Az évente leforgatott filmek számát tekintve a ma is legnagyobbnak számító indiai filmkultúra nyugati szemmel nehezen fogyasztható, mivel az indiaiakat sokkal jobban érdeklik a táncos-zenés betétek, mint az autentikus történetvezetés vagy az összetett karakterábrázolás. Egy filmvetítés is sokkal jobban hasonlít valamiféle mulatságra, a közönség gyakran nemhogy végigharsogja az adott filmeket, hanem akár táncra is perdül közben (lásd cikkünk végén).
Nincs is rá nagyon példa, hogy egy indiai film jelentős pályát futna be a nyugati világban, az elmúlt évtizedben azonban az amerikai filmeken nevelkedett S. S. Rajamouli rendező (akinek kedvencei között olyan klasszikusokat találunk, mint az Indiana Jones-sorozat vagy a Terminátor 2.) megtörte a jeget, és legutóbbi három filmjével Nyugaton is megvetette a lábát.
A Báhubali – a kezdet nemzetközileg 50 millió, a Báhubali – a befejezés 233 millió, a szóban forgó RRR pedig 151 millió dollárt termelt.
Közben a Báhubali rajzfimsorozatok az Amazon Prime-on és a Disney+-on is népszerűnek bizonyultak. Nem mellesleg a rendező epikus kalandfilmjei bemutatásuk időpontjában mindig az épp legdrágább indiai filmnek számítottak (az RRR nagyjából 60 millió dollárból készült).
Nehéz szavakba önteni azt az sziporkázó őrületet, ami az RRR-t jellemzi. A film minden létező filmes kategóriát kipipál, a melodrámától az akciófilmen és a haverkomédián keresztül a zenés műfajig. Az akciójelenetek elborultabbak, mint bármelyik Halálos iramban moziban, a giccses heroizmus köröket ver Michael Bay eszképizmusára, miközben férfikönnyek nem voltak még olyan tökösek, mint a főszereplőket alakító Ram Charan és N. T. Rama Rao Jr. könnyei, akik hazájukban legalább akkora, ha nem nagyobb sztárok, mint nálunk Brad Pitt vagy Dwayne Johnson.
A film angol címe Rise Roar Revolt (Állj fel, üvölts és lázadj), de a három betű a rendező és a főszereplők monogramjából tevődik össze, ami olyan, mintha a Titanic címe CDW lenne (Cameron, DiCaprio, Winslet).
Ha éppen nem táncolnak és énekelnek a filmben, akkor tigrisre vadásznak puszta kézzel, egy személyben birkóznak a százfős tömeggel vagy lóháton versenyeznek a motorkerékpár ellen. De amennyire valóságtól elrugaszkodott jóformán az összes jelenet, legalább annyira kreatív is: fél tucat hollywoodi blockbusterre elegendő ötlet sűrűsödik össze ebben a három órában.
A Netflixre most felkerült másfél órás werkfilm (RRR: Behind & Beyond) elég alaposan körbejárja a produkció elkészülésének hátterét, ami egyfelől nem igazán tartogat újdonságot annak, aki látott már nagy költségvetésű mozifilmről szóló DVD-extrát (kivéve talán a munkájával Oscar-díjat nyert M.M. Keeravani zeneszerzőt, aki rendkívül érzékletesen festi le a különböző zenei motívumok hatásmechanizmusait). Másfelől viszont nagyon jól megfogja azt, hogy ez a minden ízében indiai kalandfilm miért lett ennyire sikeres Nyugaton is.
A válaszokat elsősorban S. S. Rajamoulitól kapjuk meg, és nincs benne semmi titok. Először is az RRR egy mélyen mitikus film, olyan archetípusokkal és ellentétpárokkal dolgozik, amiket a világ összes mítoszában felismerünk, hiszen ezek a kollektív tudattalanból táplálkoznak.
Nyugati szemmel vádolhatnánk az alkotókat idegengyűlölettel, brit gyarmatosítók ilyen gonoszak és alávalók filmen még sosem voltak (Ray Stevenson élvezettel ripacskodik, az Indiana Jones harmadik részéből ismerős Alison Doody halványabb), ám ez annyira meseszerű, mint a Star Warsban a Birodalom – ami szintén mélyen mitikus mivoltának köszönheti hallatlan népszerűségét.
Másfelől a rendező tudja azt, amit a hanyag látványfilmek sokszor elfelejtenek: hogy a fim érzelem. Még a legirracionálisabb jelenet is hitelesnek hat, ha érzelmileg képes bevonni, és az RRR az érzelmek filmje.
Harmadrészt pedig, ezekkel összefüggésben – de ez már a saját megfejtésem –, az RRR végtelenül férfias mozi, ami nálunk hiánycikk.
Nyugaton ma már sokaknak homoerotikusnak tűnne az a bajtársias viszony, amit a film ábrázol, pedig a világ egyik legférfiasabb dolga, ha nemcsak egy lábbal tudunk a levegőbe rúgni motorkerékpárokat, hanem az érzelmeinket is ki merjük fejezni. Az RRR pedig ezt nagyon tudja.
