendező a maga politikai színházával feszegetni.
Ez a hitvallás elsősorban XX. századi művek rendezésében jelent meg (Dürrenmatt: A fizikusok, Witkiewicz: Egy kis udvarház, Svarc: A sárkány, Mrożek: Rendőrség, Kornis Mihály: Körmagyar, Tasnádi István: Titanic vízirevü, Csáth Géza – Fodor Tamás – Hernyák György: Zách Klára), nem mellékesen Nyikolaj Koljada Murlin Murlójában, amelyben tetten érhető Hernyák rendezéseinek sajátossága. – fogalmazott Nánay István az életműdíjhoz írt laudációjában.
