A jazzt sokkal könnyebb egy attitűddel definiálni – vallja Fekete-Kovács Kornél

Idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját a Modern Art Orchestra, amely méltó módon készül erre a különleges mérföldkőre. A kezdetekről, a műfaji határok feszegetéséről és a három plusz egy jubileumi koncert koncepciójáról is beszélgettünk Fekete-Kovács Kornél jazz-zenésszel, zeneszerzővel, a zenekar vezetőjével.

Fekete-Kovács Kornél jazz-zenész, zeneszerző, a Modern Art Orchestra vezetője Fotó: Stépán Virág

– Hogyan emlékszik vissza a Modern Art Orchestra (MAO) megalapításának pillanatára? Mi volt az a hiány vagy inspiráció, ami miatt létrehozta a zenekart?

A kortárs jazz-zenész húsz éve alapította a Modern Art Orchestrát (Fotó: Stépán Virág)

A jazznek Európában épp olyan emblematikus művészei vannak, mint Amerikában

– A zenei koncepcióm már jóval azelőtt kialakult, hogy a MAO 2005-ben létrejött. Számomra meghatározó korszak volt, amikor a kilencvenes évek közepén nemzetközi produkciókban, jazz big bandekben játszhattam külföldön. Ezek az együttesek nem azt a fajta zenei, művészeti koncepciót követték, amely az általános értelemben vett big band zenét játszotta, hanem kortárs zeneszerzők darabjait adták elő, ami elképesztően izgalmas volt. 

Abban az időben Magyarországon nem létezett ilyen zenekar, így hatalmas űrt töltöttünk be azzal, hogy megalapítottuk a MAO-t, amellyel az volt a szándékunk, hogy a kortárs jazz és a kortárs klasszikus zene határain mozogjunk.

– Vagyis a MAO kezdettől fogva a műfaji határok feszegetését tűzte ki célul. Volt olyan kísérlet, amely különösen nagy kihívást jelentett vagy meglepte a közönséget?

– Azt gondolom, hogy aki bárhol meghallgat minket, meglepődik, mert minden ősbemutató alkalmával más a koncepciónk: nagyon elmélyült és átgondolt, ami a színpadra kerül. 

Például a Bartók-programunk mérföldkövet jelentett a zenekar életében, hiszen a magyar zenei tradíció szempontjából rendkívül fontos, hogy miként integrálódhat Bartók Béla, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc Ligeti György, Eötvös Péter vagy Kurtág György zenéje az afroamerikai gyökerekkel rendelkező jazzmuzsikába.

– A zenekar tagjai közül többen alkotók is. Hogyan működik a kreatív folyamat: mennyire demokratikus a közös munka, és mennyire van szükség erős művészeti vezetésre?

– A zenekar tizenkilenc tagból áll, amely esetenként több vagy kevesebb főt is jelent. A csapatból hatan alkotjuk a zenekar kreatív magját, név szerint Bacsó Kristóf, Ávéd János, Subicz Gábor, Korb Attila, Cseke Gábor és jómagam. Többnyire én állítom össze a műsorainkat, de gyakorta kikérem a kollégák véleményét is. És hogy mennyire demokratikus vagy autokratikus ez az egész folyamat, arra pro és kontra is van példa. Amikor például egy szvitszerű műsorprogramban gondolkodom, akkor sokkal nagyobb mozgásteret hagyok a kollégáknak abban, hogy ki milyen darabot választ, milyen darabot ír. De abban a pillanatban, amikor ez valamiféle szigorú dramaturgia mentén jön létre – ilyen volt például Liszt Ferenc Via crucis című darabja –, ott például kértem a muzsikusokat, szerzőket arra, hogy bizonyos részt ilyen és ilyen formában fogalmazzák újra.

– A jubileum apropóján különleges koncertekkel készülnek az évben. Mi köti össze ezeket az ősbemutatókat?

– Amikor egy zenekar kerek évfordulóhoz ér, általában visszatekint, de én nem ilyen ember vagyok.

Az, hogy mit csináltunk és mi van mögöttünk, sokkal kevésbé izgat, mint ami előttünk áll. Ami ebben a húsz évben fontos, az nem a számvetés, hanem az a folyamat, amelyben benne vagyunk. 

Az elkövetkezendő három koncertünk megmutatja, reprezentálja az irodalomhoz, a magyar zenei tradícióhoz és a fiatal generáció neveléséhez való viszonyunkat.

– Az első ősbemutatójuk egy Nagy László-est lesz szeptember 27-én a Budapest Music Centerben. Miért tartja fontosnak, hogy verseket zenésítsenek meg, és hogyan segít a zene újraértelmezni ezeket a műveket?

– A vers a zenén keresztül nagyon sok oldalról determinálódik. Amikor egy színész elszaval egy verset, akkor ugyanazt a verset számtalan módon elő tudja adni, sok esetben tartalmában is át tudja helyezni a hangsúlyokat, különféle értelmezést adva ezáltal a szövegnek. Ehhez jön hozzá a zene. Ha mindezt a másik oldalról nézem, akkor azt tudom mondani, hogy a zene nagyon absztrakt kifejezési mód, ami sokkal direktebb közlés, ha a verbalitást hozzátesszük. Amikor egy komponista Nagy László, Weöres Sándor vagy Ady Endre szavait a sajátjának érzi, és valamilyen módon bele tud bújni a bőrükbe, annál jobb üzenethordozó nincsen. Azt gondolom, hogy a megzenésített versek önálló zeneművek, amelyeknek a tartalmi részét nemcsak a zene hordozza magában, hanem a vers is.

– Az Erkel Duettek című koncertjük a magyar operahagyományra fókuszál. Egy kortárs jazz-zenekarnak milyen szempontból aktuális ma Erkel Ferenc?

– Erkel Ferenc a magyar nemzeti opera megalkotója. Valamennyi operája a magyar történelemhez kötődik. És az sem mellékes, hogy Erkel zeneiségében is nagyon magyar. Egy alkotónak fontos pillér, hogy honnan, milyen kultúrából jön. Tehát ha én jazz-zenészként élem az életem, akkor talán még inkább lényeges, hogy a magyar zenei tradíció megjelenjen a zenémben. Huszonéves koromtól tudom, hogy ez meghatározó érvényű kérdés, azóta tudatosan gondolkodom azon, hogy miként tudom a saját zenémbe integrálni azt a tradíciót, amin felnőttem, beleértve a népzenét, Bartókot, Kodályt, Lisztet, Erkelt, és sorolhatnám.

A jazzmuzsika mára annyira szerteágazó lett, hogy nagyon nehéz valódi zenei attribútumokkal leírni a mibenlétét, sokkal könnyebb egy attitűddel definiálni: a zenész, aki befogad és beépít mindent, ami számára fontos.

És így ma már nem csak az amerikai jazzről vagy a New Orleans-i gyökerekről beszélünk, hiszen Európában épp olyan emblematikus művészei vannak ennek a műfajnak, mint Amerikában. Ez az oka annak, hogy visszanyúltunk Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ligeti György, Eötvös Péter vagy Kurtág György muzsikájához az elmúlt években.

A kortárs jazz-zenekar különleges koncertekkel lepi meg a közönséget (Fotó: Tóth László)

– Mit gondol, hogyan fogadja majd a közönség Erkel operáinak kortárs bigband-hangszerelését? Lehet ez egy új kapu azok számára, akik eddig távol maradtak az operától?

– A Magyar Állami Operaház két kiváló szólistája, Horti Lilla szoprán és Szappanos Tibor tenor működik közre ezen a koncerten, akik elképesztően nyitottak mindenféle műfaj, így a jazz iránt is. Azt látom, hogy a mai modern operarendezők előszeretettel alkalmaznak olyan eszközöket, amelyek próbára teszik a tradicionális opera hallgatókat, emellett pedig az operaközönségben is van egyfajta nyitottság és igény arra, hogy ezekben a mesterművekben legyen valami, amitől mai lesz.

– Az Emerging Echoes estjükön két fiatal zongorista-zeneszerző mutatkozik be. Mi alapján választották ki Oláh Krisztiánt és ifj. Balázs Elemért, és milyen új irányokat látnak bennük?

– Mindkettőjükkel dolgoztam már korábban, illetve mindkettőjük zeneszerzői vénája is ismert számomra. Amikor ifj. Balázs Elemérrel közösen léptünk fel, nagyon tetszett a lehengerlő, invenciózus előadás- és gondolkodásmódja. Oláh Krisztiánnal szintén számtalanszor találkoztam muzsikustársként és játszottam már a darabjait is. A két fiatal művészben közös, hogy mind a ketten zongoristák. A különbség az köztük, hogy Oláh Krisztián egyértelműen a jazzben gyökerezik, míg ifj. Balázs Elemér a klasszikus zenében. És ez a két zenei világ találkozni fog egymással ezen a koncerten, ami a közös munkánk eredménye lesz.

– Egy születésnapi meglepetéssel is készülnek december 28-án. Ennek a részleteiről mit lehet tudni?

– December 28-án lesz húsz éve, hogy debütált a MAO a Thália Színházban, most pedig egy eklektikus gálakoncerttel készülünk a Várkert Bazárban, ahol felidézzük, hogyan is telt ez a két évtized.

Ehhez pedig olyan vendégeket hívtunk meg, akik az elmúlt húsz évben úgy tudtak kapcsolódni a zenekarunk életéhez, hogy ők maguk is formálták a MAO hangzását. A meghívott előadók között szerepel mások mellett Harcsa Veronika, Pocsai Kriszta, Törőcsik Franciska, Dés László, Gőz László, Lukács Miklós és Fassang László. De lesz egy amerikai vendégünk is, Andy Middleton szaxofonművész.