Nem könnyű a szülők dolga. Sose volt az, de az okostelefonok és az internet világában azzal a kihívással is szembe kell nézniük, hogy a gyerekeket könnyűszerrel beszippanthatja egy ismeretlen és feneketlen világ, ami fölött minimális a kontrollunk, eszközhasználat és képernyőidő korlátok ide vagy oda. Egy idő után még a legtudatosabb, legfigyelmesebb, legfelkészültebb szülők gyerekei is okostelefont kérnek a Jézuskától, miközben gyakran mi magunk is a függőség jeleit mutatjuk.
A technológia azonban kétélű fegyver, és a Csukás Meserádió munkatársai a jó oldalról lendülnek támadásba.
– Tegyük fel, hogy a szülőnek nincs elég ideje, amit azért nem nehéz elképzelni. Ilyenkor a gyerekek maguktól is el tudják indítani a Csukás Meserádiót, hiszen az online felület mellett van erre külön applikáció is (Google Play, Apple Store - a szerk.), az ismerős Süsü emblémával. Szülőként biztosak lehetünk abban, hogy a meserádiót hallgatva jó kezekben lesz a gyerek, mert itt értékes, átgondolt és megszűrt tartalmakat kap.
Olyan mesékkel, mondókákkal, nyelvtörőkkel, koncertfelvételekkel és játékos ismeretterjesztő szövegekkel találkozhatnak, amiben biztos vagyok, hogy a későbbiekben csak profitálni fognak – meséli Gubik Petra, a Csukás Meserádió hangja, aki az átvezető szövegek felmondása mellett a mai napig óriási rajongással mesél.
Én most is sokszor abból élek, hogy az én anyukám vagy apukám gyakran kinyitotta a mesekönyvet és mesélt.
– folytatja a Petőfi zenei díjas előadóművész, és bár a szülők szerepét semmi sem tudja kiváltani, mindig akadnak fogódzkodók, amelyek segítséget nyújthatnak a feje tetejére állt modernitásban. A mesék ilyenek, és aki egy percig is foglalkozott már gyerekekkel, megtapasztalhatta, hogy nem sokáig kell őket noszogatni, ha meséről van szó. Ösztönösen tudják, szivacsként szívják magukba az őket megérintő, a lelküket gyógyító történeteket.
Ezért is képesek ugyanazt a történetet akár kétszázszor is meghallgatni, és olyannyira magukba szívni, hogy egy idő után már egy félreolvasott szót, betűt is rögtön kiszúrnak.
A Csukás Meserádió híre pedig gyorsan terjed. A gyerekek egymásnak mesélik az óvodában, iskolában vagy a pedagógus mutatja meg nekik, és mikor otthon vannak, már ők győzködik a szülőket, hogy indítsák el, vagy töltsék le az applikációt.
– A meseolvasásban, a mese hallgatásában az a legjobb, hogy nem nagy energiabefektetés és nem pénzkérdés.
Még a leghátrányosabb helyeken is vannak olyan zseniális gyerekek, akiknek ez lehet a mentsváruk, mert ezzel egy olyan tudás kerül a kezükbe, amivel egyszerűen fel tudják építeni magukat.
Ezek a kis dolgok óriási erővel bírnak, és erre mi magunk is gyakran csak felnőttként döbbenünk rá. A meserádió kapcsán például több szülő is lelkesen mesélte, hogy, mondjuk, altatás után nemritkán tovább hallgatta a meserádiót – árulja el Gévai Csilla meseíró és illusztrátor, aki egyúttal a szerkesztői feladatokat is ellátja a csatornánál.
A lelkesedés érthető, a mesemondók között olyan élő ikonokat hallhatunk, mint Mikó István, Bodrogi Gyula, Molnár Piroska vagy Balázs Péter, de a sor a végtelenségig folytatható.
– Sőt, mindennap érkeznek az üzenetek művészektől, hogy annyira szeretik az új rádiót, hogy önként és dalolva mondanának meséket. De nemcsak ők keresnek, hanem civilek is. Volt, aki elküldte az unokájának írt kis verseskötetét, hogy nyugodtan felolvashatjuk, és tényleg mondhatom, hogy rengeteg önzetlen telefonhívást, levelet kapunk hasonló megható sztorikkal – meséli mosolyogva Gévai Csilla.
A terebélyes mesekincsünk mellett legalább ennyire gazdag az előadói merítés is, az MTVA Archívumából pedig olyan hangjátékok is előkerülnek, amiket évtizedek óta nem hallhattunk.
A legkisebbek így ismerkedhetnek meg például Törőcsik Mari vagy éppen Ruttkai Éva hangjával is.
Közben a meserádió némileg meglepő módon, nem csak a gyerekeknek és a szülőknek fontos: – Nagyon sok idős ember él otthonban vagy egyedül, sokszor nagyon magányosan. Amikor előkutatást készítettünk a Csukás Meserádió célközönségéről, akkor derült ki számunkra, hogy őket is el tudjuk érni a mesék révén, hiszen a régi klasszikus mesék, amiket ők gyakran még első kézből hallottak gyerekként, mondjuk a 60-as, 70-es években, az számukra rengeteg élményt, emléket, kapcsolódást jelent – meséli a főszerkesztő, s valóban igaza lehet. Hiszen mindenki volt gyerek, és az a gyerek velünk marad életünk végéig.
