Egy tárgy, egy történet: liba formájú díszváza

A képen látható hatalmas, már-már szürreális liba formájú díszváza első látásra minimum meghökkentő. Mázas, kézzel festett kerámia, korongolt és formába nyomott elemekből összeállítva.

Alkotója, Karda Imre keramikus, Korondon, 1919-ben született, majd 13 éves korában beállt fazekasinasnak. A II. világháború után először Hidegkúton, később a JOINT által, egyedül maradt zsidó nők számára létrehozott, majd 1952-ben szövetkezetté alakult Díszkerámia Szövetkezetnél dolgozott közel 18 éven keresztül.

Gyökerei a hagyományos népi kerámiakészítéshez vezetnek, s ez munkásságán végig nyomot hagyott. A hatvanas évek modernista felfogása, a bátor szín- és dekorációhasználat nála is erőteljesen megtalálható. Főként használati tárgyakat, kaspókat, vázákat és tálakat készített, kevés dísztárgy került ki a kezei közül.

A díszváza színes kuriózumnak számít a mester munkásságában. Érdekes egységben látjuk a népi kultúrát szín- és formahasználatával átölelő modern kerámiaművészetet, a régmúlt reneszánsz díszítő elemeket, néhány bourbon liliommal képviseltetve, egy jellegzetesen keleties, hosszú nyakú kancsó formán. A tetőpont, szó szerint a tető, azaz a fedő, amely megformálja a mókás tekintetű, szürreális gúnárt, mintegy geggé alakítva mindent, egyben lehetetlenné téve bármely nemű praktikus használatot.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!

Egy tárgy, egy történet a múlt századból: mindörökké Thonet

Vannak témák és alkotások, amelyek különleges bánásmódot igényelnek. Ilyen a Thonet bútor is. A mai napig gyártott, szinte mindenki számára ismert Thonet székek közel 200 év alatt váltak világszerte fogalommá.

A Németországban született Michael Thonet a 19. század első felében gondolta ki és kezdte meg kísérleteit a gőzöléssel hajlított fa bútor készítésének ötletével. Eleinte rétegelt lemezt, később kör profilú tömör bükkfát gőzölt. Metternich herceg közbenjárásával, 1842-ben elnyerte a bécsi udvar tetszését, s ez fordulópontot jelentett számára.

Bécsben nyitotta meg önálló műhelyét, majd itt készült darabjaival az 1851-es londoni világkiállításon fényes sikert aratott. Az ekkor divatos, hatalmas és nehézkes biedermeier bútorok mellett a lágy, organikusan ívelődő és rendkívül takarékos anyaghasználatú hajlított bútorok elképesztő hatást gyakoroltak.

A bécsi Daum kávéház volt az első, aki súlyos foteljeit Thonet 4-es típusú székeire cserélte, ezzel megteremtve a könnyed kávéházi eleganciát. Ezt a verziót ma is Daum-típus néven ismerjük.

Tovább...