A portréműsorban megtudhatjuk, hogy Hűvösvölgyi Ildikót tavaly júliusban Őrbottyán díszpolgárává választották, ami különösen kedves neki, hiszen itt nőtt fel, itt élt 14 éves koráig. Kiemelten fontos neki a református templom, melyben a szülei esküdtek, amikor még Őrszentmiklósnak hívták a települést. Édesanyja tanítónőként nem járhatott templomba, de gyermekeit járatta hittanra.
– Ebben a templomban, ahol ők összeesküdtek, ahol megkereszteltek minket, itt mind a ketten konfirmáltunk is, de nem úgy, mint a többi gyerek. Mi nem állhattunk ide az Úr asztalához, hanem a tiszteletes úrral, Kántor Ervinnel kettesben kellett nekünk megtenni a fogadalmat.
Amikor a többiek itt lent álltak, akkor én ott fent a karzaton ültem és zokogtam.
Olyan érdekes, hogy az Úr megadta nekem, hogy az egész életemmel és a pályámmal, a hitemmel tegyek vallomást. Hiszen ha elmondom itt a Reményik Sándor-estemet, az nekem egy hitvallás, olyan, mint ha katolikusként gyónnék, hiszen Reményik mindent kimond helyettem – vallotta hitéről a művésznő.
A filmben boldogan emlékezett vissza gyermekkorára: elmondta, hogy mivel szülei maguk is zenészek voltak, lányaikat is beíratták zeneiskolába, ahol húga hegedülni, ő pedig zongorázni és énekelni tanult. Mivel Hűvösvölgyi Ildikónak már akkor nagyon szép hangja volt, egyértelmű volt, hogy ezen a vonalon kell tovább tanulnia. Fel is vették a mostani nevén Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerképző Gyakorló Szakgimnáziumba zongora tanszakra.
– Kertész Lajos tanár úrhoz kerültem, ami egy csoda volt. Alapjaiban a technikai képzettségem elég hiányos volt, és ez itt derült ki, amikor
az egyik teremből Ránki Dezső zongorázott, a másikból Schiff András, a harmadikból meg Kocsis Zoltán. Kérdeztem is magamtól: hogy kerültem én ide?
Hát úgy, hogy Kertész Lajos tanár úr látta, hogy van itt egy kislány, akinek azért a szíve elég nagy. Szépen zongoráztam, mély érzéssel, és gondolta, hogy ő felvesz. Lajos bácsinak nemcsak zongoratanári diplomája volt, hanem teológiát is végzett, református pap volt. Miután az édesapám sohasem volt itthon, mindig járta az országot, ezért neki mondtam el a problémáimat, a fiúügyeimet, mindent. Ő meghallgatta és segített nekem. Egy idő után többet beszélgettünk, mint zongoráztunk. De ez nem is volt baj, mert azért ő engem becsülettel felkészített a vizsgára. A mai napig el tudom játszani például Mozart: B-dúr szonátáját, amit be is építettem egy darabba a Turay Ida Színházban, amikor Marguerite Monnot-t, Piaf zeneszerzőjét játszottam – emlékezett vissza zenei tanulmányaira a színésznő.
Az Isten kezében című portréműsor forgatócsoportja a Madách Színházba is elkísérte a művésznőt, aki még az öltözőjét is megmutatta a stábnak, melynek ajtaján közel ötven éve ott áll a neve.
– 1974-ben jöttem a Madách Színházba főiskolásként, és az első darab, amiben játszottam, az az Héloïse és Abélard volt, amiben novíciát alakítottam. Összetettem a kezemet és énekeltem, hogy Amor Sanctus. Mindig ide vágytam főiskolásként a Madáchba, de csak egy kis vargabetűvel kerültem ide, mert először Veszprémbe mentem egy évre, és aztán visszahívott Ádám Ottó. Nem mondhatom, hogy olyan sok és nagy szerepet játszottam volna 76-tól 83-ig, de mégsem mentem el. Nem csak azért, mert akkor már fiatalasszony voltam, 81-ben meg már meg is született Nóri lányom, hanem valahogy úgy éreztem, hogy nem kell nekem innen elmennem, majd ide bejön az, ami nekem kell, hiszen mindennek rendelt ideje van. És egyszer csak bejött a Macskák – elevenítette fel élete nagy pillanatát a művésznő, aki azt is elmesélte, hogy akkor mindenki úgy emlegette, mint fő kismacskát.
– Ez nekem életem nagy szerepe volt. Erre mondják azt, hogy „pofon csapta a szerep”. De ehhez is kellett egy olyan zseniális ember, mint Seregi László, aki nagyon szeretett engem és nagyon bízott bennem. Akkor a helyemre, a műfajomba kerültem – jegyezte meg Hűvösvölgyi Ildikó.
A művésznő ebben a szerepben lett igazi hazai sztár, de számára mégis egy másik darab, a Mária evangéliuma volt kedves.
– Mária szerepe egészen más volt, mint amit addig csináltam. Addig a humoros, komikus oldalamat tudtam megmutatni, és most egyszer csak eljátszhattam Jézus anyját. Olyan hálás vagyok Müller Péter Sziáminak és Tolcsvay Lászlónak, hogy megírták ezt a rockoperát. Mindenki csak Jézus történetéről beszél, de arról nem nagyon, hogy egy anya mellette mit érezhetett, mit jelentett neki, amikor megjelentek az angyalok és közölték vele, hogy egy gyermeket hord a szíve alatt. Hogy ő ezt elvállalta, hogy világra hozta Betlehemben, hogy utána menekültek Heródes elől. Hogy mi mindent kellett végigcsinálnia, hiszen tudta, hogy a fia kiválasztott, és aztán elengedte őt a keresztre.
Csodálatos volt a Mária evangéliuma. Itt aztán a zenész gyökereimnek nagy hasznát vettem – elevenítette fel emlékeit a színművész.
A Duna Televízió Isten kezében című műsorát, melyben Hűvösvölgyi Ildikóról láthatnak portrét, a Médiaklikk odalán nézhetik vissza.
