A gombfoci, azaz a szektorlabda, amelyben a magyarok időről időre világelsőnek bizonyulnak, igazi hungarikum, ma már nemzetközileg is rendkívül népszerű sportág. Ahogyan a JUNO11 forgalmazásában megjelent Lepattanó előzetesében elhangzik,
„a szektorlabda az asztali sportok libamája”.
Kálmán (Scherer Péter) sem gondolja másképp, véresen komolyan veszi ezt a sportot, csapatával épp a gombfoci Európa-bajnokságra készül. Komoly esélyük is lenne a kijutásra, ám a selejtező hajrájában pénzügyi okokból kizárják őket. Mindannyiuk élete válságba jut, hiszen elvesztik azt, ami a legértékesebb volt az életükben. Nem várt megoldás érkezik azonban, amikor egy milliárdos (Patrick Duffy) tévedésből egy kisebb vagyont utal a számlájukra. Bár tudják, hogy a pénz nem őket illeti, túl nagy a kísértés, hiszen így esélyük nyílik kijutni az Eb-re.
– A gombfocihoz ennek a filmnek köszönhetően lett kapcsolódásom. Gyerekkoromban elkerült ez a sport, de nagyon megtisztelő volt azokat megismerni, akik a fél életüket rááldozzák arra, hogy a szektorlabda Európa-szerte ismert legyen. Magyarországon elképesztően népszerű a foci és a gombfoci is, de a brazilok is rácuppantak, és jók is benne – fogalmaz Scherer Péter. Hozzáteszi: szerinte mindig az igazi foci szerelmeseiből lesznek a gombfocisok, akik ráteszik a korongokra kedvenc játékosaik arcképét, és így tulajdonképpen a kedvenc csapatukkal játsszák le kicsiben a meccseket.
Scherer Péter kreatív producerként is részt vett az alkotófolyamatban, az első pillanattól kezdve segítette ötleteivel a forgatókönyv-fejlesztést.
„Körülbelül négy különböző alkalommal láttam a vágási fázisokat, széljegyzeteltem azokat, és a javaslataimmal igyekeztem tempósabbá tenni a filmet, ezt bizonyos helyeken megfogadták, máskor nem. ”
A színművész azt is elmondta, hogy ötször-hatszor látta az alkotást, bár nem szereti magát nézni a filmvásznon. – Ez nekem nem annyira szórakoztató: meg kellett barátkoznom azzal, hogy ilyen a hangom, azzal, hogy így ejtem a betűket, el kellett fogadnom a beszédhibáimat is. Egy régebbi közönségfilmem elején volt egy jelenet, amitől rettegtem. Tisztán emlékszem, hogy behúzódtam a székbe, lehajtottam a fejem, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy ez működik. Kiegyenesedtem és elkezdtem civilként nézni a filmet. Jó érzés volt. De kétségtelen, hogy
az első alkalommal mindig ott van egy kis szorongás az emberben, hogy jól sikerült-e az adott jelenet, vagy hogy az a poén, ami leírva nagyon tetszett, valóban működik-e
– mutat rá Scherer Péter. A Lepattanóban, mint mondja, kétszer volt olyan poén, amelyeken meglepődött, hogy felnevetett a közönség, ám azokról, amelyekről sejtette, hogy működni fognak, azok működtek is.
