„A mi korunkban a normalitás küzd a gonoszság ellen”

Kihagyhatatlan tárlat – így jellemezte Józsa Judit kerámiaszobrász, művészettörténész a Sárkányölő Szent György című kiállítást, amely Molnár János festő- és grafikusművész a koronavírus-járvány ideje alatt készített alkotásait mutatja be.

Fotó: Teknos

A belvárosi Józsa Judit Galériában június 4-ig, a járványügyi intézkedések betartásával immár szabadon és ingyenesen látogatható Molnár János-tárlat nem csupán a kiállított képek stílusában és változatosságában egyedi, hanem mondanivalójában is. – Rendkívüli, egyedülálló és különleges, hiszen a magyar képzőművészetben eddig még ilyen módon ezt a témát egyetlen képzőművész se kutatta és dolgozta fel, méltó módon gazdagítja a kortárs magyar nemzeti művészetet – fejti ki Józsa Judit, aki a tárlat témája kapcsán felhívja a figyelmet a jelenlegi helyzettel való párhuzamra is. Mint mondja:

– A magyar nemzet történelme során sokszor legyőzte már a sárkányt, de annak időről időre újabb fejei nőnek, amelyeket ismét le kell győzni. Jelenkorunk sárkánya a keresztény erkölcsi rendet és hitet felégető sötét erő, valamint a világot támadó koronavírus.

Molnár Jánostól – tradicionális művész lévén – megszoktuk már, hogy a magyar keresztény hagyományokhoz, illetve a még korábbi motívumvilághoz és szimbólumrendszerhez fordul alkotómunkája során. Így történt ez most is, azonban saját bevallása szerint kutatásai ráébresztették, hogy Szent György és a sárkány konfliktusa mögött egy sokkal mélyebb jelentéstartalom húzódik meg, mint amelyet a hőstörténet sugall. Az emberiség létezésével egyidős ősmítoszról van szó, amely minden filozófiai gondolatban felfedezhető. Nem más ez, mint a jó és a rossz küzdelme, amelyre minden legenda és vallás felépült.

Molnár János az egyik Szent György képe mellett a Józsa Judit Galériában Fotó: Teknős Miklós

Népművészetünk egész tárháza mutatja be ezt a harcot – árulta el lapunknak Molnár János, aki évtizedek óta foglalkozik a magyar népművészeti tradíció formavilágával és jelképrendszerével. Mint mondja, teljesen felesleges lett volna nyugat-európai vagy világmondákhoz nyúlnia, hiszen a magyar hagyományokban olyan mennyiségű motívum halmozódott fel, hogy sok évbe telne, mire mindet fel tudná használni a festéshez. A művésztől azt is megtudtuk, hogy a Kárpát-medence tájegységein belül, falucsoportonként is különböző változatai vannak ezeknek az ősképeknek.

A jelen kiállítás anyaga egytől egyig olyan festményekből áll, amelyek Szent Györgyöt mint páncélos lovagot, dél-dunántúli betyárt, szkíta vitézt, oszét harcost vagy éppen a mennyezetkazetták szegénylegényét; a gonosz megtestesítőjét, a sárkányt; és a királylányt, mint az emberi tisztaság jelképét ábrázolják, mégis bennük van az egész világ. Megjelenik színekben a négy alapelem, a tűz, a víz, a föld és a levegő, de ott vannak a Földről látható – de szimbolikus jelentésű – égitestek; a Nap, a Hold és a csillagok is.

A jó és a rossz küzdelmét megjelenítő Sárkányölő Szent György-sorozat képein tehát népművészeti elemek és a magyar középkori festészet motívumai köszönnek vissza, azt a filozófiai alaptézist megfogalmazva és üzenve, hogy a jó mindig győzedelmeskedik a rossz felett, még akkor is, ha ezt emberi léptékben nem vagyunk képesek érzékelni.

Molnár János szerint ma olyan korban élünk, melyben a normalitás küzd a gonoszság ellen. A művész ebben a harcban kíván részt venni a saját eszközei­vel, és igyekszik lelki segítséget nyújtani alkotásai által, amelyek a szépségre és a boldogságra emlékeztetve talán képesek kiutat mutatni a hétköznapok gondjaiból, bújából és bajából.