A CineFest visszatérői közé tartozik a rózsaszínbe csomagolt szocidrámák mestere, Sean Baker is, korábban a három mobiltelefonnal rögzített Tangerine című filmje nyerte az esemény nagydíját, a Zukor Adolf-díjat (idén a Sundance közönségdíjasa, az amerikai DÍDI nyert), három éve pedig a Vörös rakéta című filmjét a rendező is elkísérte, a film főszereplőjével, Simon Rexszel együtt, és a fődíjat is megnyerte. Baker legújabb filmje Arany Pálmát nyert Cannes-ban, és a hallottak alapján az Anora (országos premier: november 7.) a rendező eddigi legszórakoztatóbb alkotása, ami egy szexmunkás Hamupipőke-történetéből kerekít egyedi hangvételű vígjátékot.
Sajnos azonban kénytelenek vagyunk a beszámolókra hagyatkozni, mert bár szándékunkban állt megnézni az új filmet, egy szerencsés véletlen folytán végül a Szerethető című norvég filmre ültünk be. Azért volt szerencsés, mert ez a mű később a fesztivál fődíja mellett két vendégzsűri díját is hazavitte (az Art Mozik Nemzetközi Szövetségének és a Nemzetközi Ökumenikus Zsűrinek a díjait), ezzel az idei filmfesztivál legsikeresebb alkotása lett.
A Pressburger Imréről elnevezett elismerésnek most Lilja Ingolfsdottir örülhetett, így ezután a filmje remélhetőleg hazai forgalmazót is talál magának. A Szerethető egy válás krónikája: amíg a férj állandóan távol van, Maria a munka, a gyerekek és a háztartás nehézségei közt fulladozik. A férj végül válni akar, ami komoly szembenézésekre kényszeríti a nőt.
A Szerethető nagyon sok hasonlóságot mutat a két magyar versenyzővel, mert bár más-más hangsúlyokkal és más-más irányokból, de nagyon hasonló problémákról beszélnek.
A film vezérfonalát egy terápiás folyamat adja, amiben a főhős megkísérli kibogozni a történteket. Ez mozifilmes szempontból rendkívül hálátlan témaválasztás, mivel egy terápia dramatizálásánál a rendezőnek elsősorban beszélő fejekre kell hagyatkoznia, a mozi azonban igényli az izgalmas képi megoldásokat, de Lilja Ingolfsdottir filmje egyedi montázstechnikájával és időkezelésével könnyedén vette az akadályt.
Bár stilisztikailag és történetileg is nagyon különbözik tőle, a közönségtalálkozón a Szerethetőről többeknek is eszébe jutott a pár éve óriási szenzációt keltő, szintén norvég A világ legrosszabb embere, mivel mindkét film egy nő többrétegű karakter tanulmányát nyújtja, s utóbbi címe mindkét alkotáshoz jól illene.
Végül egy fokkal személyesebb kitekintés: a Szerethetőt volt szerencsém Lin Jianjiével végignézni, akinek az Egy család rövid története című filmjében (országos premier: szeptember 19.) semmi ijesztő nem történik, mégis egy horrorélménnyel ér fel a megtekintése. Nagyon okos film, tudom ajánlani:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!