Jean-Paul Belmondo és Alain Delon előtt tiszteleg a leghíresebb magyar big band zenekar

Kollmann Gábor 2010 óta igazgatja a legnevesebb hazai big band együttest, a Budapest Jazz Orchestrát, ami tagjai közt tudhatja a magyar jazz középgenerációjának több meghatározó alakját is. A szaxofonossal a jazz fejlődéséről és a zenekar tavaszi koncertjeiről is beszélgettünk.

Budapest Jazz Orchestra Fotó: Boldog Attila

– Magyarországon a jazz hőskorát kihagytuk, mert egy fal mögé zárva vigyáztak ránk, nehogy káros hatások érjenek – jegyezte meg némi iróniával beszélgetésünk elején Kollmann Gábor jazz szaxofonos, utalva az amerikai eredetű műfaj és a második világháború után épülő szocialista Magyarország barátságtalan viszonyára. – De a jazz legdinamikusabb fejlődése és elterjedése az egész világon pont az 1950-es és 60-as évekre esett, erről mi lemaradtunk – folytatta a Budapest Jazz Orchestra ügyvezetője, rávilágítva az olyan ikonok úttörő munkásságára, mint Miles Davis, Dave Brubeck, Stan Getz vagy John Coltrane.

Kollmann Gábor jazzszaxofonos, a Budapest Jazz Orchestra vezetője és a Magyar Jazz Szövetség alelnöke Fotó: Hegedűs Róbert

Budapest Jazz Orchestra: hangos lesz a big band tavasz

Miközben a Magyar Rádió hivatalosan is betiltotta a műfajt, a világ szerencsésebb részein kialakult számos klubhálózat és egy olyan fesztiválkultúra, ami kifejezetten a jazz köré szerveződött. – Ez ma már ilyen intenzitással elképzelhetetlen, ám akkor valóság volt. Nemrég a Budapest Jazz Clubban volt két külföldi asztaltársaság, akik hangos üdvrivalgásban törtek ki, amikor meghallották, kiknek a szerzeményeit játsszuk. A közönség hazai része is megtapsolt minket, de csodálkozva nézték a külföldieket. 

Tehát ha azt akarjuk, hogy még sokáig legyen hazai közönség, aki hallgat minket, illetve hogy a magyar társadalom élő koncertzenét szerető része is minél jobban megértse ezt a műfajt, akkor a saját szerzeményeink mellett időről időre érdemes valamit bemutatni abból is, hogy mi is történt az elmúlt száz évben

 – kanyarodott rá Kollmann Gábor az interjú fő apropójára, a koncertekre, amelyek közül több is kifejezetten a populáris előadókat és műveket, illetve a jazz klasszikusait állítja középpontba.

Az egyik ilyen kiemelt esemény az Erkel Színházban lesz március 20-án. –  A nemrég elhunyt Jean-Paul Belmondo és Alain Delon előtt tisztelgünk, az ő filmjeiknek a zenéiből hozunk létre egy olyan egyedi zenei produkciót, ami a Budapest Jazz Orchestra és annak a vonósokkal kibővített formációira íródik. A Budapest Jazz Clubban idén havi rendszerességgel játszik a zenekar, a következő fellépés április 6-án lesz – sorolta, majd kitért arra, hogy a Budapest Jazz Orchestra nem titkolt szándéka, hogy a magyar könnyűzenei és a nemzetközi pop-rock kultúrát is feldolgozza, átdolgozza valamilyen módon, mert ez jó belépő lehet koncertjeiken keresztül a jazz világába.

Legközelebb Wolf Katival mutatunk be egy ilyen műsort, amiben az Edda, a Korál, Tina Turner, a Queen vagy az AC/DC szerzeményeit dolgozzuk fel

 – tette hozzá.

Tavaly szeptembertől a Marczibányi Téri Művelődési Központban is elindult egy klubest-sorozat: – Az 1990-es évek közepén, a Marczibányi téren a magyar jazz legnagyobb ikonjaival lehetett találkozni. Nem csak egyfajta félhomályos füstön keresztül néztük őket, hanem testközelből – mutatott rá a helyszín kiemelt jazztörténeti vonatkozására Kollmann Gábor, megemlítve a Művelődési Központ jelenlegi helyszíneit is. A nagyobb színházterem mellett van egy kisebb klubhelyiség is, de játszottak már a szintén a II. Kerületi Önkormányzathoz tartozó Klebelsberg Kultúrkúriában is, legutóbb a jazz gyökereihez visszanyúlva, Ella Fitzgerald és Frank Sinatra dalait játszva. 

Most minden hónapban egy alkalommal mi magunk határozhatjuk meg, hogy mit adunk elő, illetve megvalósul egy régi vágyam is: a zenekar tagjai elég erős zenei individuumok, sokan a magyar jazz középgenerációjának meghatározó alakjai, és az ő egyedi karakterükből most sokkal több tud itt megjelenni

 – mesélte Kollmann Gábor, mielőtt előad egy beszédes anekdotát is.

A zenész egyszer fültanúja volt annak, mikor a kortárs jazz szupersztárjai véletlenül összefutottak a színpad mögött, és miközben nagyon megörültek egymásnak, Dennis Chambers megkérdezte George Duke-ot, hogy kikkel lép fel. A zongorista rávágta, hogy egy big banddel, amin a dobos rendkívül meglepődött. – Őszinte öröm jelent meg az arcán, miközben csodálkozva kérdezett vissza, hogy „egy big banddel?”. Akkor értettem meg, hogy ez milyen nagy dolog Amerikában még ma is, és hogy ennek a műfajnak ez az egyik koronája. Ezek mind olyan megerősítések, amik segítettek, hogy ne hagyjuk abba, hogy jól csináljuk, és hogy akarjuk jól csinálni – összegezte a legismertebb hazai big band, a Budapest Jazz Orchestra vezetője.