Az évente leforgatott filmek számát tekintve a ma is legnagyobbnak számító indiai filmkultúra nyugati szemmel nehezen fogyasztható, mivel az indiaiakat sokkal jobban érdeklik a táncos-zenés betétek, mint az autentikus történetvezetés vagy az összetett karakterábrázolás. Egy filmvetítés is sokkal jobban hasonlít valamiféle mulatságra, a közönség gyakran nemhogy végigharsogja az adott filmeket, hanem akár táncra is perdül közben (lásd cikkünk végén).

Nincs is rá nagyon példa, hogy egy indiai film jelentős pályát futna be a nyugati világban, az elmúlt évtizedben azonban az amerikai filmeken nevelkedett S. S. Rajamouli rendező (akinek kedvencei között olyan klasszikusokat találunk, mint az Indiana Jones-sorozat vagy a Terminátor 2.) megtörte a jeget, és legutóbbi három filmjével Nyugaton is megvetette a lábát.
A Báhubali – a kezdet nemzetközileg 50 millió, a Báhubali – a befejezés 233 millió, a szóban forgó RRR pedig 151 millió dollárt termelt.
Közben a Báhubali rajzfimsorozatok az Amazon Prime-on és a Disney+-on is népszerűnek bizonyultak. Nem mellesleg a rendező epikus kalandfilmjei bemutatásuk időpontjában mindig az épp legdrágább indiai filmnek számítottak (az RRR nagyjából 60 millió dollárból készült).
Nehéz szavakba önteni azt az sziporkázó őrületet, ami az RRR-t jellemzi. A film minden létező filmes kategóriát kipipál, a melodrámától az akciófilmen és a haverkomédián keresztül a zenés műfajig. Az akciójelenetek elborultabbak, mint bármelyik Halálos iramban moziban, a giccses heroizmus köröket ver Michael Bay eszképizmusára, miközben férfikönnyek nem voltak még olyan tökösek, mint a főszereplőket alakító Ram Charan és N. T. Rama Rao Jr. könnyei, akik hazájukban legalább akkora, ha nem nagyobb sztárok, mint nálunk Brad Pitt vagy Dwayne Johnson.
A film angol címe Rise Roar Revolt (Állj fel, üvölts és lázadj), de a három betű a rendező és a főszereplők monogramjából tevődik össze, ami olyan, mintha a Titanic címe CDW lenne (Cameron, DiCaprio, Winslet).
Ha éppen nem táncolnak és énekelnek a filmben, akkor tigrisre vadásznak puszta kézzel, egy személyben birkóznak a százfős tömeggel vagy lóháton versenyeznek a motorkerékpár ellen. De amennyire valóságtól elrugaszkodott jóformán az összes jelenet, legalább annyira kreatív is: fél tucat hollywoodi blockbusterre elegendő ötlet sűrűsödik össze ebben a három órában.