Ötven éve van a pályán a Kossuth-díjas színésznő, Hűvösvölgyi Ildikó, a Turay Ida Színház tagja, a Madách Színház művésze. A kerek évfordulón több elismerést is kapott: átvette a Tolnay Klári-emlékérmet, Őrbottyán díszpolgárává, a Turay Ida Színház pedig örökös tagjává választotta.
– Hiszek a bibliai gondolatban: kérjetek, és adatik – fogalmazott megkeresésünkre a művésznő, aki úgy érzi, mindent időben megkapott a Gondviselőtől.
– Mindig azok az emberek találtak meg, akik segítettek nekem. Férjem, Kisfaludy András (Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendező, érdemes és kiváló művész) mindenben a társam, ha ő nincs mellettem, akkor ez a díj sincsen.
Annak idején, a pályám kezdetén, mikor nem illett arról beszélni, hogy az ember templomba jár, én akkor is nyíltan vállaltam a hitemet.
– Ezt a pályát lehet úgy végezni, hogy mély nyomot hagyjon a közönségben. A színészi pálya számomra hivatás, egyben misszió is. A Blaha Lujza életéről szóló Nemzet csalogányát is ebben a szellemben készítettem el – mondta a színésznő a Turay Ida Színház előadásáról, amelynek rendezője és főszereplője egyben.
Húsz éve járja az országot az önálló Reményik Sándor-estjével, erőt, hitet, szeretet, örömöt adva a nézőinek. – Tudok és szeretek verset mondani. Reményiket valahányszor újra mondom, mindig felfedezek új tartalmakat benne. A magyar nyelvnél pedig nincs csodálatosabb – mondta. – Úgy éltem, ahogyan jónak láttam, az eltérő utaktól a Jóisten mindig megvédett. Csodálatos, hogy ezt ma elismerik – fogalmazott Hűvösvölgyi Ildikó.
Elmondta, szeret segíteni, egy mosoly is nagyon sokat tud jelenteni, szeret adni az embereknek, és úgy érzi, nincsenek színésznői allűrjei.
A Kossuth-díjas művészt a Magyar Táncművészeti Egyetem terjesztette elő, ahol színpadi játékra, a színészi eszközöknek a táncba való beépítésére tanítja a leendő táncosokat, továbbá Balog Zoltán református püspök, aki a Csendes csodák című Reményik-estjét az ország több pontján hallotta már. A színésznő elmondta, hogy arról is tud, és nagyon meghatja, hogy egy kedves szomszédja és tisztelője, Szucsikné Marika, aki a Káró Katona utcában lakik, egy nagyon kedves ajánlólevelet írt róla a kuratóriumhoz.
– Tiszavirág életű a mi pályánk, ha valaki nem filmezik, akkor a pillanat művészetét valósítja meg estéről estére. Ami akkor és ott megtörténik, az jelenthet mély katarzist a jelenlévőknek, ami az életet építheti – fogalmazott a színésznő. A csütörtöki díjátadón köszönetet mondott szüleinek, akik időben észrevették tehetségét, taníttatták, és amíg tehették, kísérték a pályáját.
Ők most nincsenek itt, de odafönn látnak, és talán lobbiztak is értem. Hálás vagyok nekik mindazért, amit kaptam tőlük
– tette hozzá a színésznő.
Borítókép: Hűvösvölgyi Ildikót díjazzák (Forrás: Polgári Magyarországért Alapítvány)
