„A tehetség társadalmi kincs” – Miklósa Erika a tehetséggondozásról

Az együttgondolkodásból született értékek az igazán jövőbe mutatók – vallja Miklósa Erika Magyar Szent István-renddel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő, a Mol – Új Európa Alapítvány elnöke, akit a pénteken kezdődő XX. Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál apropóján kérdeztünk időívekről, zenei párbeszédről és tehetséggondozásról. A művésznő a Magyar Nemzetnek arról is beszélt, ősztől milyen feladat vár rá a Pécsi Egyetemen.

Miklósa Erika opera-énekesnőnek szívügye a tehetséggondozás Fotó: Emmer László

Izgalmas zenei párbeszédekre számíthat a XX. Arcus Temporum közönsége. Fotó: Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál

– Szívügyének tekinti a tehetségek támogatását a sport és a kultúra, különösen a komolyzene területén. A Mol – Új Európa Alapítvány hogyan tud partner lenni ebben?

– A tehetség társadalmi kincs. A Mol – Új Európa Alapítvány támogatásaival azt közvetítjük, hogy a tehetség és a teljesítmény nemzeti érték, a támogatása pedig nemzeti ügy, hiszen a tehetség egy nemzet számára valóban stratégiai tényező. Mi abban tudunk segíteni, hogy a tehetség kibontakozzon, utat találjon itthon és a világban.

Az alapítvány a pályázatai révén ugyanakkor nemcsak a legkülönfélébb tehetségeket, de mentoraikat, tanáraikat, mestereiket is elismeri. 

Ugye milyen fantasztikus eredmények születtek a párizsi olimpián? Büszkék lehetünk a sportolóinkra. Augusztus 28-tól pedig a paralimpikonjainknak drukkolhatunk. Az olimpiai csapataink felkészülését szintén támogatta az alapítvány. Véleményünk szerint a tehetségek felértékelik a nemzetüket.

– A Virtuózok komolyzenei tehetségkutatónak köszönhetően a klasszikus zene beköltözött az otthonokba. Számos ifjú tehetség bemutatkozott és ismert lett, de önnek mit adott a műsor?

– Ez egy szeretetközösség. Példaképeim a „virtuóz” gyerekek, fiatalok – a szorgalmukkal, a tiszta szívükkel, az akaraterejükkel, az alázatukkal. És a műsorral kapcsolatban sokkal összetettebb tudást kaptam arról, milyen komoly felelősségünk van a tehetségek felfedezésében, a tehetséggondozásban. 

A tehetségekről való gondoskodás nagyon erős lelki és mentális törődés is.

– Az élete középpontjában továbbra is a tehetségek támogatása áll vagy van olyan szerep, ügy, amire nem mondana nemet?

– Elsősorban a családom jelenti az életemet. Persze a társadalmi, közösségi felelősségérzet továbbra is erősen megvan bennem. Valóban szívügyem a tehetséggondozás. Nem hirtelen jött vállalás, évtizedek óta tanulom és csinálom. Mostanra jutottam el oda, hogy KvintEsszencia néven saját mesteriskolám lehet a Pécsi Egyetemen, ahol a diplomámat szereztem, és ahova visszatérhetek ősztől oktatóként. Több mint harmincévnyi tudásra és a hazai, illetve a nemzetközi pályán szerzett átfogó, komplex, mindenre kiterjedő – az ének- és színpadi technikától, előadási gyakorlattól az önmenedzselésig, a brand- és networképítésig – tapasztalatokra alapozva építettem fel Novák Péterrel közösen ezt a posztgraduális mesterképzést. Ez a szakma folyamatos önfejlesztést is igényel.

A tudásszerzés soha nem befejezett, ezt igyekeztem már eddig is átadni a tehetséggondozás különféle platformjain.