Megkímélte a kapolcsi Művészetek Völgye első napjának közönségét a Jóisten attól, hogy másnap izzadságban fürödve, a hőségtől fájó fejjel ébredezzenek, ha nem találtak maguknak árnyékos sátorhelyet. A kezdőnapról, június 19-ről június 20-ra forduló hajnalban ugyanis megváltó hűvöst hozott az enyhe eső és mérséklődött a kánikula, de persze nemcsak ez dobta fel a hangulatot, hanem a változatos, remek programok is.
A jazz ereje
A Magyar Jazzszövetség udvarában nem bíztak semmit a véletlenre, és már szinte a nyitásnál olyan zseniális csapat lépett fel, hogy arról minden tudósítónak az elsők között kellene beszélnie.
Soso Lakatos Sándor kvartettje annyira lenyűgözte a hallgatóságot, hogy egy idő után még azok is közelebb húzódtak az együtteshez, akik nem éppen zenét hallgatni tértek be a koncert helyszínére, hanem inkább beszélgetni vagy mulatozni.
Akinek aztán sikerült elhelyezkedni törökülésben a füvön, vagy előrébb rakosgatni a székeket, olyan tiszta és professzionális muzsika élvezőivé válhattak, amely nemcsak megközelíti, hanem el is éri a világszínvonalat.
A zenekarvezető, Soso Lakatos Sándor virtuozitással párosuló érzékenysége és muzikalitása, intelligens, ötletes játéka nem véletlen, hiszen tizenkét éves kora óta zenél a nyilvánosság előtt. Az első fellépesei után pár évvel, tizenöt évesen már a Magyar Rádió égisze alatt szervezett ifjúsági együttes, a Next Generation sztárszólistája volt. Amikor pedig húszéves korában elment Amszterdamba tanulni, olyan világhírű amerikai zenészek mesterkurzusain vett részt, mint Miguel Zenon, Branford Marsalis, Gerard Presencer vagy Brad Mehldau. Kiemelkedő tanulmányainak köszönhetően Huygens-ösztöndíjas lett, s mindeközben Hollandia és Európa számos neves klubjában is fellépett.
A magyar jazzélet legnagyobb alakjai közé tartoznak a társak is. Pataj György remeklései és futamai a zongorán a legjobbakat is megszégyenítik, és rendkívüli szakmai tapasztalatai is vannak, olyan neves hazai muzsikusokkal játszott például együtt, mint Pege Aladár, Kőszegi Imre, Babos Gyula, illetve felbomlásáig a Cotton Club Singers zongoristája volt.
Oláh Péter nagybőgős játéka Pege Aladár fénykorát idézte fel, a hazai karrierje mellett ő is számos országban fellépett már, többek között Deseő Csaba, Tony Lakatos, Hisao Fukushima és Teraya san kísérőjeként. No és az is egészen lenyűgöző, amit a ritmusszekció másik tagja, Lakatos Pecek András művelt, végig százszázalékon pörgött, klasszikus stílusban és a verőfogással „keverve, söpörve” a hangszereken, nem véletlen, hogy a generációjának egyik legjobb dobosaként emlegetik.
A Soso Lakatos Sándor Quartett előadása briliáns volt az elejétől a végéig, a zárószámmal pedig természetesen a banda a katartikus csúcspontra ért.
A Góbéktól a Kéknyúlig
Nem kevés idő kellett ahhoz, hogy ebből az ámulatból visszaereszkedjünk a földre, és be tudjunk kukkantani más előadásokra is. A Petőfi-udvarban például megint hatalmas volt a tánc, a népzenészekből összeállt Góbé hozta a formát, rávilágítva arra, hogy a magyar muzsika hagyománya mégiscsak valahol rokonságban lehet a kelta ősművekkel. Ugyanitt késő este a Kéknyúl húzta a funkyt, a banda szokásához híven egyszerre volt intellektuális és bulizós, bár sajnos azonos időpontra szervezték a koncertjüket a Quimbyvel, amely a Panoráma Színpadra csábította pogózni a fiatalokat. Tavaly a zárást, idén a kezdést bízták a szervezők Kiss Tibiékre, akik manapság körbeturnézzák az egész országot, megbízhatóan szállítva a tömegeket a különböző rendezvényekre.
A Művészetek Völgyében egyébként jövő vasárnapig további koncertekkel, színházi és irodalmi előadásokkal fogadják a vendégeket Kapolcs, Vigántpetend és Taliándörögd udvarai. Az ország legnagyobb összművészeti fesztiválja tíz napon át, negyven helyszínen, közel háromezer programmal várja a látogatókat.
Az első este a már említett programok mellett a Panoráma Színpadon fellépett még a Blahalouisiana is, a Lőtér X Közlekedési Múzeum színpadnál az Anima Sound System és az Irie Maffia játszott, a Cirque du Tókertben a Debreceni Kodály Filharmonikusokat hallgathatta meg a nagyérdemű, a Világzenei Udvarban pedig az idén ötvenéves Vujicsics együttesről szólt a program. A Kaláka-versudvarban pedig Kaláka-koncerttel nyitották meg az újabb Völgy-évet, míg a Momentán-udvarban színházi előadásokat is meg lehetett tekinteni. A Folkudvarban idén is mindennap különféle tájegységek táncait és énekeit lehet megtanulni – az első három nap során például Moldva lesz a középpontban.
Festőzsenik a kúriában
Természetesen helyet kap a fesztiválon a képzőművészet is, a MűvészVölgy-kúriában olyan neves művészek alkotásai lesznek láthatók, mint Bak Imre, Fajó János, Hencze Tamás, Nádler István, Radák Eszter, Szűcs Attila, Cseke Tamás, Soós Nóra vagy Weiler Péter, de helyet kapnak a párizsi Pompidou Központba nemrég beválogatott Konok Tamás képei is.
Ide lábom, ne tova
Azoknak azonban, akik az egész fesztivál idején jelen szeretnének lenni, azt azért tudniuk kell, hogy általában a nyári fesztiválok nem úszhatók meg olcsón. A Művészetek Völgye ugyan még mindig sokkal kevésbé terheli meg a pénztárcát, mint a nagy zenei fesztiválok, egy kempinghely például 3500-4500 forintba kerül, és a belépők sem annyira drágák, mint mondjuk a Balaton Soundon vagy a Szigeten. Az árusokkal és a szolgáltatókkal viszont itt is elszaladt egy kicsit a ló, úgyhogy nagyokat enni és inni csak az egy-két napra érkező vendégeknek érdemes. A fizetés is csak bankkártyával lehetséges, vagy úgynevezett FestiPay-jel, amit viszont fel lehet tölteni készpénzzel is. De zárjuk inkább a ládába az ilyen puffogásokat, akár az ördögöt, ahogyan a moldvai muzsikusok zengték a Folkudvarban, és irány a „Művvölgy”, ahogyan a fiatalok mondják!
Ide lábom, ne tova/ne a szomszéd faluba! / Mer’ a szomszéd faluba / nincs ilyen jó muzsika.
