Keith Jarrett zenébe emelte Budapestet

Zenei és idegenforgalmi szempontból is nagy jelentősége van annak, hogy a legnépszerűbb dzsesszzongorista új lemeze a világ minden részébe elviszi a magyar főváros nevét. Keith Jarrett pesti koncertjén magyar gyökereiről is vallott.

NEW YORK, NY - JANUARY 13: 2014 NEA Jazz Master Keith Jarrett attends the 2014 NEA Jazz Masters Concert and Awards Ceremony at Nesuhi Ertegun Jazz Hall of Fame At Jazz at Lincoln Center on January 13, 2014 in New York City. (Photo by Charles Norfleet/Getty Images) Fotó: Charles Norfleet/Getty Images

Akik ott voltak, kivételes élményként őrizhetik magukban azt az estét. Nemcsak azért, mert a dzsessz legnagyobb élő rögtönzőjeként számontartott amerikai előadó fellépései ritkának számítanak, hanem azért is, mert az Improvizációk szólózongorára címmel hirdetett hangverseny kivételes, személyes bepillantást engedett művészetébe. A környezeti zajokra rigorózusan érzékeny Keith Jarrett játék közben nem nagyon vett tudomást a közönségről, de – talán a szeretet feléje áradó megnyilvánulásai vagy a Bartók Béla nevét viselő helyszín miatt – a végéhez közeledve vallomásszerűen megemlítette, hogy köze van Magyarországhoz, egyik nagymamája ugyanis itt született.

És most kezünkben van a Művészetek Palotájában 2016. július 3-án rögzített varázslatos este anyaga dupla CD-n, fehér borítóján a Duna és a budai Vár romantikus hangulatú, szürkületi képével. A felvételeit 1971 óta gondozó német ECM kiadó gyakorlatilag a zongorista minden koncertjéről felvételt készít, az archívum kincseit pedig folyamatosan közzéteszi. Az európai turné a bajor fővárosban zárult, amelynek zenéje három évvel később München 2016 címmel hasonló kettős CD-n került piacra. A jelek szerint a kiadó és a művész a budapesti koncertet is olyan minőségűnek ítélte meg, amely érdemes arra, hogy minél többen hozzáférhessenek.

Zenei és idegenforgalmi szempontból is nagy jelentősége van annak, hogy a legnépszerűbb dzsesszzongorista új lemeze a világ minden részébe elviszi a magyar főváros nevét. Még akkor is, ha az elhangzott tizenkét, cím nélküli dal nem tartozik Jarrett legkönnyebben befogadható produktumai közé. Mintha összefüggő zenemű részei volnának, a borító számokkal jelzi a rövidebb-hosszabb, az improvizációk során kompozíciókká rendeződő tételeket, és csak az utolsót nevesíti Bluesként; amihez ráadásként két örökzöld, az It’s a Lonesome Old Town és az Answer Me, My Love társul. A budapesti koncert első fele váratlanul érhette a szépen megformált dallamok, lágy, moll harmóniák igézetében összesereglett híveket: viharos futamok kergetőztek, ütköztek, atonális hangzatok torlódtak egymásra, idővel lassuló tempóban. Ekkor inkább a kortárs zene felé hajló, szabad képzettársításokkal élő Jarrett foglalt helyet a hangszer mögött. A gyönyörűséges dallamairól, zsongító hangzásairól és szuggesztív előadásmódjáról ismert művésszel a második részben találkozhatott a közönség, amely a felszólításnak megfelelően pisszenés nélkül ülte végig, majd köszönte meg viharos tapssal a rendkívüli szellemi és érzelmi koncentrációt kívánó teljesítményt.

A kivételes rögtönzőkészség és az alkotói géniusz szárnyalásának ünnepe lett az az este, amelyen nem a szavak, hanem a hangok játszották a főszerepet. Megközelítéséhez, értelmezéséhez a CD sem nyújt verbális kapaszkodót. Valójában nincs is rá szükség: ezt a zenét nem elemezni kell, hanem nyitott füllel és lélekkel hallgatni. Megjutalmaz érte.