Randevúkáosz a miskolci teátrumban

Ha Miskolcon járnak, semmiképp se hagyják ki a városban élvezhető légyottkavalkádot! Mielőtt azonban valami rosszra gondolnának, biztosíthatom önöket, csak a legjobbakra gondolhatnak. Nem vagy nem elsősorban azért, mert a miskolci randevúzgatás az egyik legjobb dolog, hanem inkább azért, mert a miskolci pásztoróra-zűrzavar a legjobbak közé tartozik. Egészen pontosan a Miskolci Nemzeti Színházban futó fergeteges komédia, Ray Cooney és John Chapman bohózata, a Kölcsönlakás.

Az alaptörténet, ha talán ma már nem is annyira magától értetődő, mint 1969-ben, amikor az eredeti művet bemutatták, és amikor a szabadszerelem igényei túlnőtték a hotelszobák kínálatát, azért nyilvánvalóan ismerős: mivel Joanna és férje rendezvényre mennek este, Linda kölcsönkéri a lakást barátnőjétől, hogy ott bonyolítsa le első randevúját titkos udvarlójával. Linda férje, Henry ugyancsak elkéri a lakást Joanna férjétől, Philiptől, hogy ott fogadhassa új barátnőjét. No igen, de a lakásban tüsténkedő lakberendező is ki akarja használni az alkalmat, és megbeszéli a szobalánnyal, hogy munka után maradnak az üres lakásban.
 

Joanna (Edvi Hen­rietta) és Linda (Rudolf Szonja) Forrás: Miskolci Nemzeti Színház

A komikumi alaphelyzet persze önmagában nem elég a sikerhez. A két sztárszerző, Ray Cooney és John Chapman azonban olyan parádés eseménysorozatot épít a klasszikus sémára, hogy a színházi és filmrendezők az elmúlt évtizedekben ezerszer feldolgozták a Kölcsönlakást, a nézők pedig minden alkalommal gurulnak a nevetéstől. 

Ezen a ponton hadd tegyek egy rövid kitérőt és hadd dicsérjem meg a miskolci közönséget. A közelmúltban többször is volt alkalmam közöttük élvezni egy-egy előadást, és nézőként is magával ragadó volt nézőtársaim lelkesedése. Ez alkalommal idősebb hölgyek ültek mögöttem, akik folyamatosan kommentálták az eseményeket, össze-összesúgtak, közbe-közbeszóltak – igaz, csak halkan, egymás között –, de azért a közelben ülők hallhatták a megjegyzéseket. Legutóbb gyerekelőadáson tapasztaltam ilyen erős bevonódást. Hozzá kell tennem, könnyű úgy belefeledkezni az előadásba, ha a színpadon látható élvezettel és a színészmesterség legjavát nyújtva játszik a kilenc szereplő.

A történet egyre szürreálisabb magyarázatokért kiált Forrás: Miskolci Nemzeti Színház

Béres Attila, az előadás rendezője azonban abba is beavatja az érdeklődőket, hogy van itt más is, ami magával sodorja a nézőket. A színház honlapján olvasható nyilatkozata szerint 

Ray Cooney és John Chapman bohózata olyan, mint egy óramű, minden kis csavar és fogaskerék illeszkedik a másikhoz, ezért először nagyon pontosan fel kell vázolni az előadás közlekedési térképét. Ki melyik ajtón megy ki, pontosan melyik pillanatban lép be, mit hallhat meg a partnerei szövegéből, és mit nem. Ez aprólékos és fárasztó munka, sok gyakorlást igényel.

Philip Markham szerepében Lajos András nyújt zseniális alakítást Forrás: Miskolci Nemzeti Színház

De ami munka és precizitás a színésznek, az üresjáratok nélküli, pörgős, elragadó és önfeledt szórakozás a nézőnek. Más kérdés, hogy miközben a szereplők folyamatosan azon dolgoznak, hogy a lakásban ne találkozzanak egymással azok, akiknek nem kellene, igyekezetük egyre képtelenebb helyzeteket teremt, a cselekmény egyre szürreálisabb magyarázatokért kiált, s így a mind abszurdabbá váló történet gurgulázó nevetésre ingerli a nézőket. Hogy hab is legyen a vígjáték tortáján, amikor már minden a feje tetején áll – nemcsak a lakáskérdés vált megoldhatatlanul bonyolulttá, de az alkalmi párocskák is végzetesen összecserélődtek –, betoppan a lakástulajdonos leendő üzletfele, a szigorú és kérlelhetetlen prüdériát képviselő meseírónő.

Amikor már minden a feje tetején áll... Forrás: Miskolci Nemzeti Színház

A rendező azt is hozzá teszi:

A darab klasszikus a maga nemében, és semmi olyat nem ígér, amit ne tudna teljesíteni. Szórakoztató cselekmény és remek alakítások sora gondoskodik róla, hogy egy valóban önfeledt estét tölthessünk el a színházban.

Én pedig mindezt csak annyival egészíthetem ki, a miskolci közönség állótapssal köszönte meg Lajos András (Philip Markham), Edvi Hen­rietta (Joanna Markham), Börcsök Olivér (Henry Lodge), Rudolf Szonja (Linda ­Lodge), Rózsa Krisztián (Alistair Spenlow), Prohászka Fanni (más szereposztásban Jambriki Boglárka) (Sylvie), Salat Lehel (Tristan Pangbourne), Máhr Ági (Miss Cook) és Varga Andrea (Miss Wilkinson) játékát és a látvány- és díszlettervező, Erős Hanna munkáját, aki a szürreális kavalkádhoz illő, merészen kreatív dizájnlakásba helyezte a történetet.

Borítókép: Linda szerepében Rudolf Szonja (Forrás: Miskolci Nemzeti Színház)