Borda Márton Áron hosszú évek óta kutatja, vadássza a nagyjainkról készült fotográfiákat, valamint azoknak a műtermeknek és fényképészeknek a történetét, akik az „aranykor” idején működtek a történelmi Magyarországon. E munkáját eddig a Fényiratok.hu oldalon is lehetett követni. Könyvszakmai berkekben ismert, hogy ő az egyik legalaposabb gyűjtője Fekete István életművének, ezért nem kis meglepetés okozott, amikor nemrégiben előrukkolt egy olyan speciális katalógussal, egy úgynevezett ajánlójegyzékkel, amely Jókai Mór születésének 200. évfordulója előtt tiszteleg különféle ritkaságokkal és unikumokkal.
Mint Borda lapunknak elmondta, már húsz éve gyűjti a Jókai Mórhoz kapcsolódó papírrelikviákat. 2005-ben szerezte be az első autográf kéziratot, amit egy rossz állapotú, kidobott papírrégiség-halomból halászott ki. Ezután kezdte el egyre tudatosabban keresni, szisztematikusan gyűjteni az írózseniről készült korabeli fotókat is.
Az ajánlójegyzék mint műfaj, ma már nem számít szokványos kiadványnak a hazai antikváriumi közegben. Kevesen élnek vele, pedig egy ilyen – jelen esetben tematikus – kötetben mélyen el lehet merülni, ugyanakkor kétség kívül emeli a gyűjtő reputációját is.
A Jókai Mór 200-ban komoly kutatómunka rejtezik minden egyes „papírdarab” bemutatása mögött, hiszen a legapróbb részletekig listázva van a méretük, az állapotuk, és természetesen a keletkezésük éve is a történetük mellett. Kiemelkedő tételek is szerepelnek a felhozatalban: ilyen A kőszívű ember fiai című regény lila tintával, Jókai által saját kezűleg írt kéziratának végszava 1869-ből. Ez az a rész a műben, amely utolsó szavaival „jobb idők reményét” kéri a Jó Istentől „a szegény magyar nemzetnek”. A 44-es számú tétel is egy hasonló klasszikus, a Fekete gyémántok két oldalának saját kézzel írt sorait takarja.
A rendhagyó ajánlójegyzék kronologikusan van vezetve, így az első tétel egy korai darab, az 1845-ből származó Tavasz című antológia, amelyben nevezett Jókay Móricz Istenítélet című novellája is helyet kapott. Ez számít az író első nyomtatásban kiadott elbeszélésének. A felhozatal apró, de jelentőségteljes éke maga az író névjegykártyája, amelyet 1848-ban használt. Ezen Jókai saját sorai mellett szerepel a felesége, Laborfalvi Róza törvénytelen, később az író által örökbefogadott lánya, Benke Rozália saját kezű aláírása is.
Az 1861-es évhez érkezve bukkantunk az ajánlójegyzékben az első egyedi darabra. Simonyi Antal Jókairól készült eredeti felvétele ugyanis egy olyan variáció, amely az ikonográfiában eddig nem szerepelt, s mint Borda Márton Áron írja: a kutatás számára ismeretlen fénykép. Az már csak hab a tortán, hogy ebből három példány is leledzik a gyűjtőnél, sőt az egyiken Jókai saját kezű sorai is láthatók a szignójával együtt.
Az említett eddig ismeretlen példányokon kívül még több más, hasonló kvalitású fényképpel is találkozhatunk a kiadványban mindamellett, hogy a kor legnagyobb magyarországi fotóművészeinek (Veress Ferenc, Ellinger Ede, Lengyel Samu, Erdélyi Mór, Strelisky Sándor) a felvételei is végigkísérnek bennünket. S ezek az ősfotók nemcsak az írót varázsolják elénk, hanem Jókai családtagjait, közeli barátait, vagy épp a hozzá kapcsolható épületeket.
Borda Márton Áron 150 tételt felvonultató antikvár ajánlójegyzéke olyan mélységben sorjázza a Jókaihoz kötődő relikviákat, hogy bármelyik Kárpát-medencei múzeum megirigyelhetné. Mint lapunknak a gyűjtő elmondta, a tételek mindegyike a saját kollekcióját gyarapította eddig. Elsődleges célja ugyanakkor az volt, hogy a neves regényíró emléke előtt tisztelegjen születésének 200. évfordulóján. Átlapozva a kis példányszámban megjelent kiadványt, úgy véljük, ez ténylegesen sikerült is.
