Öt elfelejtett thriller, amit mindenképpen látni kell – A ház, amit Jack épített + videó

Lars von Trier hátborzongató utazása az emberi lélek legsötétebb bugyraiba.

Az első részben az Ördög a részletekben, a másodikban pedig a Gyilkos ösztön került sorra. Most azonban egy egészen másfajta alkotás következik. Lars von Trier filmje nem egyszerű krimi vagy sorozatgyilkosos thriller: provokatív, helyenként sokkoló, filozofikus és fekete humorral átszőtt utazás egy gyilkos elméjébe.

A ház, amit Jack épített – Egy gyilkos saját története

A 2018-as A ház, amit Jack épített (The House That Jack Built) Lars von Trier egyik legmegosztóbb filmje. A dán rendező saját forgatókönyvéből készítette a filmet, amelynek főhőse Jack, egy intelligens, ám könyörtelen sorozatgyilkos. A történet az 1970-es évek Amerikájában játszódik, és mintegy tizenkét éven keresztül követi Jack fejlődését, miközben a férfi saját tetteiről mesél egy titokzatos útitársnak.

A filmet Lars von Trier írta és rendezte, a producere pedig Louise Vesth volt - Fotó: Mafab.hu

A film különlegessége, hogy a gyilkosságokat Jack szemszögéből látjuk. A férfi nem egyszerűen elköveti a bűncselekményeket: saját magát művésznek tekinti, és minden egyes gyilkosságot egy-egy műalkotásként próbál értelmezni.

Ez az alaphelyzet adja a film egyik legfontosabb kérdését: hol húzódik a határ a művészi önkifejezés és az embertelenség között?

A történetet Jack és a rejtélyes Verge párbeszédei tagolják. Verge nem pusztán hallgatja a gyilkos történeteit, hanem folyamatosan megkérdőjelezi annak gondolkodását és önigazolását. A film így egyfajta különös filozófiai párbeszéddé is válik.

Alkotók és szereplők

A filmet Lars von Trier írta és rendezte, a producere pedig Louise Vesth volt. Az operatőri munkát Manuel Alberto Claro, a vágást pedig Molly Malene Stensgaard és Jacob Secher Schulsinger végezte.

Jack egy intelligens, művelt férfi, aki titokban sorozatgyilkos - Fotó: Mafab.hu

Matt Dillon – Jack

A címszereplőt Matt Dillon alakítja, aki pályája egyik legkülönösebb szerepét kapta. Jack nem hagyományos értelemben vett filmes gonosztevő. A férfi intelligens, hiú, önigazoló és megszállott. Dillon egyik legnagyobb feladata éppen az volt, hogy úgy formálja meg a karaktert, hogy közben a néző soha ne érezze azt, hogy csupán egy szörnyeteget lát. Jack időnként kifejezetten nevetséges, máskor zavarba ejtően nyugodt, miközben szörnyűséges dolgokat követ el. Ez a kettősség teszi az alakítást igazán emlékezetessé.

A címszereplőt Matt Dillon alakítja, aki pályája egyik legkülönösebb szerepét kapta - Fotó: Mafab.hu

Bruno Ganz – Verge

Bruno Ganz alakítja Verge-et, Jack titokzatos beszélgetőtársát. A karakter neve sem véletlen: a film filozófiai hátterében fontos szerepet kap Dante Isteni színjátéka, különösen a pokolba vezető utazás motívuma. Verge lényegében Jack lelki és filozófiai ellenpontja. Miközben Jack megpróbálja saját tetteit igazolni, Verge folyamatosan szembesíti annak következményeivel.

Uma Thurman

Uma Thurman a film egyik első fontos epizódjában tűnik fel. Egy út szélén rekedt nőt alakít, aki segítséget kér Jacktől – és ezzel megpecsételi saját sorsát. Thurman és von Trier korábban már dolgoztak együtt a Nimfomániás című filmen.

Bruno Ganz alakítja Verge-et, Jack titokzatos beszélgetőtársát. - Fotó: Mafab.hu

Riley Keough és Sofie Grabol

Riley Keough Simple szerepében látható, és számára ez volt az első közös munka Lars von Trierrel.  Sofie Grabol, akit sokan a Gyilkosság című dán sorozatból ismerhetnek, szintén fontos szerepet kapott. 

A film zenéje

A film egyik különlegessége, hogy von Trier nem hagyományos, folyamatosan jelen lévő filmzenével próbálja fokozni a feszültséget.

Fontos szerepet kap Johann Sebastian Bach, különösen a d-moll Partita, amelynek Glenn Gould által játszott felvétele többször is hallható. A filmben David Bowie Fame című dala is felcsendül, a stáblista alatt pedig a Hit the Road Jack különböző változatai hallhatók.

A klasszikus zene és a borzalmas képsorok szembeállítása tudatos rendezői eszköz. A felemelő vagy elegáns zene olyan jelenetek alatt szólal meg, amelyekhez egyáltalán nem illene – éppen ettől válik még nyugtalanítóbbá a hatás.

 A ház, amit Jack épített eredetileg televíziós sorozatnak indult - Fotó: Mafab.hu

Von Trier egy interjúban arról beszélt, hogy nem szereti túlságosan sok zenével manipulálni a néző érzelmeit, inkább kevés, jól megválasztott zenei pillanatot használ.

A történet

Jack egy intelligens, művelt férfi, aki titokban sorozatgyilkos. A történet során öt olyan esetet ismerünk meg, amelyek meghatározták a férfi életét és fokozatosan megmutatják, hogyan vált egyre gátlástalanabbá.

Jack közben egy titokzatos férfinak, Verge-nek mesél a tetteiről. A beszélgetésekből fokozatosan kirajzolódik egy olyan ember képe, aki saját magát különleges művésznek tartja, és a gyilkosságokat alkotói folyamatként próbálja értelmezni.

Ahogy egyre közelebb kerülünk Jack végzetéhez, a film mindinkább eltávolodik a hagyományos thriller műfajától. A történet egyre inkább filozófiai és allegorikus utazássá válik, amelynek középpontjában a bűn, a művészet, az emberi természet és a pokol kérdése áll.

Érdekességek és kulisszatitkok

• Az egyik legérdekesebb kulisszatitok, hogy A ház, amit Jack épített eredetileg televíziós sorozatnak indult. Lars von Trier később döntött úgy, hogy inkább mozifilmként készíti el. A forgatókönyv 2016-ra készült el, a forgatás pedig 2017-ben kezdődött.
• Jack figuráját valódi sorozatgyilkosok is inspirálták - Matt Dillon a szerepre való felkészülés során többek között Ted Bundy személyiségét is tanulmányozta. A rendező azonban később egyértelművé tette, hogy Jack végül önálló karakterré vált, és nem egy konkrét történelmi gyilkos portréját akarták elkészíteni.

Uma Thurman a film egyik első fontos epizódjában tűnik fel - Fotó: Mafab.hu

• A film 2018. május 14-én, versenyen kívül debütált a Cannes-i Filmfesztiválon. A vetítés alatt a beszámolók szerint több mint száz néző hagyta el a termet a rendkívül erőszakos jelenetek miatt. A vetítés végén ugyanakkor a film mintegy tízperces álló tapsot is kapott. Ez jól mutatja, mennyire szélsőséges reakciókat váltott ki az alkotás: voltak, akik provokációnak és öncélú brutalitásnak tartották, mások viszont von Trier egyik legmerészebb filmjeként ünnepelték.
• A bemutatónak külön jelentőséget adott, hogy Lars von Trier több mint hat év után tért vissza a fesztiválra. A rendezőt a 2011-es cannes-i botrány után kitiltották a fesztiválról, így A ház, amit Jack épített bemutatója egyben visszatérés is volt.

Dante pokla is megjelenik

A film szerkezetét erősen áthatja Dante Isteni színjátéka. Jack története fokozatosan egy pokolba vezető utazássá alakul, Verge pedig nem véletlenül tölti be a vezető és kérdező szerepét. A film végén ez a motívum teljesen nyilvánvalóvá válik: Jack története már nem egyszerű krimiként, hanem egy pokolra szállás allegóriájaként értelmezhető.

Wagner is fontos inspiráció volt

A film látványvilágára és különösen a befejezésére hatással volt Lars von Trier korábbi Wagner-projektje, amelyben Richard Wagner A Nibelung gyűrűje című tetralógiájának színpadi megvalósításával foglalkozott. A rendező ezt az úgynevezett „dúsított sötétség” gondolatával kapcsolta össze, amely a film végső képi világában is fontos szerepet kap.

Az egyik legmegdöbbentőbb jelenethez nem valódi állatot használtak

A film egyik különösen kegyetlen jelenetében egy állat is szerepel. A produkció közlése szerint egyetlen állatnak sem esett baja a forgatás során, az adott jelenetben látható testrészeket szilikonból készítették. Ez fontos kulisszatitok, hiszen a film brutalitása miatt különösen nagy figyelmet kapott, hogyan készültek az ilyen jelenetek.

Miért érdemes megnézni?

A ház, amit Jack épített nem könnyű film. Ezt érdemes már az elején leszögezni. Aki hagyományos krimit vagy klasszikus nyomozós thrillert keres, annak valószínűleg nem ez lesz a megfelelő választás. Aki viszont kíváncsi arra, hogyan lehet a sorozatgyilkosok történetét egy teljesen más szemszögből megközelíteni, annak különleges élményt kínál.

A filmet elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretik a sötét, provokatív, filozofikus thrillereket - Fotó: Mafab.hu

Lars von Trier nem akarja megszerettetni Jackket a nézőkkel. A film egyik legérdekesebb húzása, hogy miközben Jack saját magát művésznek látja, a néző folyamatosan szembesül azzal, hogy amit ő alkotásnak nevez, az valójában pusztítás.

Matt Dillon pedig kiválóan használja ki a karakter kettősségét. Jack egyszerre lehet nevetséges, szánalmas, intelligens és rémisztő – és ettől sokkal nyugtalanítóbbá válik, mint egy egyszerű filmes sorozatgyilkos.

Kinek ajánljuk?

A filmet elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretik a sötét, provokatív, filozofikus thrillereket, és nem riadnak vissza a kifejezetten kemény jelenetektől. Ajánlható Lars von Trier rajongóinak, a pszichológiai thrillerek kedvelőinek, valamint azoknak is, akik a filmeket nemcsak történetként, hanem művészeti alkotásként szeretik értelmezni.

A ház, amit Jack épített ugyanakkor nem mindenkinek való. A brutalitása miatt sok néző számára kifejezetten megterhelő lehet, ezért ezt a filmet csak annak érdemes választania, akit nem riaszt el a szélsőséges filmes ábrázolás.

Az ötrészes thriller-sorozatunk harmadik darabjaként azonban éppen ezért érdekes választás: az Ördög a részletekben és a Gyilkos ösztön után egy olyan filmet mutatunk be, amely már nemcsak azt kérdezi, ki a gyilkos, hanem azt is, hogyan képes egy ember saját maga előtt igazolni a legszörnyűbb tetteit. És Lars von Trier természetesen nem ad erre egyszerű választ.

Borítókép: A film különlegessége, hogy a gyilkosságokat Jack szemszögéből látjuk. (Fotó: Mafab.hu)