„A napokban kezdem teljesíteni idei nagy vállalásom: végigjárom Petőfi Sándor 1845-ös felvidéki útját. Ez a bizonyos út az alapja az Úti jegyzetek címen ismert művének – és én ugyanúgy jegyzetelni, naplót vezetni, írni fogok közben” – jelentette be közösségi oldalán Szálinger Balázs. A költő emlékeztetett, a 804 kilométeres utat a 22 éves Petőfi nagyrészt gyalog teljesítette, bár időnként felkéredzkedett egy társzekérre.
Szálinger a távot kéktúraszerűen teljesíti majd, 2-3 napos szakaszokra osztva be az utat, legtöbbször egyedül, autóval, de lesz, hogy útitárssal megy majd. Hogy pontosan milyen írás születik majd az útról, még formálódik, annyi azonban biztos, mint írta, hogy jövő év elején megjelenik a szöveg. –Tulajdonképpen fogalmam sincs, mi lesz ebből: lehet útinapló, ami ütközteti az akkor leírtakat a ma látottakkal, lehet sima, szépen betördelt kesergős tisztulás, Sándorka útja apropó is lehet meg nyomasztó előzmény is, tele is lehet versjegyzetekkel, meg nem is – én magam is kíváncsi leszek, mi történik, de mivel egy spirituálisan fontos évfordulón kezdem (holnap reggel Aszódon, majd este Kassán), abban bízom, rossz nem sülhet ki belőle – írta.
Petőfi Sándor 1845-ös útja során vetette papírra Úti jegyzetek című munkáját, mely az Életképek című szépirodalmi lapban jelent meg az év júliusában.
Vannak házak, melyekbe mihelyt belépek, úgy érzek, mintha otthon volnék; vannak ismét, mikbe sehogy sem tudom magam otthonosítani. Így vagyok a városokkal is. Eperjes azok egyike, hol az első pillanatban otthon voltam. Tudj’ isten, olyan kedves város nekem ez az Eperjes; csinos, szép, zajos, vidám, barátságos tekintetű. Olyan, mint egy életteljes fiatal menyecske
– írta Eperjesről Petőfi az Úti jegyzetekben.
