A jazzt sokkal könnyebb egy attitűddel definiálni – vallja Fekete-Kovács Kornél

Idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját a Modern Art Orchestra, amely méltó módon készül erre a különleges mérföldkőre. A kezdetekről, a műfaji határok feszegetéséről és a három plusz egy jubileumi koncert koncepciójáról is beszélgettünk Fekete-Kovács Kornél jazz-zenésszel, zeneszerzővel, a zenekar vezetőjével.

Fekete-Kovács Kornél jazz-zenész, zeneszerző, a Modern Art Orchestra vezetője Fotó: Stépán Virág

– A jubileum apropóján különleges koncertekkel készülnek az évben. Mi köti össze ezeket az ősbemutatókat?

– Amikor egy zenekar kerek évfordulóhoz ér, általában visszatekint, de én nem ilyen ember vagyok.

Az, hogy mit csináltunk és mi van mögöttünk, sokkal kevésbé izgat, mint ami előttünk áll. Ami ebben a húsz évben fontos, az nem a számvetés, hanem az a folyamat, amelyben benne vagyunk. 

Az elkövetkezendő három koncertünk megmutatja, reprezentálja az irodalomhoz, a magyar zenei tradícióhoz és a fiatal generáció neveléséhez való viszonyunkat.

– Az első ősbemutatójuk egy Nagy László-est lesz szeptember 27-én a Budapest Music Centerben. Miért tartja fontosnak, hogy verseket zenésítsenek meg, és hogyan segít a zene újraértelmezni ezeket a műveket?

– A vers a zenén keresztül nagyon sok oldalról determinálódik. Amikor egy színész elszaval egy verset, akkor ugyanazt a verset számtalan módon elő tudja adni, sok esetben tartalmában is át tudja helyezni a hangsúlyokat, különféle értelmezést adva ezáltal a szövegnek. Ehhez jön hozzá a zene. Ha mindezt a másik oldalról nézem, akkor azt tudom mondani, hogy a zene nagyon absztrakt kifejezési mód, ami sokkal direktebb közlés, ha a verbalitást hozzátesszük. Amikor egy komponista Nagy László, Weöres Sándor vagy Ady Endre szavait a sajátjának érzi, és valamilyen módon bele tud bújni a bőrükbe, annál jobb üzenethordozó nincsen. Azt gondolom, hogy a megzenésített versek önálló zeneművek, amelyeknek a tartalmi részét nemcsak a zene hordozza magában, hanem a vers is.

– Az Erkel Duettek című koncertjük a magyar operahagyományra fókuszál. Egy kortárs jazz-zenekarnak milyen szempontból aktuális ma Erkel Ferenc?

– Erkel Ferenc a magyar nemzeti opera megalkotója. Valamennyi operája a magyar történelemhez kötődik. És az sem mellékes, hogy Erkel zeneiségében is nagyon magyar. Egy alkotónak fontos pillér, hogy honnan, milyen kultúrából jön. Tehát ha én jazz-zenészként élem az életem, akkor talán még inkább lényeges, hogy a magyar zenei tradíció megjelenjen a zenémben. Huszonéves koromtól tudom, hogy ez meghatározó érvényű kérdés, azóta tudatosan gondolkodom azon, hogy miként tudom a saját zenémbe integrálni azt a tradíciót, amin felnőttem, beleértve a népzenét, Bartókot, Kodályt, Lisztet, Erkelt, és sorolhatnám.

A jazzmuzsika mára annyira szerteágazó lett, hogy nagyon nehéz valódi zenei attribútumokkal leírni a mibenlétét, sokkal könnyebb egy attitűddel definiálni: a zenész, aki befogad és beépít mindent, ami számára fontos.

És így ma már nem csak az amerikai jazzről vagy a New Orleans-i gyökerekről beszélünk, hiszen Európában épp olyan emblematikus művészei vannak ennek a műfajnak, mint Amerikában. Ez az oka annak, hogy visszanyúltunk Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ligeti György, Eötvös Péter vagy Kurtág György muzsikájához az elmúlt években.

A kortárs jazz-zenekar különleges koncertekkel lepi meg a közönséget (Fotó: Tóth László)

– Mit gondol, hogyan fogadja majd a közönség Erkel operáinak kortárs bigband-hangszerelését? Lehet ez egy új kapu azok számára, akik eddig távol maradtak az operától?

– A Magyar Állami Operaház két kiváló szólistája, Horti Lilla szoprán és Szappanos Tibor tenor működik közre ezen a koncerten, akik elképesztően nyitottak mindenféle műfaj, így a jazz iránt is. Azt látom, hogy a mai modern operarendezők előszeretettel alkalmaznak olyan eszközöket, amelyek próbára teszik a tradicionális opera hallgatókat, emellett pedig az operaközönségben is van egyfajta nyitottság és igény arra, hogy ezekben a mesterművekben legyen valami, amitől mai lesz.

– Az Emerging Echoes estjükön két fiatal zongorista-zeneszerző mutatkozik be. Mi alapján választották ki Oláh Krisztiánt és ifj. Balázs Elemért, és milyen új irányokat látnak bennük?

– Mindkettőjükkel dolgoztam már korábban, illetve mindkettőjük zeneszerzői vénája is ismert számomra. Amikor ifj. Balázs Elemérrel közösen léptünk fel, nagyon tetszett a lehengerlő, invenciózus előadás- és gondolkodásmódja. Oláh Krisztiánnal szintén számtalanszor találkoztam muzsikustársként és játszottam már a darabjait is. A két fiatal művészben közös, hogy mind a ketten zongoristák. A különbség az köztük, hogy Oláh Krisztián egyértelműen a jazzben gyökerezik, míg ifj. Balázs Elemér a klasszikus zenében. És ez a két zenei világ találkozni fog egymással ezen a koncerten, ami a közös munkánk eredménye lesz.

– Egy születésnapi meglepetéssel is készülnek december 28-án. Ennek a részleteiről mit lehet tudni?

– December 28-án lesz húsz éve, hogy debütált a MAO a Thália Színházban, most pedig egy eklektikus gálakoncerttel készülünk a Várkert Bazárban, ahol felidézzük, hogyan is telt ez a két évtized.

Ehhez pedig olyan vendégeket hívtunk meg, akik az elmúlt húsz évben úgy tudtak kapcsolódni a zenekarunk életéhez, hogy ők maguk is formálták a MAO hangzását. A meghívott előadók között szerepel mások mellett Harcsa Veronika, Pocsai Kriszta, Törőcsik Franciska, Dés László, Gőz László, Lukács Miklós és Fassang László. De lesz egy amerikai vendégünk is, Andy Middleton szaxofonművész.