Buvári Tamás filmje egy igazán megélt történet

Bódi Mária Magdolna története révén Isten földi jelenlétével szembesülnek a nézők.

2020. 09. 24. 7:24
Buvári Villő Fotó: Szeret Film Egyesület
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Buvári Tamás Magdolna című alkotása remekmű. A képkockák festői kompozíciója kicsit sem öncélú esztétizálásról szól, hanem igazi látnoki fényfestésről. Egy lány lelkének napos és sötét pillana­tait festi a rendező fénnyel és árnyékkal, és bár tudjuk, hogy felvett filmről van szó, mégis úgy érezzük, mintha abban a pillanatban, amikor nézzük, születne meg ez a csoda. A szereplők ugyanis nem eljátszották, hanem igazán megélték a történetet.

A temérdek szórakoztatónak mondott, ám inkább rém fárasztó, igazán komoly morális értékeket nyomokban sem tartalmazó magyar film után elkészült végre az a mű, amire már évtizedek óta várunk. Nem, ez még nem a magyar történelem hőseiről, dicsőséges századairól szóló kalandfilm, amelynek révén nemzedékek tanulnak tisztességet, erkölcsi tartást, hazaszeretetet, de már olyan művészfilm, amely nem egy szűk társadalmi réteg nyelvén képes csak megnyilvánulni, vagyis mindenki számára érthető. Meri ábrázolni az istenhitet, amelyet aztán nem kezd el a film felétől relativizálni, és van annyira bátor, hogy az évtizedeken át felszabadítónak mondott szovjet katonát nőket erőszakoló és meggyilkoló gazembernek mutatja be, akitől már akkor rettegett mindenki, amikor csak arról van szó, hogy hamarosan megérkezik.

A Buvári Villő alakította fiatal Magdolna rácsodálkozik a világ teremtett misztériumaira
Fotók: Tóth Zsolt

Az alkotás hőse Bódi Mária Magdolna, aki valóban létező személy volt, látnoki képességei voltak, szentéletű, 1945-ben vértanúhalált halt Balatonfűzfő mellett, Litéren, egészen pontosan megfogalmazva lelőtte őt, mint egy kutyát, egy szovjet katona, miután nem engedte megerőszakolni magát. De a film nemcsak azért érdekes, mert egy olyan témát feszeget, amelyről ki tudja, miért, de hetvenöt éve nem nagyon készül magyar film, hanem azért is, mert Magdolna lelki fejlődését hitelesen képes ábrázolni. Buvári Tamás Magdolnája párhuzamos montázzsal mutatja be a 12 éves leányzó (Buvári Villő természetes és egy kiskamasz gyermekre jellemző reakciókat hitelesen bemutató játékával) nyarát 1933-ban a Káli-medencében és a 24 éves fiatal felnőtt nő küzdelmét, akit Nagy Katica kevés szóval, ám annál több és mélyebb átéléssel varázsol a vászonra. A korok közötti ugrálás remek dramaturgiai megoldás, amely lehetőséget ad arra, hogy feltárulkozzon egy lelki fejlődés íve. A film legfontosabb pillanatai közé tartoznak azok a jelenetek, amikor a Buvári Villő által alakított fiatal Magdolna rácsodálkozik a világ teremtett misztériumaira, amelyek révén a 12 évvel később háborús pokollá változtatott életben már Nagy Katica mélyen átélt alakításában megérthetjük, honnan a hit, a remény és az erő.

Nagy Katica alakítja a felnőtt Magdolnát

Leginkább ezekben a jelenetekben csendül fel Szirtes Edina zenéje, amely Ingmar Bergman legmélyebb filmjeinek hangulatát idézi meg, de egy teljesen más kontextusban. Itt ugyanis Isten világban való jelenlétét erősíti a zene, mintha a lélek erejének felkavaró erősödését hallanánk, miközben a fények és az árnyékok világának egyensúlyát látjuk. Mindezt a gyermekkorban. A felnőttkorban pedig éppen ennek az egyensúlynak a felborulását, amelyben már a lelki épülés a másik ember lelkének az üdvéért folytatott harcról szól. A dráma az, hogy a látomásokat megélő fiatal gyermek megtudja, hogy Jézus kálváriája vár rá, amikor egy nőt, önmagát látja szenvedni a kereszten. Magdolna vértanúhalálával megmenti a falu lányait az ördögi erőszaktól. A film egyik legnagyobb erőssége a szemek játéka. A színházi előadásokhoz képest a valós átéléssel előadott filmművészeti alakítások ebben előnyt élveznek, mert az óriási vásznon nagyon pontosan követhetők a tekintetek rezdülései. Beszédesek. Az emberi sors legmélyebb gödrei­ről ugyanúgy szólnak, mint a boldogság legtisztább pillanatairól.

Viszont moziban nagyon kevesen fogják látni, mert csak néhány filmszínház tűzte műsorára, miközben az egyik legnagyobb magyar filmről van szó. Pedig minden multiplexben játszani kellene. Magdolna története révén ugyanis Isten földi jelenlétével szembesül a néző. Ahogy Buvári Tamás alkotói energiája és Tóth Zsolt operatőri munkája is isteni erőből táplálkozott.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.