Komolyzenészek a lakodalomban
A lengyel VOŁOSI kvintett két komolyzenész és három falusi népzenész formációja.
A sziléziai Beszkidek hegyvidék vonós zenéjét játszó népzenei trió egy klasszikus zenészcsaládból származó testvérpár egyikének lakodalmában találkozott 2004-ben, és azonnal zenekart alapítottak.
A tradicionális sziléziai népzenét klasszikus képzettséggel párosító megszólalás a 2011-es első komolyabb terjesztésű lemeztől nagy sikert aratott Lengyelországban és hamar az egész világon. Krzysztof Lasoń (hegedű), Stanislaw Lasoń (cselló), Zbigniew Michalek (hegedű), Robert Waszut (nagybőgő) és Jan Kaczmarzyk (brácsa) játékát féktelen erő és kimeríthetetlen improvizáció jellemzi, zenéjük egyediségét pedig az adja, hogy a klasszikus hangzás a nyers tónusokban feloldódva születik újjá.
Találkozás az „ördög hegedűsével”
Itthon nevüket leginkább Lajkó Félixszel közösen készített lemezük kapcsán hallhattuk. A lengyel vonóskvintett és a vajdasági hegedűs egy varsói és egy budapesti fesztivál kedvéért állt össze 2017-ben, és milyen jól tették, a kooperáció ugyanis nemcsak izgalmasnak, de eredményesnek is bizonyult.
2019-es lemezük (Lajkó Félix és VOŁOSI) megszámlálhatatlan díjat nyert, a műfaj legrangosabb magazinja, a brit Songlines pedig az év legjobb lemezei közé sorolta a vonósvirtuózok közös kiadványát.
Az album mind Magyarországon, mind Lengyelországban elnyerte az ugyanolyan elnevezésű Fonogram-díjat, és hónapokig szerepelt a legmeghatározóbb európai nemzetközi toplista, a World Music Charts Europe első helyén.
A világzene történetében mindenképp mérföldkő ez a találkozás, nemcsak Lajkó miatt, aki puszta lényével és ösztönös művészetével már önmagában unikális szereplője a szcénának, hanem mert
a vonósfenomén és a kvintett ars poeticája olyan pontosan illeszkedik össze, mint a kirakós két darabja.
Pedig a klasszikus és a népi vonószene találkozása kockázatos, hiszen egy komolyzenésznek szinte lehetetlen feladat a paraszti hangzás és technika elsajátítása. A VOŁOSI-nál mindez mégis összeér, ezzel elementáris és egészen sajátos élményt adva a hallgatónak.
Simon Broughton, a Songlines szaklap főszerkesztője például úgy fogalmazott a VOŁOSI és Lajkó Félix budapesti fellépéséről, hogy:
így érezhette magát egy 18. század végi koncertlátogató Paganini első fellépései után.
Vonós rocksztárok
A kvintett ösztönös zenéjéhez könnyedén tudott kapcsolódni Lajkó Félix, az alábbi videó pedig bizonyítja, miért lehet helytálló, amikor vonós rocksztároknak nevezik őket.
Úgy tűnik, három hegedűvel, egy brácsával, egy csellóval és egy nagybőgővel is lehet akkora bulit csapni, amilyet egy rockbanda tud torzított gitárral és dobszerkóval.
Klasszikus és népi, finom és nyers olvad össze a zenéjükben, és ez olyan elementáris erővel hat, amilyennel ritkán találkozni. Lajkó szédítő játéka és Krzysztof Lasoń súlyos hegedűfutamai sokszor dominálnak dalaikban, de érzékenyebb, építkezőbb, ívesebb szerzeményekkel is találkozunk a repertoárban.
Lajkó Félixet nem kell bemutatni a hazai közönségek: a sokrétű népzenei gyökerek (magyar, roma, román, balkáni) mellett klasszikus, kortárszenei, filmes, jazzes, szabad improvizációs hatásokkal is játszik, a lengyel vonósok pedig kortárs, népzenei, valamint jazzcölöpökre építkeznek, mindezt jól átgondolt koncepcióval, mind az ötüknek teret adva. És ahogyan Lajkó, úgy a VOŁOSI sem fél túlmutatni a komfortjátékon, maximálisan kiaknázzák a hangszereikben rejlő lehetőségeket. Reméljük, legközelebb együtt is láthatjuk őket a magyar színpadokon.
