A Dallas sztárja olyat mondott a magyarokról, amit világsztártól még sosem hallottunk

Cannes, Velence, Berlin, Karlovy Vary és a Sundance legjobb filmjeit itthon idén is a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon lehetett megtekinteni először. Az esemény utolsó napjaiban érkeztünk a városba, így nemcsak Schmuck Andort csíptük el Patrick Duffyval fotózkodni, hanem egy szerencsés véletlen folytán a norvég Szerethető című filmet is, ami a fesztivál fődíját is elnyerte.

Patrick Duffy párjával érkezett az idei CineFestre, ahol bemutatták a Lepattanó című magyar vígjátékot. Fotó: Horvath Csongor Forrás: Cinefest Miskolc Nemzetközi Filmfesztivál

Miskolc idén már a huszadik alkalommal adott otthont a CineFest filmfesztiválnak, ami két évtized alatt a fiatal filmesek lelkes kezdeményezéséből az ország legnagyobb, nemzetközileg is jegyzett filmes eseményévé nőtte ki magát. A Bükk-vidék keleti lejtőihez olyan filmcsillagok is ellátogatnak, mint Claudia Cardinale vagy Juliette Bi­noche, de az idei év sem maradt híresség nélkül.

 Nemcsak Patrick Duffynak örültek Miskolcon, a Lepattanó főszerepét alakító Scherer Pétert is sztároknak kijáró örömmel fogadták a nézők. Fotó: Cinefest Miskolc Nemzetközi Filmfesztivál/Horváth Csongor

 

Patrick Duffy a CineFesten

A Lepattanó című gombfocis mozi (országos premier: szeptember 26.) már tavaly szeptemberben is nagy feltűnést keltett, Patrick Duffy (vagy ahogy a legtöbben ismerik, Bobby Ewing a Dallasból) akkor érkezett első ízben Magyarországra, hogy felvegye a jeleneteit a filmhez. Az országos premiert Miskolcon tartották, a sztár ide is elkísérte a vígjátékot, mindhárom vetítés telt házzal ment. Patrick Duffy a díszbemutató után köszönetet mondott az alkotóknak, és viccesen megjegyezte, hogy sokkal jobb színésznek látja magát magyarul, mint angolul – utalva ezzel Csankó Zoltán szívünknek is kedves szinkronjára. A film előzetese:

A versenyszekcióban két magyar rendező munkája is szerepelt, Hajdu Szabolcstól az Egy százalék indián (hazai premier: október 10.) és Szilágyi Zsófiá­tól a Január 2. (hazai premier: október 10.). Hajdu a CineFest nagy visszatérői közé tartozik, 2007-ben a Fehér tenyérrel Miskolc város különdíját nyerte el, 2016-ban pedig az Ernelláék Farkaséknál című filmdrámájával a közönségdíjat. Utóbbi az úgynevezett párkapcsolati sorozat első része, ami az idén tavasszal bemutatott Kálmán-nappal és most az Egy százalék indiánnal bővült trilógiává. A film előzetese:

Hajdu filmjei egyszerű helyzetek apropóján adnak számot a középosztály helyzetéről és beszélnek fontos társadalmi kérdésekről, és bár az Egy százalék indián most díj nélkül maradt, nem rosszabb az előzőeknél. 

Az új filmben egy temetés hozza össze a régi barátokat, akik egy részeges este alkalmával nemcsak azzal szembesülnek, hogy az alkohol egymás után szedi el az ismerőseiket, hanem megszokottá vált párkapcsolataikkal is farkasszemet kell nézzenek – már ha mernek.

Szilágyi Zsófia filmje is hasonlóan gondolkodik, realista igényességgel, már-már dokumentarista stílusban, minimalista elbeszélésmóddal meséli el Klára különköltözését a férjétől, ami a címben is jelölt napra esik. A film Miskolcon megnyerte a Nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját, ezzel a rendezőnő duplázott, 2018-ban Cannes-ban az Egy nap című előző filmjével érdemelte ki az elismerést.

A CineFest visszatérői közé tartozik a rózsaszínbe csomagolt szocidrámák mestere, Sean Baker is, korábban a három mobiltelefonnal rögzített Tangerine című filmje nyerte az esemény nagydíját, a Zukor Adolf-díjat (idén a Sundance közönségdíjasa, az amerikai DÍDI nyert), három éve pedig a Vörös rakéta című filmjét a rendező is elkísérte, a film főszereplőjével, Simon Rexszel együtt, és a fődíjat is megnyerte. Baker legújabb filmje Arany Pálmát nyert Cannes-ban, és a hallottak alapján az Anora (országos premier: november 7.) a rendező eddigi legszórakoztatóbb alkotása, ami egy szexmunkás Hamupipőke-történetéből kerekít egyedi hangvételű vígjátékot.

Sajnos azonban kénytelenek vagyunk a beszámolókra hagyatkozni, mert bár szándékunkban állt megnézni az új filmet, egy szerencsés véletlen folytán végül a Szerethető című norvég filmre ültünk be. Azért volt szerencsés, mert ez a mű később a fesztivál fődíja mellett két vendégzsűri díját is hazavitte (az Art Mozik Nemzetközi Szövetségének és a Nemzetközi Ökumenikus Zsűrinek a díjait), ezzel az idei filmfesztivál legsikeresebb alkotása lett.

A Pressburger Imréről elnevezett elismerésnek most Lilja Ingolfsdottir örülhetett, így ezután a filmje remélhetőleg hazai forgalmazót is talál magának. A Szerethető egy válás krónikája: amíg a férj állandóan távol van, Maria a munka, a gyerekek és a háztartás nehézségei közt fulladozik. A férj végül válni akar, ami komoly szembenézésekre kényszeríti a nőt. 

A Szerethető nagyon sok hasonlóságot mutat a két magyar versenyzővel, mert bár más-más hangsúlyokkal és más-más irányokból, de nagyon hasonló problémákról beszélnek.

A film vezérfonalát egy terápiás folyamat adja, amiben a főhős megkísérli kibogozni a történteket. Ez mozifilmes szempontból rendkívül hálátlan témaválasztás, mivel egy terápia dramatizálásánál a rendezőnek elsősorban beszélő fejekre kell hagyatkoznia, a mozi azonban igényli az izgalmas képi megoldásokat, de Lilja Ingolfsdottir filmje egyedi montázstechnikájával és időkezelésével könnyedén vette az akadályt. 

Bár stilisztikailag és történetileg is nagyon különbözik tőle, a közönségtalálkozón a Szerethetőről többeknek is eszébe jutott a pár éve óriási szenzációt keltő, szintén norvég A világ legrosszabb embere, mivel mindkét film egy nő többrétegű karakter tanulmányát nyújtja, s utóbbi címe mindkét alkotáshoz jól illene.

Végül egy fokkal személyesebb kitekintés: a Szerethetőt volt szerencsém Lin Jianjiével végignézni, akinek az Egy család rövid története című filmjében (országos premier: szeptember 19.) semmi ijesztő nem történik, mégis egy horrorélménnyel ér fel a megtekintése. Nagyon okos film, tudom ajánlani:

A vetítés után a Lounge-sátor felé vettük az irányt, ahol óvatosan szemügyre vettük a fennálló pálinkakészletet (hiába, nem mindennap jut el az ember Magyarországra, ezt ki kell használni), amikor megérkezett Schmuck Andor is. Ő pár órával korábban még Patrick Duffyval fotózkodott, de most már vele készültek a szelfik. Egészen szürreális pillanat, de egy filmfesztivál leg­érdekesebb részei gyakran nem is a filmekhez kötődnek, hanem a nézőkhöz és a vendégekhez.

A CineFest többi díjazottjáról itt írtunk részletesebben.