Az első terem fókuszában azonban még nem az alkotó áll, hanem a 15–16. század fordulójának ellentmondásos megítélésű, Jagelló-kori Magyar Királysága, amely egyszerre jelöli a középkori Magyarország utolsó virágkorát, és a mohácsi vereséggel kezdődő hanyatlás időszakát is. Véletlen egybeesés ugyan, de a terem különösen aktuálisnak hat, hiszen az elmúlt hetekben a Hunyadi-sorozat jelentősen meghatározta a közbeszédet, és nézők ezreit ösztökélte a korról való gondolkodásra, a történelemmel kapcsolatos otthoni kutatásokra, és a történelmi tények megismerésére, illetve átértékelésére.
Az MS mester és kora tehát legalább annyira szól a történelemkutatás és a művészettörténet romantikájáról, mint magáról az alkotóról.
Ezt a kiállítás zárórésze nyomatékosítja különösen: itt igazi műhelytitkokra bukkanhat az egyszeri látogató, a festmények készítéstechnikai és anyaghasználati elemzésének módjáról nyújt egy olyan átfogó képet, ami engem csodálattal töltött el, de egy nálam fiatalabb, kellően érdeklődő és a tudományra, művészetre nyitott látogatót akár könnyen arra sarkallhat, hogy maga is restaurátornak, kutatónak vagy akár történésznek álljon.
Az MS mester és kora a Bartók-tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek részeként valósult meg, az esztergomi Keresztény Múzeum és több mint húsz nemzetközi intézmény, együttműködésével, a legnevesebb szakmai tekintélyek bevonásával. A tárlat történeti részének kurátora Buzás Gergely régész, az MS mesterrel foglalkozó rész kurátora pedig Endrődi Gábor, Pattantyús Manga és Sarkadi Nagy Emese művészettörténészek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!