A divatfotó egy lehetséges és kivételes, exkluzív világot mutat meg. Lényege, hogy elhitesse velünk, szeretnénk ebben a világban élni. Kialakítja bennünk a bevonódás vágyát, a kíváncsiságot, amihez olyan eszközöket használ, mint a glamour vagy a cool. Az elmúlt közel tíz évben izgalmas örvénylés indult meg a nemzetközi divattrendek között. Kim Kardashian 2016 karácsonyán a Vetements X Svmoscow Communist együttműködésében tervezett sarló-kalapácsos pulcsiban jelent meg, amitől felrobbant az internet, és a Vogue-tól a Guardianon át a különböző divatblogokig, új divathullámot vizionáló cikkekben megjelentek a „kelet-európai esztétika”, „keleti blokk”, „új kelet”, „posztszovjet” kifejezések. A kelet-európai esztétikához kapcsolódó divatkritikák száma azóta is nő, a szerzők számára pedig a kiindulópontot többnyire a Vetements, valamint a Balenciaga divatmárkák kreatív igazgatója, a georgiai származású Demna Gvasalia nemzetközi sikere jelenti. Ez a kiemelt globális figyelem egyfelől nagyszerű, új lehetőségekkel kecsegtető helyzet lehet számunkra. Kérdés azonban, hogy a nemzetközi sajtóban megjelent összehasonlítások és a többnyire inkább homályos vélemények írói valójában mennyire érthették meg vagy értették félre, hogy mit is jelent a „kelet-európai esztétika”. A nyugati luxusértékeket kommunikáló divatipar számára talán mindez csak egy újabb bekebelezhető „szűzterület”, ugyanakkor a régióbeli és magyar fotográfusok, divatfotósok ezekben a feszültségekben és ellentmondásokban egy új vizuális nyelv lehetőségét látják. Ez a nyelv a közel engedés, az intimitás, a megértés nyelve; néha az iróniáé; a tudatosan vállalt és megélt identitásé.
A Capa Központ Kelet-európai szépség – kortárs divatfotó & kelet-európai esztétika című kiállítása így azokra a kérdésekre is választ keres, hogy vajon csupán egy sokakat felpaprikázó fricska volt Kim Kardashian sarló-kalapácsos pulcsivillantása, vagy az egykori keleti blokk hozzá tudni adni valamilyen esszenciálisan kelet-európai minőséget, egy valós identitást a divat sokszor üres és kiszámítható, kreált vágyképeihez? A globalizáció és a kapitalizmus gőzhengere által egyformán a nyugati értékrendeknek megfelelően legyalult divatvilág tud-e meríteni a lemaradásban lévő, de autentikus élettel teli kelet-európai régióból: lehet-e szexi egy betonkeverő, tud-e vonzó lenni egy Ikarus?
A kiállítás tizenhét fotográfiai projekt segítségével lehetséges magyarázatokat ad arra, hogy miben áll a „kelet-európai esztétika”, mik a főbb jellemzői, és milyen jelentéseket kaphat mindez a nemzetközi művészeti, fotográfiai és divatszíntéren. A kiállítótér egyfajta háromdimenziós antológiaként működik. Egyik felében olyan kettős gyakorlattal rendelkező magyar fotográfusok mutatják be a szakmájukról és a „kelet-európai esztétikáról” alkotott elképzeléseiket saját munkáikon keresztül, akik amellett, hogy a divatiparban is dolgoznak, önálló, autonóm művészeti gyakorlattal is rendelkeznek. A galéria másik felében különböző szakemberek fejtik ki a véleményüket a témáról egy-egy általuk kiválasztott régióbeli divatfotós anyag, fotóriport, fotókönyv, kiadvány vagy egy eredeti személyiség, divatikon bemutatásán keresztül.
Tombor Zoltán Hazafelé címet viselő divat-dokumentarista sorozatának kiállított darabjai mindannyiunk számára ismerős kelet-európai környezetben játszódnak, az első sorozatban Palvin Barbarát, Nelli című új munkájában feleségét, Tombor Nellit láthatjuk, akivel visszamentek szülőhelyére. Az új műveken különleges módon keveredik a nosztalgia, a divatfotó és a családi képalkotás, a férj-feleség viszonyt is bemutató szeretetvezérelt fotográfia.
Ladocsi András munkái a testtel és a testképpel foglalkoznak, míg Martin Wanda fotográfiáin a festői romantikus esztétika a zenei szubkultúrák attitűdjeivel és stíluselemeivel keveredik, minden inspirációjára egyfajta valóságnak hátat fordítás jellemző, vizualitását mára már felismert hatásként formálta szülői és nagyszülői otthonok stílusa és tárgykultúrája. Éder Krisztián jelenleg New Yorkban él, azonban évente többször hazalátogat szülővárosába, Sopronba. Itt készült fényképei tökéletes példái annak, hogyan jelenik meg ma a nemzetközi divatfotóban a kelet-európai esztétika, és milyen az, amikor a fotósnak erre saját motivációja, a miliő iránit személyes elköteleződése és érzelmei is vannak.
