1894-ben (más források szerint 1891-ben, illetve 1895-ben) jött a világra Budapesten. Iskoláit követően kereskedelmi pályára készült, az első világháborúban a fronton szolgált és megsebesült. Leszerelése után, 1915-ben beiratkozott a színiakadémiára, ahonnan fél év múlva elcsábította a kassai színház, tanulmányait sosem fejezte be. A Bánk bán címszerepében lépett először színpadra, majd Othellót játszotta. Két év múlva Budapestre szerződött, 1918-tól csaknem egy évtizedig a Vígszínház tagja volt, ahol a Pillangókisasszony Pinkerton-szerepében mutatkozott be.
A feltűnően magas, jóképű, bajszos fiatalember főként hősszerelmes szerepeket kapott, amelyekben jellemábrázoló képességét is megcsillogtathatta, a kritika szerint képes volt klublevegőt teremteni egy hatalmas színpadon is.
Berlinben Max Reinhardt rendező irányításával játszott, itthon Fedák Sári partnere volt az Andrássy úti Színházban egy Békeffy László-darabban. A Vígszínházban A Noszty fiú esete Tóth Marival Stromm ezredesét, Csehov Cseresznyéskertjében Trofimovot, A három nővérben Andrejt alakította, s játszott G. B. Shaw Nagy Katalin című darabjában is. A filmvásznon 1918-ban debütált A szfinx címszerepében, négy évvel később Bécsben Korda Sándorral forgatta a Sámson és Delila című alkotást.
Út az Oscar-díjig
Élete 1927-ben vett gyökeres fordulatot, amikor Adolph Zukor, a hollywoodi Paramount Stúdió elnöke Pola Negri partnerének szerződtette a Rachel című némafilmben.
Partnerének, akivel aztán még számos filmben szerepelt együtt, a legenda szerint a szenvedélyes szerelmi jelenetek alatt magyar recepteket súgott a fülébe. A szülőhazájában sztárnak számító Lukács nehezen szokta meg, hogy válogatásokra és próbafelvételekre kell járnia. Paul Lukas néven 1928-ban a Moszkvai lány című filmben szerepelt először, ugyanabban az évben játszott először a filmvásznon a szintén magyar Bánky Vilmával. Hamarosan világhírű lett, összesen mintegy száz film főszerepét osztották rá.
Pályáján nehézséget okozott a hangosfilm megjelenése, nem is annyira azért, mert az erőteljes mimikát és a hangsúlyos gesztusokat visszafogottabb alakítások váltották fel, hanem mert csapnivaló volt az angol kiejtése.
Bár többször elkeseredett, önérzete nem hagyta, hogy más hangján szólaljon meg filmjeiben, és fél év megfeszített nyelvtanulás után a Paramount Stúdió a próbafelvétel után ötéves megállapodást írt alá vele, immár „beszélő” színészként.
