Sokkal idősebb férfihoz ment feleségül, a helyiek rögtön gyanút fogtak

A Tahitótfalun található Bodor Major Lovas- és Szabadidőpark ideális helyszín egy isten háta mögötti történet elmeséléséhez. Itt forog Csehov színdarabjának, a Ványa bácsinak filmes adaptációja is, ahol különös figurák kutatják boldogtalanságuk okait. A forgatáson járva kérdeztük az alkotókat a készülő filmről, ami jövőre a Duna TV-n kerül képernyőre.

Molnár Piroska színésznő fújja a buborékokat, Csehov történetében neki is fontos szerep jut. Fotó: Mirkó István

A közösségi média világában egyre gyakrabban halljuk azt a kifejezést, hogy mindenki a saját véleménybuborékában él, de talán internetre sincs szükség ahhoz, hogy az állítás igazságot nyerjen. Már Csehov 1897-ben bemutatott színdarabja, a Ványa bácsi sem állított kevesebbet, mint hogy az emberek egyszerűen elbeszélnek egymás mellett, ami egyaránt szolgálhat alapjául a tragédiának és a komédiának is – s bár a dráma természetesen megköveteli a sarkítást, a modern embernek csakugyan gyakori tapasztalása a meg nem értettség. Ezt a felvetést járja körbe a Ványa bácsi is, melynek szereplői rendszerint egymást hibáztatják saját boldogtalanságukért, ami nem kevés abszurd, kacagtató szituációt szül.

Csehov darabjában Szabó Győző alakítja a doktort. Fotó: Mirkó István

Csehov örök érvényű

Csehov népszerű darabját tavaly a Thália Színház állította színpadra Ványa bá címen, Hamvai Kornél új, modernizált fordításában, most nagyszabású televíziós film készül belőle, amit jövő év elején vetítenek a Duna TV-n.

„Sokat beszélgettünk róla, hogy filmet kellene csinálni az egyik még futó színdarabból, a Ványa bácsi pedig nemcsak azért adta magát, mert nincsenek jogi akadályai, hanem mert nagyon sikeres is, a szakmától és a közönségtől is nagyon jó visszajelzéseket kaptunk róla, miközben Csehov olyan örök érvényű témákat boncolgat benne, ami a mai közönséget is a megszólítja”

 – avat be a keletkezés részleteibe Helmeczy Dorottya, a film producere. A Megafilm Service és az MTVA koprodukciójában készülő film érdekessége azonban, hogy miközben a színházi szereplőgárda ugyanaz (Görög László, Szervét Tibor, Szabó Győző, Czakó Julianna, Martos Hanga, Csarnóy Zsuzsanna, Molnár Piroska, és Bede-Fazekas Szabolcs), a helyszín és a időszak nem, a Buborékkeringő alcímmel ellátott produkció a XIX. századi Oroszországból a kétezres évek Magyarországára került át.

XIX. századi miliőben játszódó filmből elég sok készült mostanában, ezért fel sem vetődött, hogy megtartsuk a korszakot. A darabnak azonban fontos eleme az elszigeteltség, ami pedig az okostelefonokkal zsúfolt jelent zárta ki

 – meséli tovább a producer. A kétezres évek eleje már pont olyan messze van, hogy érdekes legyen feldolgozni, és reményeik szerint egyaránt képes megszólítani a fiatalabb és az idősebb közönséget is.

Csehov azonban nem tipikus filmes alapanyag, s talán nem is véletlen, hogy kevés a belőle készült sikeres filmadaptáció (néha azért akad, lásd például az Etűdök gépzongorára című 1977-es Nikita Mikhalkov-klasszikust). Amíg egy drámában, különösen Csehovnál az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, addig egy filmnél sokkal hangsúlyosabb az akció és a látvány. A Ványa bácsi – Buborékkeringő rendezője, Fazakas Péter szerint ez valóban kihívást jelent, ugyanakkor a filmben is az ember a legfontosabb. – Nagyon nagy hangsúlyt fektetünk rá, hogy ne csak a színészek arca, mimikája mondja el azokat az érzelmeket, amiket közvetíteni akarunk, hanem a vizuális elemek is ezt erősítsék. A díszletek, a jelmezek, a hangulatfestő beállítások és a zene is mind ennek az irányelvnek rendelődnek alá. 

A film megköveteli a jelenetek és a szöveg átdolgozását, de végeredményben ugyanarról szólnak: hogy a kis embernek nagy a problémája

 – ecseteli az adaptálás nehézségeit a rendező. – Meglepően dinamikus a film látványvilága ahhoz képest, hogy tulajdonképpen csak emberek beszélgetnek benne – mondta.

A történet női főszerepét Czakó Julianna alakítja, akinek ez már a harmadik találkozása Csehov darabjával, de még számára is új dolgok derülnek ki róla minden egyes alkalommal. A színésznő Lénát egy rendkívül szép, intelligens, humoros és kedves nőnek írja le, akit a környezete mégis jóval idősebb férje alapján ítéli meg, ami érdekes konfliktusokat szül. 

– Ezek a semmirekellő városiak lejönnek vidékre, s itt hisztériáznak, panaszkodnak. Pedig mindezek valójában csak Léna férjére igazak. Lénától az egész környezete vár valamit. A doktor többször is rákérdez, hogy hűséges-e. De ha nem, akkor legalább csalja? De nem, még azt sem, ami egy borzasztóan nehéz helyzet. 

Bármit is tesz Léna, mindig megkérdőjeleződnek a cselekedetei és a személye. Miért vagy pont olyan, amilyen? Neki erre az a válasza, hogy megkeveri kicsit az állóvizet, de arra nem számít, hogy ez végül mekkora hullámokat ver – mondja a színésznő, majd a szerepről mesélve hozzáteszi, hogy Léna már Csehovnál is egy nagyon összetett karakter, akit nem lehet egyértelműen gyűlölni vagy szeretni. – Ezt szerintem a filmváltozatban is sikerült megőrizni. 

Néhány helyzet szélsőségesebb a színdarabhoz képest, de ez a javára válik, egy filmben ugyanis még fontosabb, hogy folyamatosan növekedjenek a tétek. Viszont ami az emberek között történik, az érintetlenül megmaradt. 

Csehov ráadásul egy nagyon különleges, érzékeny humorral ábrázolja ezt a világot, ami a mi filmünk is megőrzött – ígéri a színésznő, aki legalább annyira várja az utómunkák utáni végeredményt, mint a nézők, akiknek már volt szerencséjük színházban belepillantani a görbe tükörbe.