A brit alkotó hatásosan mutatkozik be egy új szerepben. Dev Patel ugyanis nemcsak az amerikai gyártású akcióthriller főszereplője, hanem rendezője, producere és írója is. Miről ismerhetjük Patelt? Miben nyújt újat A majomember a szokásos bosszúfilmekhez képest?
Az alábbi kritikában arra keressük a választ, hogy
- ki is az a Dev Patel?
- miről szól Patel filmje? Miben hasonlít A majomember a megszokott nyugati akciódrámákhoz, akcióthrillerekhez, bosszúfilmekhez?
- tud-e újat mutatni az elsőfilmes rendező?
- mik A majomember erősségei, gyengéi, illetve érdemes-e beülni miatta a moziba?
Honnan ismerhetjük Dev Patelt?
A gudzsaráti (indiai) származású, Londonban született színész először a brit Skins című tinidrámában bukkant fel, de az igazi sikert a Trainspotting alkotója, Danny Boyle által jegyzett Gettómilliomos hozta meg számára. Tizennyolc éves korában Jamal Malikként megismerte az egész világ, alakításáért pedig a BAFTA (British Academy Film Awards) legjobb színészének járó díjára, valamint Oscarra is jelölték.
Később számos főszerepet kapott, többek között láthattuk Az utolsó léghajlítóban, az Oroszlánban, illetve a The Best Exotic Marigold Hotel című komédiában is, ahol Judy Dench, Meggie Smith és Bill Nighy oldalán tűnt fel.
Viszont nem elégedett meg azzal, hogy mindig csak másodhegedűs lehetett a filmekben, így elhatározta, hogy megírja és megrendezi azt, amit igazán szeretne.
A majomemberben rugaszkodott először neki a rendezésnek, és kijelenthetjük, hogy ez is jól megy neki.
Amióta csak az eszemet tudom, rajongok az akciómoziért. Kiskoromban éjszakánként leosontam a nappaliba, bámultam a képernyőn Bruce Lee-t A Sárkány közbelépben, és csodáltam Shah Rukh Khant, amint megmenti élete szerelmét több száz vérszomjas ellenségtől
– nyilatkozta Dev Patel. A kijelentéshez hozzátartozik, hogy az elsőfilmes Patelt nem más, mint egyik legelismertebb és legnépszerűbb indiai színész-producer inspirálta, akit Indiában csak King Khanként, azaz Khan Királyként, illetve Bollywood királyaként emlegetnek.
Miről szól A majomember? Mennyire igazodik a bosszúfilmek toposzaihoz?
A majomember története Hanuman, az erőt és bátorságot megtestesítő istenség legendáján alapul. A főszereplő Kölyök, aki éjszakánként a mindennapi betevőért hagyja magát majomálarcban véresre verni egy föld alatti arénában. Ettől azonban nagyobb célok vezérlik: be akar kerülni a legnagyobb gengszterek közé, hogy levadássza a város rendőrfőnökét, aki megölte édesanyját.
A cselekményvezetés szintjén nem találunk semmi olyat, amit még ne láttunk volna.
Parádésan koreografált és rendezett verekedések közepette bontakozik ki a főszereplő alakja és háttértörténete.
Megismerjük, bosszút tervel, elbukik, majd megerősödve egy utolsó összecsapásra szánja el magát, hogy megküzdjön nemezisével. Tehát a film minden tekintetben követi a zsáner sajátosságait. Ha csak ennyi lenne a filmben, akkor nem is lenne érdemes megvenni a mozijegyet.
Nem csupán a Londonban született barna bőrű srácnak akartam megfelelni, aki jóformán azt sem tudja, kicsoda. A megalázottaknak akartam himnuszt komponálni
– részletezi Dev Patel. – Olyan hőst akartam megformálni, aki nincs a szükséges képességek birtokában, nem tud minden percben benyögni egy találó poént, aki nekimegy a falnak, nagyot koppan, aztán nekimegy megint.
Olyan fiatal férfit képzeltem el, aki megszokta, hogy kutyába sem veszik, akiben ugyanannyi fájdalom munkál, mint harag, mert szörnyű traumával viaskodik – egészen addig, amíg nem találkozik hozzá hasonló nyomorultakkal, akik segítenek neki önmagára találni, és arra bátorítják, hogy harcoljon az igazságért
– foglalja össze a rendező saját motivációit és a film cselekményét.
Előnyének mondható még a zene, amely jól illeszkedik az akciókhoz, s az indiai és a nyugati számokat, valamint a zenei stílusokat is változatosan használja. Sőt, még az egyik legismertebb délkelet-ázsiai hangszer, a tabla is előkerül.
Miben tud újat mutatni ez az akcióthriller?
A történetnek ugyanakkor a nyugati filmkészítésben nem sokszor látott majomisten, Hanumán egyik legendájának használata ad különös bűverőt, és annak képi megjelenítése. A majmok vezetőjeként, Ráma herceg hű követőjeként ismert mitológiai lény az odaadás, fegyelmezettség, bátorság és az önzetlen cselekedetek szimbóluma.
Alakja és mondája Kölyök gyerekkori emlékeiben, flashbackekben, elmosódó-kiélesedő képkockák által jelenik meg, ezáltal lehetőséget teremtve arra, hogy a nyers, vérrel áztatott jelenetek között a misztikum is helyet kapjon.
A szokásos akciójelenetek és a viszonylag felszínes cselekmény (hiszen nem ez itt a fő attrakció) mellett a műfaj indiai filmjei is eszünkbe juthatnak. Ilyen az eredetileg 1990-ben készült Agneepath, amiben a legendás lázadó, Amitabh Bacchan játszotta a főszerepet. Vagy akár ennek a filmnek a remake-je, amiben Hritik Roshan küzdött apja gyilkosa ellen úgy, hogy ő maga is a bűnözők közé állt – ahogyan azt Patel filmjében is láthatjuk.
Nemcsak a cselekményben érhető tetten a délkelet-ázsiai filmek hatása, hanem a látványban is. A zsúfolt városban utcai árusokat, szegénynegyedeket látunk. Kölyök bosszúhadjárata pedig a legnagyobb hindu ünnep, a Diwali alatt éri el tetőpontját, ami lehetőséget teremt a rendezőnek a fesztiváli forgatag bemutatására. Az egyik legkiemelkedőbb verekedős jelenetben a főszereplőhöz csatlakoznak kalbelia táncosoknak öltözött hijra segítői.
Az akciókat kiemeli a flitteres szoknyák pörgése, s hirtelen a harcmozdulatok is jobban emlékeztetnek egy véres, élet-halál táncra. Az indiai akciófilmekben nem szokatlan a riksás üldözés, ám nyugati alkotásban nem sok ilyet látunk. Patel tesz arról is, hogy ezt az ázsiai kötelező elemet új, felturbózott módon – és kicsit talán hihetőbben – tálalja.
Mik a film gyengeségei? Érdemes beülni miatta a moziba?
Egy alkotás sem hibátlan, A majomember sem az. Habár szép keretet ad a hindu mitológiából ismert Hanumán története, látszik, hogy nem az indiai közösségnek készült ez a film. Hanumán mellé ugyanis kapkodva Párvati és Síva is megjelenik, valamint kettejük közös ábrázolása, ami elég zavarossá teszi az összképet. A fekete fenevadból végül fehér majommá, az elnyomott közösségeket is védő Hanumán válna, de a majomisten-párhuzam erejét veszti, amikor a végső csata előtt a főszereplő az első adandó alkalommal eldobja az ez alkalomra kifehérített maszkját.
Számos mellékszereplőt ismerünk meg, ám egyik sem igazán árnyalt. A Kölyköt kezdetben segítő Alfonso a film elején még fontos, aztán teljesen súlytalanná válik, mégis szerepel néhány jelenetben – nem igazán világos, hogy miért. A gengszterek klubjában dolgozó egyik escortlány is szimpatizál a főszereplővel, de nem igazán derül ki, hogy miért – pár szemezésen és egy két mondatos dialóguson kívül pedig semmi köze nincs a két karakternek egymáshoz.
A bosszú összességében öncélú marad, és nem fejtik ki azt sem kellő mértékben, hogy a korrupt rendőrfőnöknél sokkal „rosszabb és nagyobb gonosz” is létezik, így a film lezárása nem feltétlenül hozza meg a várt megelégedettséget.
A látvány viszont magáért beszél. Sok kézikamerás és közeli felvételt használnak, ami személyesebbé teszi Kölyök kálváriáját. A filmet a sötét színek, és a neonreklámok, lebujok hangulata jellemzi, szinte csak éjszakai jeleneteket láthatunk. Ahogy pedig már fentebb is kitértünk rá, az igazán látványos és jól szerkesztett akciójelenetek folyamatosan fenntartják a néző figyelmét. Összességében megkapjuk a klasszikus bosszúfilmet egy kis indiai maszalával, amiért érdemes a mozivásznat választani.
