Ebben a tánc által kiteljesedő zenés színházi játékban ezúttal a megszokottnál is nagyobb hangsúlyt kap a zene. Mozart halhatatlan szerzeményei – köztük szimfóniák, divertimentók, versenyművek, mise, szerenád, orgonafantázia és több operarészlet – teszik teljessé az élményt, gyakran magának a történetnek is szerves részeivé válva.
Az előadás rendezője, Bakos-Kiss Gábor lapunknak elmondta: maga az ötlet, hogy Pierre Choderlos de Laclos klasszikusa és Mozart szerzeményei egymásra találjanak, az előadás írójától és dramaturgjától, Turcsányi Ildikótól, illetve a Budafoki Dohnányi Zenekartól és annak karmesterétől, Hollerung Gábortól eredt.
– Hónapokon keresztül vizsgáltuk a szövegeket és a zenéket, és még a próbaidőszak alatt is folyamatosan alakult, változott az előadás szövegteste és zenei formája – avatott be a részletekbe a rendező, hozzátéve, hogy Mozart zenéje szerves részévé válik a cselekménynek, dramaturgiai szempontból is fontos szerepet játszva az előadásban.
Igyekeztünk megtalálni a kapcsolódási pontokat Choderlos de Laclos levélregénye és Mozart zeneművei, például a Don Giovanni között, és ezek alapján emeltünk be bizonyos részleteket az előadásba. Így a zeneműveket nem aláfestésként vagy díszítésként használjuk. Dramaturgiai hangsúlyt kapnak, és – csakúgy, mint egy az operák esetében – gyakran a zene dinamikája határozza meg, hogy mikor és miért szólal meg a szöveg
– fejtette ki Bakos-Kiss Gábor.
A zene és a szöveg egységéhez szorosan kapcsolódik az előadásban egy harmadik művészeti ág, a tánc is. Bozsik Yvette koreográfiái – a Bozsik Yvette Társulat művészei és Sikó Koppány előadásában – a mozgásszínház irányába lendítik a produkciót. A sűrű és intenzív mondanivaló ilyenkor a gesztusok, a tánc nyelvén közvetítve jelenik meg a színpadon.
Maga az előadás egy másik korszakba, a rokokó idejére repíti a közönséget, ugyanakkor a mai korral is párbeszédet folytat majd.
– Nagyon szeretem elmesélni a történeteket, és fontosnak tartom, hogy azt a szándékot vigyem a színpadra, amit az eredeti szerző a műve megírása során meghatározott. Viszont, ha egy előadásban egy szövegtesttel dolgozom, szeretem a színjátszás mai tempóját, energiáit, dinamikáját használni
– fejtette ki rendezői koncepcióját Bakos-Kiss Gábor, hozzátéve, hogy a most színpadra állított műben megjelenő rokokó világ egy stilizált miliő, amely nem konkrét helyszíneket, épületeket, hanem a korszak legjellemzőbb stíluselemeit idézi meg, felnagyítva.
– A jelmezek esetében is az volt a cél, hogy akik operaénekesként jelennek meg a színen, abszolút korhű ruhákat viseljenek. De az apró részletekkel, például a női harisnyákra egyesével varrt gyöngyökkel kapcsolatban Árva Nóra, az előadás díszlet- és jelmeztervezője sokkal többet tudna mesélni
– mondta Bakos-Kiss Gábor, aki arra is kitért, milyen üzenet teszi ma is aktuálissá Pierre Choderlos de Laclos klasszikusát.
A Veszedelmes viszonyok két szerelmi csúcsragadozó ármánykodásáról szól. Olyan intrikákról, amelyek évszázadok óta jelen vannak az emberiség mindennapjaiban. Mindannyian szeretnénk, ha a vágyaink beteljesülnének, de ha ezt úgy próbáljuk meg elérni, hogy átgázolunk másokon, akkor végül mi magunk is a saját bűnös vágyaink áldozataivá válhatunk. Számomra ezt üzeni a Choderlos de Laclos által írt történet
– fogalmazott a rendező.
