– Pár napja talált meg az Akusztik koncertjük felvétele, ami elemi erővel hatott rám. Magával ragadott a tisztasága, az őszintesége, önmagában az, hogy mennyit tud adni a sallangmentes, esszenciális zene és az ahhoz társuló lecsupaszított előadásmód. Hasonló érzések munkálkodtak önökben is, amikor megalakították a capella formációjukat?
– Örülök, hogy ezt mondja, annál is inkább, mert sokszor elgondolkodunk azon, vajon mennyire tud hatni egy ilyen koncertfelvétel. Mi abszolút preferáljuk az élő koncerteket, a valódi találkozást a közönséggel, de nem voltunk benne biztosak, hogy egy ilyen szituációban – ahol csak néhány néző van jelen –, át tud-e jönni igazán a produkció ereje a képernyőn keresztül is. Nekünk is meglepő volt, mennyi pozitív visszajelzést kaptunk. A kérdésre válaszolva, amikor megalakultunk – ennek már hét éve –, még nem igazán tudtuk, hogy mit szeretnénk csinálni, de az, hogy amibe belefogunk, őszinte, sallangmentes és szívből jövő lesz, egyértelmű volt, hiszen mindannyiunk személyiségéből és egyéni munkásságából ez következik. Mind az ötünk külön-külön is ezt a vonalat képviseli a különböző zenekarokban, együttesekben, szólóprojektekben. Együtt, a Napfonatban ez csak egyre egyértelműbbé, tudatosabbá vált.
Mindig úgy szoktuk mondani, hogy a Napfonat hívott minket össze.
Hasonló értékrendű emberek találkoztak, akik elkezdtek együtt énekelni, alkotni.
– Hogyan születtek meg az első dalok?
– Egymás zenéit ugyan ismertük, de a mélyebb kapcsolat fokozatosan alakult ki közöttünk. Egymás megismeréséből születtek meg az első dalok, szövegek. Az első lemez anyaga népzenei ihletésű – népdalokat kezdtünk el többszólamúsítani és saját szívünk szerint formálni –, a második nagylemezen pedig már saját szerzemények, saját dalszövegek hallhatók.
– Korábban úgy fogalmazott egy interjúban, hogy kezdetben sem a közönség, sem a zenei piac elvárásai nem foglalkoztatták. Ez mennyiben árnyalódott az elmúlt hét évben?
– Az utóbbi egy évben nagyobb hangsúlyt fektetünk a közösségi médiában való jelenlétünkre, tudatosabban kezdtük el építeni az imidzsünket. Azt nem mondom, hogy igyekszünk megfelelni az elvárásoknak, de figyelembe vesszük azokat, mert ténylegesen egyre nehezebb elérni a közönséget. Persze ma is működik a koncertélmény alapján történő ajánlás, de online több lehetőségünk van arra, hogy elérjünk akár új hallgatókat. Viszont az, hogy milyen zenét írunk, mit énekelünk és kik vagyunk, az nem változott, nem ingott meg.
Nem azzal a céllal találkoztunk, hogy létrehozzunk egy olyan produkciót, amiből dőlni fog a pénz. Mindannyian nagyon hiszünk a zene felemelő, gyógyító és tisztító erejében. Egy alkotó közösséget akartunk létrehozni, ami időközben baráti közösséggé is alakult.
– Magyar és más kultúrák népdalait is feldolgozzák. Miért tartották fontosnak, hogy más zenei hagyományokat is beemeljenek, és ezek mennyiben kapcsolódnak a magyar népzenei világhoz?
– Az elindulásnál a magyar népdalokat helyeztük a középpontba, de mivel különböző kulturális hátterűek vagyunk, én például felvidéki származású (Szarka Anita erdélyi, Farkas Kriszti „Volkova” pedig orosz gyökerű – a szerk.), ezért én hoztam szlovák népdalokat is. Ha volt egy olyan tematika, amiről eszembe jutott egy szlovák népdal, akkor azt könnyedén össze tudtuk rakni egy hasonló hangulatú vagy dalszövegű magyar népdallal. Szerettük tudatosan párosítani ezeket a dalokat, az első lemezen elég sok ilyen szerepel.
– Többször is felléptek már Senával, az Akusztik koncerten is közreműködik, egészen izgalmas ez a találkozás. Mennyire tudja magáévá tenni a Napfonat ezt a különleges afrikai hangzást?
Klisének hangozhat, de a zenének valahol egy a gyökere.
Egy magyar, egy szlovák, egy orosz vagy egy afrikai altató például nagyon közel állnak egymáshoz. Ugyanúgy egy édesanya, az ő hangja, az ő szeretete van mindegyik mögött.
Az, hogy milyen nyelven szólal meg, milyen kultúrából jön az adott dal, szinte másodlagos. Senával 2021-ben a Magyar Zene Házában volt egy közös, afrikai–magyar előadásunk, Összefont életutak címmel, amely egy többszólamú, többnyelvű altatófolyammal indult. Egymás után szólaltak meg különböző kultúrák altatódalai, és lett belőlük egy gyönyörű, harmonikus énekfolyam. Ugyanolyan közelinek éreztem az afrikai népdalt, mint a magyart. Ilyen szempontból könnyű volt kapcsolódni az afrikai ritmusokhoz és zenéhez, és természetesen Senához is, akivel nagyon szeretünk együtt dolgozni, és ő is gyakorta keres minket, ha van olyan projektje, amiben el tud képzelni a Napfonat-hangzást.
– Mindannyian játszanak valamilyen hangszeren. Az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy a hangszeres játék is szerepet kap majd a Napfonatban?
– Nem, mert igazából ez is fokozatosan derült ki. Krisztiről tudtuk, hogy harmonikázik is, de van, aki ügyesen titkolta, hogy mennyi hangszeren játszik. Azt viszont az elejétől kezdve tudtuk, hogy az énekhangon és többszólamúságon lesz a hangsúly, és ez a mai napig meg is maradt. A capella együttesnek mondjuk magunkat, kiegészítve perkusszív hangszerekkel (cajon, keretes dob, darbuka).
Korán felismertük, hogy a ritmust erősíteni kell, hiszen a többszólamú énekeknek mindenképp jól állnak – és ki is emelik azokat – az ütős hangszerek. Ezáltal még ősibb, elemibb erejű lesz a hangzás.
A harmadik nagylemezünkön, ami egy karácsonyi lemez, eltérünk a teljesen a capella hangzástól, és már komplett hangszeres kísérettel (citera, ír buzuki, gitár, fuvola, furulya, zongora) szólalnak meg a dalok.
– Milyen koncertekre készülnek?
– November 13-án a Müpában lesz egy kifejezetten gyerekeknek szóló programunk. Ez nem egy klasszikus értelemben vett koncert, hanem egy zenére, többszólamúságra érzékenyítő műsor a 8–14 éves korosztálynak. Néha a felnőtteknek is nehéz a többszólamú zenét befogadni, a gyermekek viszont eléggé nyitottak, bízunk benne, hogy tetszeni fog nekik az, amit kitaláltunk. A műsor nagy része interaktív: együtt fogunk dalt tanulni, énekelni, játszani, drámapedagógiás módszereket is alkalmazva, tehát ez egy igazán izgalmas műsor lesz. Ezt követően vidéken turnézunk majd,
december 15-én a Csoóri-szalon záróeseményén veszünk részt a budapesti Akvárium Klubban, a karácsonyi adventi nagykoncertünk pedig december 19-én lesz a Fonó Budai Zeneházban, amelyre már nagyon készülünk.
