Nánási Anikó műsorvezető első kérdése az volt a gratuláció után, hogy kaphat-e egyáltalán nagyobb elismerést egy balettművész, amire Balázsi Gergő Ármin azt válaszolta, hogy ez a díj valóban ott van a legnagyobbak között. – Magyarként elsőként megkapni ezt a díjat 33 évvel ezelőtti létrehozása óta igazán nagy büszkeség – jegyezte meg a művész.
A műsorban elhangzott, hogy eddig még egy jelölt sem volt Magyarországról, most viszont kettő is, hiszen Melnyik Tatyjanát, a Magyar Nemzeti Balett művészét is felterjesztették a kitüntetésre.
A díjátadó ünnepség június 25-én Moszkvában, a Bolsoj Színházban volt, a riporter arról érdeklődött, hogy milyen volt először táncolni a világhírű színpadon.
Nagyszerű élmény volt, hiszen a balett egyik szentélyének mondhatjuk a Bolsojt. Már nagyon izgatottak voltunk, hiszen január óta tudtunk a jelölésről. Kilépni arra a színpadra felbecsülhetetlen élmény, azt hiszem, életem végéig belém vésődött ez az érzés
– mesélte a magyar művész, aki azt is elmondta, hogy a díjátadóval kezdődött a program, a második felvonásban pedig minden nomináltat kihívtak a színpadra. Öt-hat jelölt volt fiú és lány kategóriában, ők táncoltak az ünnepség második felében. Nánási Anikó megjegyezte, hogy Gergő olyan művészeket utasított maga mögé a győztesek között, akiket például a Marinszkij színházból, vagy a Milánói Scalából jelöltek.
– Rettenetesen erős volt a mezőny, ennél a díjnál mindig a legjobbak vannak ott, ezért is óriási büszkeség az, hogy ezt a díjat végre haza lehetett hozni – mondta Balázsi Gergő.
Ez a versenyt 1991-ben alapították Moszkvában, a Nemzetközi Táncszövetség hozta létre, most is nemzetközi zsűri ítéli oda a díjat – jegyezte meg a műsorvezető.
– Világsztárokból áll, a zsűri elnöke a leghíresebb balerina, Szvetlana Zaharova. Már az maga, hogy vele személyesen találkozhattam, beszélhettem, fantasztikus élmény volt. Az is óriási megtiszteltetés, hogy Solymosi Tamás, a balettigazgatónk is a zsűri tagja lehetett – fejtette ki a táncművész, akitől a riporter azt is megkérdezte, hogy izgult-e a díjátadón, hiszen hozzá van szokva, hogy nemzetközi táncművészeti eseményeken is részt vesz.
Abszolút nem számítottam erre a kitüntetésre. Ott ültem és már azon gondolkoztam, hogy a második felvonásban mit, hogyan fogok csinálni tánc közben, és amikor egyszer csak kimondták a nevemet, teljes sokk ért, feldolgozhatatlan élmény volt. Nem is emlékszem, hogy mi történt, mit mondtam, óriási mámor volt. Hálistennek, mire táncolni kellett, addigra már visszajöttem a földre, mert addig azt éreztem, hogy a mennyekben vagyok
– mesélte visszaemlékezve az eseményre a fiatal művész.
A Kossuth rádió Kalendárium című műsorában elhangzott teljes beszélgetést a Médiaklikk oldalán hallgathatják meg.
