A hangverseny Gioacchino Rossini legnépszerűbb operájának, A sevillai borbély nyitányával kezdődik. Az operát 1816-ban mutatták be Rómában. Rossini minden operájához írt zenekari előjátékot. Ezek a nyitányok többnyire az előadás hangulatát alapozzák meg, sem az opera tartalmával, sem annak zenéjével nincs tematikus kapcsolatuk. A Sevillai borbély nyitányát habozás nélkül átemelte egyik korábbi, jelentéktelen operájából. Színpompás, jókedvű szimfonikus mű, fülbemászó dallamokkal és ragyogó színekkel hangszerelve.
A folytatásban Brahms Kettősversenye hegedűre és gordonkára című műve hangzik el.
A háromtételes mű történetéhez kapcsolódik, hogy a zeneszerző életre szóló barátságot ápolt két magyar hegedűművésszel, Reményi Edével és Joachim Józseffel. Az utóbbival azonban egy időre megszakadt a barátságuk, amelyet egy új darabbal próbált visszaszerezni, ezért versenyművé dolgozta át megkezdett új, ötödik szimfóniáját, amelynek különleges varázsát a szólóhangszerek kamarazenéjének és a zenekarral való együttműködésüknek az ötvözete adja. A Kettősversenyben bámulatos a hegedű és a gordonka párbeszéde, a két rokon, mégis különböző hangzás párosítása, amely mindvégig jól érvényesül, nem fedi le a zenekar, noha annak mérete, hangzása olyan nagy maradt, amilyen az eredeti szimfónia-elképzelés szerint lett volna. Joachim József nagy örömmel fogadta Brahms új zeneművét, a barátságuk is hamarosan helyreállt. A készülő mű szólamait ő maga és csellista barátja, Robert Hausmann nézte át hangszertechnikai szempontból. Ők játszottak a bemutató hangversenyen is, 1887 októberében Kölnben, a zeneszerző vezényletével.
Az est zárószáma Dvořák 1893-ban komponált kilencedik, egyben utolsó szimfóniája, amelynek ő maga adta Az Újvilág címet, utalva az amerikai tartózkodásának éveire.
A művet Amerika megismerésének öröme és a fájó honvágytól áthatott hazaszeretet ihlette. Ezekben az években megismerte a kor amerikai zenéjét, bizonyos mértékig az indián őslakosság zenei hagyományait is és ezeket a zenei elemeket fel is használta műveiben, pl. a híres Amerikai vonósnégyesében. Ugyanakkor a honvágy, a hazájától való távolság tovább erősítette zenéjének nemzeti elkötelezettségét. A négytételes szimfónia bemutatója 1893 decemberében New Yorkban volt a szerző vezényletével, amely hatalmas sikert aratott. Dvořák a Konzervatórium különdíját is megkapta. Azóta mindenütt a világon az egyik legtöbbet játszott, méltán népszerű hangversenydarab.
A MÁV Szimfonikusok kiváló vendégművészeivel való találkozás is különlegessé teszi ezt a hangversenyt. A közönség megismerhet két fiatal, nemzetközi hírű hangszeres művészt és egy nagy tapasztalattal rendelkező karmestert.
Jaroslaw Nadrzycki hegedűművész Poznanban született 1984-ben, tanulmányait szülővárosában, majd a Mozarteumban (Salzburg) és a Londoni Zeneakadémián végezte.
12 éves korában Moszkvában játszotta Sarasate Carmen-fantáziáját. Egy sor rangos nemzetközi zenei verseny díjnyertese.
Milo Ferrazzini 2000-ben született, Svájc egyik legígéretesebb fiatal zenésze.
A 24 éves művész kivételes tehetségét kíváncsisággal és kísérletezési kedvvel ötvözi, számos nemzetközi díj nyertese. Szólistaként Európa jelentős koncerttermeiben, továbbá Japánban vendégszerepelt, koncertfelvételeit sugározta többek között a Svájci Rádió és Televízió, valamint a BBC Rádió 3.
Ernst Hoetzel karmester 1959-ben született Bruck an der Mur-ban (Ausztria). Zenei tanulmányait Grazban végezte, ugyanott filozófiát és nyelvészetet is tanult.
Karmesteri diplomáját 1982-ben szerezte, azóta több, mint nyolcvan zenekart vezényelt az egész világon, fellépett többek között Bécsben, Berlinben, Prágában, Moszkvában, Budapesten, vezényelt a Milanói Scalában, valamint New York, Nürnberg és Zürich operaházaiban.
A romantikus remekművek című hangversenyre jegyek még kaphatók.
