Andor Éva bevezetőjében elmondta, hogy Eperjes Károly a legutóbbi, jubileumi békemeneten is részt vett, s megjegyezte, hogy most a háború kontextusában a béke szó is egészen más jelentést kapott. Megkérdezte a művészt, hogy miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a meneten.
– Ott kellett lennem. Úgy gondolom, hogy ennek az értékrendnek a leginkább fontos arca jelen pillanatban a miniszterelnök úr, Orbán Viktor. És hogyha ő ezt ennyire fontosnak tartja, hogy ő ott megnyilvánuljon, és a CÖF is fontosnak tartja, akkor nekem, ha ráérek, ott kell lennem – jegyezte meg Eperjes, aki elmondta, hogy szívesen elmondta volna ott a Hazám, keresztény Európa című verset, ami soha nem volt aktuálisabb, mint most, csak ez senkinek nem jutott eszébe. Eperjes Károly megjegyezte, hogy szerinte ezt a verset naponta legalább tízszer is le kellene adnia a televízióknak, annyira fontos mondanivalója van.
A színész kifejtette, hogy a költő tulajdonképpen „felébreszti” Európát, hogy nem istenképmás, hogy elveszítette egyes számú identitását, amit Aquinói Szent Tamás úgy fogalmaz meg, hogy a létezésben egy biztos: én és az én teremtőm. Ez az egyes számú közösség, és ez van most veszélyben – tette hozzá.
– Ha leválasztjuk az Istent, és az én lesz a középpont – az a nominalizmus, az önközpontúság, és ez tombol most. A költő farizeusnak mondja Európát. Azok a farizeusok, akik tudják, de nem hiszik. Én például nem szeretném, ha értelmiséginek tartanának, mert a bibliában az értelmiségi az a farizeus, vagy írástudó. Akik tudják, csak nem hiszik. Nagyon akarják tudni
– jegyezte meg a színművész, aki elmesélte azt is, hogy a Színművészeti Főiskolán Hegedűs Géza volt a tanára, aki azt mondta nekik, hogy művész csak az lesz közülük, aki két könyvet elolvas, és azt mélyen a szívébe zárja, az eszével megérti. A két dolgot „összestimmolja” és sugározza. Az egyik a biblia, a másik Arisztotelész Poétikája: morál és bölcselet! Fides et ratio! – ez a harmónia, ez a kultúra.
Ha ez szétszakad, akkor az agyasok hülyítik a hiszékenyeket, vagy a hiszékenyek barmolják az agyasokat – ez nem művészi útvonal. Arisztotelész azt mondja, hogy a cselekvés csak akkor válik művészetté, ha önmagán túlmutató természetfeletti célja van. Ha az Isten dicsőségére és az emberek javára, a lelkek üdvére készül valami, az a művészet! Az igazi művészet mindig szakrális
– tette hozzá Eperjes Károly.
Andor Éva megjegyezte, hogy neki úgy tűnik, hogy az istenhit a színész életének szerves része, nyíltan vállalja azt, ezért sokszor támadták is.
Igen, az szokott is fájni, de az ember olyankor azt mondja, hogy jé, jó úton járok. Mostanában a legtöbb pofont jobbról kapom. Ugyanis olyanok is vannak jobboldalon, akik csak mondják, hogy jobboldalon vannak. A jobboldali a jobbik részt választotta, hogy elkerüljön minket a balsors, ahogy a Himnuszban is mondjuk. De ismerek jó szándékú, igyekvő, még be nem érkező baloldaliakat is, de onnan meg meg szokták üzenni, hogy nem akarnak látni. Például a Hídember után is megüzenték, hogy nem akarnak látni a vásznon, be is tartották. Most csak nem kellenek a forgatókönyveim, de nem baj. Biztos még nincs itt az ideje
– jegyezte meg Eperjes, aki elmondta, hogy nagyon hálás a Jóistennek, hogy olyan társulatoknak lehetett a tagja, mint a kaposvári vagy a régi Nemzeti Színház, a frissen megalakult Katona József Színház, a Radnóti Színház, és aztán minden színházak non plusz ultrája, a Művész Színház, ahol 33 ember egymást választotta – tette hozzá.
– Ültünk a Sztriptíz próbáján a Gerbaud teraszán, már három hónapja próbáltuk a 16 oldalas szöveget. Taub János mindent fantasztikusan előjátszott, majd egyszer azt mondta, hogy az lehetetlen, hogy nektek nincs egy színházatok. Mert éppen otthagytuk Gáspár Sándorral a Radnótit, mert egyikünknek 500 forinttal többet akartak fizetni, mint a másikunknak. Ezért lett vége A hetvenkedő katonának
– mesélte el a meghökkentő történetet Eperjes Károly.
A színművész elmondta, hogy arra biztatták Taubot, hogy pályázza meg valamelyik színigazgatói állást, de ő tudta, hogy nem nyerhetne, mert akkoriban nem hívták rendezni se sehova.
– Megtudtuk, hogy legközelebb a Tháliában írnak ki pályázatot, mondtuk, hogy az ott van a magyar Broadwayn, pályázzuk meg! János mondta, hogy ő megnevezi, hogy ki legyen az igazgató, utána mindenki mondjon egy-egy nevet, 33-ig megyünk – emlékezett vissza Eperjes Károly, aki azt is elmesélte, hogy Taub azt kérte, Törőcsik Mari legyen az igazgató, amit ők, Gáspár Sándorral helyeseltek is.
– Nem tudom, melyikünknek volt akkor annyi esze, hogy a Schwajda György nevét is be kell mondani. Mindenki igennel szavazott, Darvas Iván és Garas Dezső is. Bubik Istvánt én hívtam, hogy jöjjön haza, mert lesz egy jó színházunk. Így raktuk össze a Művész Színházat (a Thália Színház elnevezése 1993 és 1995 között – a szerk.). És aztán a szakma verte szét… – jegyezte meg keserűen a színész.
A műsorvezető kérdésére, hogy miért történhetett ez meg, Eperjes Károly azt válaszolta, hogy Törőcsik Mari kérte, hogy álljanak ki mellette, mert nagyon támadják. Ők pedig mindannyian vállalták is ezt.
– Másnap reggel fél 10-re egy rendkívüli társulati ülést hívott össze. Nem értettük, hiszen előző este úgy mentünk haza, hogy kiállunk mellette. Törőcsik azt mondta, hogy tegnap azt kérte tőlünk, hogy álljunk ki mellette, de! Erre Csámpi (Gáspár Sándor – a szerk.) felugrott és kiszaladt. Vége volt az egésznek, és azt mondta Marika, hogy Szamóca, mondja meg a barátjának, hogy én nem haragszom rá. De ha majd maguk éjjel fél egykor kapnak egy telefont… Nem fejezte be, sírva elment.
Milyen telefont kaphatott a Törőcsik Marika éjjel fél egykor, amire ő a szavát visszavette? Milyen szakmai lobbi vagy ki volt az, aki felhívta? Egyet tudok, hogy aki mellettünk, a Művész Színház mellett kiállt, Marschall Miklós kulturális alpolgármester volt, akit ezután kiküldtek New Yorkba, azóta nem tudok róla… – zárta a történetet Eperjes Károly.
A Kontextusban elhangzott teljes beszélgetés a műsor YouTube-oldalán nézhető meg.
