De ami munka és precizitás a színésznek, az üresjáratok nélküli, pörgős, elragadó és önfeledt szórakozás a nézőnek. Más kérdés, hogy miközben a szereplők folyamatosan azon dolgoznak, hogy a lakásban ne találkozzanak egymással azok, akiknek nem kellene, igyekezetük egyre képtelenebb helyzeteket teremt, a cselekmény egyre szürreálisabb magyarázatokért kiált, s így a mind abszurdabbá váló történet gurgulázó nevetésre ingerli a nézőket. Hogy hab is legyen a vígjáték tortáján, amikor már minden a feje tetején áll – nemcsak a lakáskérdés vált megoldhatatlanul bonyolulttá, de az alkalmi párocskák is végzetesen összecserélődtek –, betoppan a lakástulajdonos leendő üzletfele, a szigorú és kérlelhetetlen prüdériát képviselő meseírónő.
A rendező azt is hozzá teszi:
A darab klasszikus a maga nemében, és semmi olyat nem ígér, amit ne tudna teljesíteni. Szórakoztató cselekmény és remek alakítások sora gondoskodik róla, hogy egy valóban önfeledt estét tölthessünk el a színházban.
Én pedig mindezt csak annyival egészíthetem ki, a miskolci közönség állótapssal köszönte meg Lajos András (Philip Markham), Edvi Henrietta (Joanna Markham), Börcsök Olivér (Henry Lodge), Rudolf Szonja (Linda Lodge), Rózsa Krisztián (Alistair Spenlow), Prohászka Fanni (más szereposztásban Jambriki Boglárka) (Sylvie), Salat Lehel (Tristan Pangbourne), Máhr Ági (Miss Cook) és Varga Andrea (Miss Wilkinson) játékát és a látvány- és díszlettervező, Erős Hanna munkáját, aki a szürreális kavalkádhoz illő, merészen kreatív dizájnlakásba helyezte a történetet.
Borítókép: Linda szerepében Rudolf Szonja (Forrás: Miskolci Nemzeti Színház)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!