Se lelemény, se értelmes forgatókönyv

Hiába minden tehetség, ha nincsen értelmes forgatókönyv. A Szupercella 3. esetében leginkább ezért nem lehetett a börtönszakértő figurájából annyit kihozni, mint az ökölvívó Rockyból.

Stallone a börtönszakértő Ray Breslin szerepében Forrás: Big Bang Media

Az esetek döntő többségében indokolatlan harmadik részt forgatni egy filmből, hacsak nem egy alaposan kidolgozott és felépített trilógiáról van szó, mert a második részben még csak-csak el lehet sütni azt a poént, hogy mi lett a szereplőkkel a befejezés után, de aztán kevés olyan filmhős van, akinek életét és problémáit nyugdíjas koráig követni szeretné a néző. Sylvester Stallone Rocky című filmje a kivételek közé tartozik, mert sok emberséget és a férfiléthez elengedhetetlenül fontos életfilozófiát sikerült belegyömöszölni egy egyszerű kis bokszoló sorsának hatrészes bemutatásába. Mindez viszont nem mondható el a mától mozikba kerülő Szupercella 3-ról, amelyet John Herzfeld rendezett, és a főszereplő szintén Sylvester Stallone.

Pedig ígéretesnek indult a börtönszakértő Ray Breslin figurájának története, akinek az volt a munkája, hogy rámutatott a börtönök védelmének hibáira. Mindezt pedig úgy tette, hogy bebörtönöztette magát, majd megszökött még a világ legbiztonságosabb börtönéből is. Nyilvánvalóan a sztoriban nem azt kellett keresni, mennyire valóságos, hiszen egy felnőtteknek, sőt inkább felnőtt férfiaknak szóló meséről van szó, amelyben a mesteremberes leleményt értékelte igazán a néző.

Stallone a börtönszakértő Ray Breslin szerepében
Fotó: Big Bang Media

Drága szuperszerszámokkal ugyanis csak az amatőrök szerelnek otthon is szívesen, aki szeret barkácsolni, az tudja, mekkora örömet okoz egy férfinak, ha abból a készletből old meg egy-egy szerelési problémát, amit még a nagyapjától örökölt. De mindennek a csúcsa, ha az ember az önmaga által készített, a célnak a legjobban megfelelő szerszámokkal és temérdek leleménnyel dolgozik. A lelemény ugyanis az egyik legfontosabb tulajdonság európai kultúrkörünkben, az ókori leleményes Odüsszeusz férfias kalandjai is ezt példázták, ahogy már ő is ügyesen szökött meg a fogva tartóitól vagy azoktól, akik akadályozták útját feleségéhez, vagyis régi gyökerei vannak az ilyen Szupercella típusú filmeknek.

Csak nem kellett volna folytatni. A második részben még voltak leleményes barkácsolási megoldások, de a harmadikban minden eltűnt, amit az ókortól napjainkig szeretünk az efféle történetekben. Ami maradt, az a puszta erőszak. Az első résznek az is érdeme volt, hogy végig együtt szerepelt benne a 80-as, 90-es évek két legnagyobb akciófilmcsillaga, Stallone mellett ugyanis a másik főszereplő Arnold Schwarzenegger volt. Azt, hogy miért kellett 20 évet várni a közös filmre, Schwarzenegger írja le életrajzi könyvében: irigy volt Stallone sikereire, tehetségére. De hiába minden tehetség, ha nincsen értelmes forgatókönyv. A Szupercella 3. esetében leginkább ezért nem lehetett a börtönszakértő figurájából annyit kihozni, mint az ökölvívó Rockyból.