A mai Vigadó környékén a XVIII. század végén a Pestet északról védő rondella állt, amelyet 1789-ben bontottak el. A helyére színházat kívántak építeni, az udvari építész tervei alapján végül Pollack Mihály, a Nemzeti Múzeum tervezője építtette meg a Vigadó elődjét.
A magyar építészet egyik ikonikus épülete
A Redoute névre keresztelt épület, a pesti klasszicista építészet remeke 1832-ben készült el, a megnyitó bált 1833. január 13-án több mint ezer vendég részvételével tartották. Pollack a megnyitó után is folyamatosan foglalkozott az épület sorsával: jelentéseket készített a világításról és a fűtésről, szolgálati szabályzatokat dolgozott ki annak érdekében, hogy az épület megfeleljen a kor igényeinek.
Az 1848-as forradalom és szabadságharcot megelőzően a Redoute volt Pest egyetlen koncertterme, itt tartották az 1838-as nagy pesti árvíz után rendezett jótékonysági koncertet, az árvíz után először itt lépett fel Liszt Ferenc, aki a koncertteremben játszotta el elsőként a Rákóczi-indulót.
Ez volt a helyszíne a forradalom idején az első népképviseleti országgyűlésnek, a képviselők 1848. július 11-én a koncertteremben ajánlották meg Kossuth nevezetes beszédére a 200 ezer újoncot és 42 millió forintot az ország védelmére – az épületet ezért Buda 1849. májusi ostroma idején a várat védő Hentzi tábornagy bosszúból rommá lövette.
Az újjáépítéssel először 1852-ben Hild Józsefet bízták meg, de anyagiak híján a munka el sem kezdődött, majd 1859-ben Feszl Frigyest kérték fel az új Vigadó megtervezésére. A bécsi udvar figyelmét ekkor a szárd–francia–osztrák háború kötötte le, s az építési munkálatok csak a következő évben indultak meg. Az épületet 1865. január 15-én nagyszabású bállal nyitották meg, a város hivatalosan egy hónappal később vette birtokba.
A Vigadó az első freskókkal díszített épület
Feszl műve akkor sem a közönségnek, sem a szakmabelieknek nem tetszett igazán, de utóbb a magyar romantikus építészet jelképévé vált. A pesti közönség sokáig a régi nevén, Redoute-ként emlegette az épületet, később gúnyosan Vigardaként nevezték, ám végül a Vigadó név állandósult.
Feszl az épület belső falait mozaikokkal kívánta díszíteni, de a pesti városi tanács a festmények mellett döntött – ezzel a Vigadó lett az első freskókkal díszített középület Pesten. Az emeleti nagyterembe és az ennek két végében kialakított melléktermekbe vezető főlépcsőház freskóit Lotz Károly és Than Mór készítette. A homlokzati szobrok a magyar történelem legnagyobb alakjait, mások mellett Zsigmond, IV. Béla, I. (Nagy) Lajos és I. Mátyás királyokat, Mária Terézia királynőt, Széchenyi Istvánt és Hunyadi Jánost ábrázolják.
Pezsgő kulturális központ
Az épület rövid időn belül a pesti kulturális élet kedvelt központja lett. A koncertteremben bálokat, fogadásokat is rendeztek, az I. Ferenc József megkoronázása alkalmából 1867-ben rendezett bálon az uralkodó is részt vett. Itt ünnepelték 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítését, azaz Budapest megszületését is, majd a főváros egyesítésének ötvenedik évfordulóján rendezett koncerten Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi ez alkalomra írt műveit mutatták itt be.
A Vigadó falai között megfordult Johann Strauss, Mascagni, Antonín Dvorák, gyakran hangversenyezett itt a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara (Magyarország legrégebben működő zenekara), itt debütált a zongoraművész Dohnányi Ernő és Fischer Annie.
Itt mutatták be 1881-ben Johannes Brahms B-dúr zongoraversenyét, amelyen a német zeneszerző maga játszotta a szólót, a zenekart pedig Erkel Sándor vezényelte. Egy évvel később, 1882-ben a Vigadó újságírói bálján mutatta be először Puskás Tivadar a Dalműtelefon technológiáját, amely operaelőadásokat közvetített telefonvonalakon.
Átépítések és újranyitások
A Vigadó 1945-ben, Budapest ostroma idején olyan súlyosan megrongálódott, hogy vita folyt arról, helyreállítsák-e.
1954-ben aztán felkerült a műemlékek jegyzékébe, s az ötvenes évek végén a szakemberek kitartó követelésére engedélyezték újjáépítését (bár az illetékesek többször példálóztak azzal, hogy a pénzből iskolákat is lehetne építeni).
Az építkezéshez, pontosabban az átépítéshez 1968-ban kezdtek hozzá, a megújult Duna-parti palota 1980. március 12-én nyitotta meg ismét kapuit egy 660 és egy 200 személyes színházteremmel, valamint egy kiállító galériával. A koncertterem ebben az időszakban is jelentős művészeknek adott teret, fellépett itt Cziffra György, Kovács Dénes, Perényi Eszter, Szenthelyi Miklós és Szvjatoszlav Richter is.
A régi szépségét már csak nyomokban őrző Vigadó 2004-ben bezárt, s újabb, a műemléki szempontokat figyelembe vevő, az eredeti állapot helyreállítására törekvő felújítás vette kezdetét.
A Vigadó tulajdonjogát 2013-ban kapta meg a Magyar Művészeti Akadémia, az új terekkel is bővült épület kapui 2014. március 14-én nyíltak meg. A negyedik emeleten található, elsősorban kisebb koncertek és konferenciák helyszínéül szolgáló Makovecz-terem befogadóképessége 150, a színházi produkciók számára létrehozott Sinkovits Imre Kamaraszínpadé pedig 165 fő.
