Simon Broughton, a Songlines szaklap főszerkesztője például úgy fogalmazott a VOŁOSI és Lajkó Félix budapesti fellépéséről, hogy:
így érezhette magát egy 18. század végi koncertlátogató Paganini első fellépései után.
Vonós rocksztárok
A kvintett ösztönös zenéjéhez könnyedén tudott kapcsolódni Lajkó Félix, az alábbi videó pedig bizonyítja, miért lehet helytálló, amikor vonós rocksztároknak nevezik őket.
Úgy tűnik, három hegedűvel, egy brácsával, egy csellóval és egy nagybőgővel is lehet akkora bulit csapni, amilyet egy rockbanda tud torzított gitárral és dobszerkóval.
Klasszikus és népi, finom és nyers olvad össze a zenéjükben, és ez olyan elementáris erővel hat, amilyennel ritkán találkozni. Lajkó szédítő játéka és Krzysztof Lasoń súlyos hegedűfutamai sokszor dominálnak dalaikban, de érzékenyebb, építkezőbb, ívesebb szerzeményekkel is találkozunk a repertoárban.
Lajkó Félixet nem kell bemutatni a hazai közönségek: a sokrétű népzenei gyökerek (magyar, roma, román, balkáni) mellett klasszikus, kortárszenei, filmes, jazzes, szabad improvizációs hatásokkal is játszik, a lengyel vonósok pedig kortárs, népzenei, valamint jazzcölöpökre építkeznek, mindezt jól átgondolt koncepcióval, mind az ötüknek teret adva. És ahogyan Lajkó, úgy a VOŁOSI sem fél túlmutatni a komfortjátékon, maximálisan kiaknázzák a hangszereikben rejlő lehetőségeket. Reméljük, legközelebb együtt is láthatjuk őket a magyar színpadokon.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!