Salamin Ferenc, az MMA Építőművészeti Tagozatának vezetője a közelmúltban kapott Kossuth-díjat. Az alkotó azonban úgy érzi, emiatt nem szabad megváltoznia, megpróbál ugyanolyan természetes lenni, ugyanúgy derűsen élni és örömöt találni a munkában, mint eddig. Az építésszel a Magyar Művészeti Akadémia készített interjút.

– Mindenekelőtt szeretnénk gratulálni a Kossuth-díjához. Pályához méltó az elismerés: jelentős épületek, jelentős időszakok is találhatók benne. Tizenöt évig volt a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának vezetője, éppen két évtizeden át zebegényi főépítész. Ön mit tart mérföldkőnek?
– A folyamatos jelenlét talán fontosabb, mint a mérföldkövek. Persze nagyobb, jelentősebb dolgok azért vannak. A főépítészi feladatok Szerencsen vagy Zebegényben, ahová tíz év szünet után visszahívtak két éve. A főépítész szerepe szerencsére nem hatósági, tanácsot ad és a polgármester vagy a képviselő-testület dönt. A főépítésznek ezért nincs igazán hatalma, lelki, szellemi ráhatással tud elérni valamit, ha sikerül rábeszélnie a döntéshozókat, hogy amit ő mond, az fontos.
– Ez ráadásul nagyfokú együttműködést feltételez a település vezetőivel, sőt akár a lakóival is.
– Így van. Elsősorban a vezetőkkel, a polgármesterrel vagy a képviselő-testületi tagokkal. Természetesen mindig arra építek, ami helyben jónak tűnik. A helyi építtetőket, a lakosokat kell meggyőzni, illetve alapvetően meg kell hallgatni, hogy ők mit szeretnének, és hogy akarják működtetni. Arra épül rá az ember saját véleménye, vagy az alapján tervez, rajzol nekik.
– Van olyan emlékezetes történet, amire szívesen tekint vissza főépítészi munkájában?
– Zebegényben – és ez Krebsz Ferenc erőfeszítéseihez kapcsolódik, aki tizenhat évig volt polgármester – a Fő tér burkolatait sikerült megújítani kockakővel a 2000-es évek elején. Az aszfalt, beton és mindenféle töredezett, hullámos burkolatok helyett sikerült igazi főteret létrehozni, ami óriási eredmény. Szinte lehetetlen még ma is megcsinálni, vagy nagyon sok pénz kell hozzá, hogy azok a kábelek, amik a levegőben lógnak, mint egy gigantikus fregoli, valahogy földbe kerüljenek. Ott is, a főtéren óriási rácsos vastraverz oszlopok voltak, azokat kellett eltüntetni a légkábelekkel együtt.