A majomember: bosszúfilm egy kis maszalával

Emlékeznek még arra a tinédzserre, aki a Gettómilliomos főszereplőjeként a nyomorból feltörve hatalmas vagyont nyert? Ezt a tinit Dev Patel játszotta, aki azóta elsőfilmes rendezőként is bemutatkozott A majomember (Monkey Man) című akciófilmmel.

2024. 04. 08. 5:42

Miről szól A majomember? Mennyire igazodik a bosszúfilmek toposzaihoz?

A majomember története Hanuman, az erőt és bátorságot megtestesítő istenség legendáján alapul. A főszereplő Kölyök, aki éjszakánként a mindennapi betevőért hagyja magát majomálarcban véresre verni egy föld alatti arénában. Ettől azonban nagyobb célok vezérlik: be akar kerülni a legnagyobb gengszterek közé, hogy levadássza a város rendőrfőnökét, aki megölte édesanyját.

A cselekményvezetés szintjén nem találunk semmi olyat, amit még ne láttunk volna.

Parádésan koreografált és rendezett verekedések közepette bontakozik ki a főszereplő alakja és háttértörténete.

Megismerjük, bosszút tervel, elbukik, majd megerősödve egy utolsó összecsapásra szánja el magát, hogy megküzdjön nemezisével. Tehát a film minden tekintetben követi a zsáner sajátosságait. Ha csak ennyi lenne a filmben, akkor nem is lenne érdemes megvenni a mozijegyet.

Nem csupán a Londonban született barna bőrű srácnak akartam megfelelni, aki jóformán azt sem tudja, kicsoda. A megalázottaknak akartam himnuszt komponálni

– részletezi Dev Patel. – Olyan hőst akartam megformálni, aki nincs a szükséges képességek birtokában, nem tud minden percben benyögni egy találó poént, aki nekimegy a falnak, nagyot koppan, aztán nekimegy megint.

Olyan fiatal férfit képzeltem el, aki megszokta, hogy kutyába sem veszik, akiben ugyanannyi fájdalom munkál, mint harag, mert szörnyű traumával viaskodik – egészen addig, amíg nem találkozik hozzá hasonló nyomorultakkal, akik segítenek neki önmagára találni, és arra bátorítják, hogy harcoljon az igazságért

– foglalja össze a rendező saját motivációit és a film cselekményét.

Előnyének mondható még a zene, amely jól illeszkedik az akciókhoz, s az indiai és a nyugati számokat, valamint a zenei stílusokat is változatosan használja. Sőt, még az egyik legismertebb délkelet-ázsiai hangszer, a tabla is előkerül.

Miben tud újat mutatni ez az akcióthriller?

A történetnek ugyanakkor a nyugati filmkészítésben nem sokszor látott majomisten, Hanumán egyik legendájának használata ad különös bűverőt, és annak képi megjelenítése. A majmok vezetőjeként, Ráma herceg hű követőjeként ismert mitológiai lény az odaadás, fegyelmezettség, bátorság és az önzetlen cselekedetek szimbóluma.

Alakja és mondája Kölyök gyerekkori emlékeiben, flashbackekben, elmosódó-kiélesedő képkockák által jelenik meg, ezáltal lehetőséget teremtve arra, hogy a nyers, vérrel áztatott jelenetek között a misztikum is helyet kapjon.

A szokásos akciójelenetek és a viszonylag felszínes cselekmény (hiszen nem ez itt a fő attrakció) mellett a műfaj indiai filmjei is eszünkbe juthatnak. Ilyen az eredetileg 1990-ben készült Agneepath, amiben a legendás lázadó, Amitabh Bacchan játszotta a főszerepet. Vagy akár ennek a filmnek a remake-je, amiben Hritik Roshan küzdött apja gyilkosa ellen úgy, hogy ő maga is a bűnözők közé állt – ahogyan azt Patel filmjében is láthatjuk.

Nemcsak a cselekményben érhető tetten a délkelet-ázsiai filmek hatása, hanem a látványban is. A zsúfolt városban utcai árusokat, szegénynegyedeket látunk. Kölyök bosszúhadjárata pedig a legnagyobb hindu ünnep, a Diwali alatt éri el tetőpontját, ami lehetőséget teremt a rendezőnek a fesztiváli forgatag bemutatására. Az egyik legkiemelkedőbb verekedős jelenetben a főszereplőhöz csatlakoznak kalbelia táncosoknak öltözött hijra segítői.

Az akciókat kiemeli a flitteres szoknyák pörgése, s hirtelen a harcmozdulatok is jobban emlékeztetnek egy véres, élet-halál táncra. Az indiai akciófilmekben nem szokatlan a riksás üldözés, ám nyugati alkotásban nem sok ilyet látunk. Patel tesz arról is, hogy ezt az ázsiai kötelező elemet új, felturbózott módon – és kicsit talán hihetőbben – tálalja.

Mik a film gyengeségei? Érdemes beülni miatta a moziba?

Egy alkotás sem hibátlan, A majomember sem az. Habár szép keretet ad a hindu mitológiából ismert Hanumán története, látszik, hogy nem az indiai közösségnek készült ez a film. Hanumán mellé ugyanis kapkodva Párvati és Síva is megjelenik, valamint kettejük közös ábrázolása, ami elég zavarossá teszi az összképet. A fekete fenevadból végül fehér majommá, az elnyomott közösségeket is védő Hanumán válna, de a majomisten-párhuzam erejét veszti, amikor a végső csata előtt a főszereplő az első adandó alkalommal eldobja az ez alkalomra kifehérített maszkját.

Számos mellékszereplőt ismerünk meg, ám egyik sem igazán árnyalt. A Kölyköt kezdetben segítő Alfonso a film elején még fontos, aztán teljesen súlytalanná válik, mégis szerepel néhány jelenetben – nem igazán világos, hogy miért. A gengszterek klubjában dolgozó egyik escortlány is szimpatizál a főszereplővel, de nem igazán derül ki, hogy miért – pár szemezésen és egy két mondatos dialóguson kívül pedig semmi köze nincs a két karakternek egymáshoz.

A bosszú összességében öncélú marad, és nem fejtik ki azt sem kellő mértékben, hogy a korrupt rendőrfőnöknél sokkal „rosszabb és nagyobb gonosz” is létezik, így a film lezárása nem feltétlenül hozza meg a várt megelégedettséget.

A látvány viszont magáért beszél. Sok kézikamerás és közeli felvételt használnak, ami személyesebbé teszi Kölyök kálváriáját. A filmet a sötét színek, és a neonreklámok, lebujok hangulata jellemzi, szinte csak éjszakai jeleneteket láthatunk. Ahogy pedig már fentebb is kitértünk rá, az igazán látványos és jól szerkesztett akciójelenetek folyamatosan fenntartják a néző figyelmét. Összességében megkapjuk a klasszikus bosszúfilmet egy kis indiai maszalával, amiért érdemes a mozivásznat választani.