Miről írt Putyin?

Tény, hogy Oroszország támogatta a német egységet, de ezért Gorbacsov alatt naponta újabb és újabb márkamilliárdokat követelt és kapott.

Győzelem napi emlékkoncert Sztavropolban 2021. május 9-én Fotó: Eduard Korniyenko Forrás: Reuters

Akar-e Moszkva háborút? – az idősebb generáció még emlékszik erre a dalra a második világháború utánról. Kifejezte, hogy 1941. június 22-én a hitleri Németország megtámadta a Szovjet­uniót. Az első hetek és hónapok iszonyú pusztítást okoztak a szovjet területeken. Decemberre a német csapatok elérték Moszkva térségét. 1942 végén és 1943 elején zajlott le a sztálingrádi csata, ahol a német 6. hadsereg Paulus tábornokkal az élen megadta magát. 1945 májusában Németország kapitulált.

Érdekes, hogy 1812-ben a napóleoni hadsereg veresége után az orosz tábornokok egy része, élén a főparancsnok Kutuzovval, azt kérte, hogy ne menjenek be Európába. 1944-ben hasonló kérése, javaslata volt a szovjet tábornoki kar egy részének. Az első javaslatot Sándor cár, az utóbbit Sztálin elvetette.

Június 22-én, a támadás 80. évfordulóján Putyin mint Oroszország államfője véleménycikket közölt Németország egyik legismertebb folyóiratában, a Die Zeitben. Annyit érdemes tudni, hogy e folyóirat szerkesztőbizottságában volt egyidejűleg Helmut Schmidt korábbi német kancellár, Theo Sommer, Németország egyik legismertebb biztonságpolitikai szakértője és Dönhoff grófnő, a háború utáni NSZK egyik legismertebb, legkarizmatikusabb személyisége. Ebben a folyóiratban jelent meg Putyin írása.

A cikk lényege, hogy az Európai Unióban nőtt a bizalmatlanság Oroszországgal szemben, a Nyugat puccsot hajtott végre Ukrajnában, és ezen negatív tényezők hatására a Krím félsziget lakossága Oroszországot választotta Ukrajnával szemben. Leírta, hogy a nagy honvédő háború volt a legvéresebb a történelemben, és a Vörös Hadsereg megmentette a Szovjetuniót és Európát.

A cikkben előjön a gázszállítás kérdése is, és Putyin úgy értékeli, hogy az 1970-ben az NSZK-val megkötött egyezmény az évszázad üzlete volt. Idézi De Gaulle-t, aki úgy nyilatkozott, hogy Európa az Atlanti-óceántól az Urálig terjed. Kifejtette, hogy Oroszország támogatta a német egységet. Véleménye szerint nagyon sok a közös téma az Európai Unióval, ilyen a biztonság, a stabilitás, az egészségügy, az energiagazdálkodás, a digitalizáció, a kultúra, a tudomány, a technológia, valamint a környezet és klímavédelem kérdése.

Véleményem szerint a cikk túl sokat próbál markolni. Leíró és nem elemző. Az, hogy orosz szemszögből értékel, az logikus. Célszerűbb lett volna differenciáltabban írni az ukrajnai helyzetről, és legalább néhány mondatot szentelni a Krím kérdésének, amely jelenleg szembeállítja Oroszországot a NATO-val és az Európai Unió­val. Senki nem vitatja a szovjet Vörös Hadsereg szerepét a nagy honvédő háborúban. De azt, hogy megmentette Európát, és cserébe csaknem fél évszázadig itt maradtak, azt ma Európa máshogy értékeli. De Gaulle terve nyíltan az amerikaiak ellen irányult, és a cikk ezt sem fejti ki.

Tény, hogy Oroszország támogatta a német egységet, de ezért Gorbacsov alatt naponta újabb és újabb márkamilliárdokat követelt és kapott.

Célszerűbb lett volna egy gondolatsort végigvinni. 1955-ben Adenauer akkori német kancellár moszkvai útja folyamán rendezték a két ország kapcsolatait, és visszaengedték a még életben lévő német hadifoglyokat. Tény, hogy Paulus tábornok azon rendkívül kevés ember közé tartozott, akik az NSZK helyett az NDK-t választották. Putyin cikke kimondatlanul is elítéli a NATO keleti bővítését, de ezt sem elemzi. A korábbi két ideológiai tömbből a szocialista világrendszer megszűnt létezni, a NATO pedig kereste és keresi az új kihívásokat. Nyilvánvaló, hogy Európa és Oroszország történelmileg egymásra van utalva, de tény az is, hogy ennek az együttműködésnek nagyon komoly külső és belső ellenzéke van. Ilyen az USA, de ilyenek a balti, a skandináv államok, valamint Nagy-Britannia és Lengyelország is.

Győzelem napi emlékkoncert Sztavropolban
2021. május 9-én
Fotó: Reuters

A mai ukrán helyzetet jól jellemzi, hogy a Nyugat alapvető célja Oroszország gyengítése, Ukrajna bevonása a nyugati szövetségi rendszerekbe. Az ukrán gazdaság a külső pénzügyi katonai támogatások nélkül nem tudna életben maradni. A katonai támogatás alapvető célja az, hogy elősegítse az ország későbbi NATO-integráció­ját. Véleményem szerint a katonai integráció jelenleg lehetetlen, többek között azért is, mert Ukrajna hadban álló ország, a Donbasz kérdése ugyanúgy, mint a Krím félszigeté rendezetlen, Oroszország számára pedig Ukrajna NATO-integrációja azt jelentené, hogy az ország és vele együtt a NATO átlép egy olyan vörös vonalat, amely Oroszország alapvető biztonsági érdekeit veszélyeztetné.

Az elmúlt napok főleg fekete-tengeri incidensei azt jelzik, hogy az ellentétek Moszkva és a nyugati államok között kiéleződtek, ezt példázza a brit hajó kísérlete a Krím megközelítésére, amely London megítélése szerint Ukrajna, míg Moszkva megítélése szerint Oroszország része.

Oroszország stratégiai célja a kiegyensúlyozott kapcsolat Európával, de ez jelenleg komoly nehézségekbe ütközik. Szeptemberben parlamenti választások lesznek az országban, ahol előreláthatólag Putyin pártja, az Egységes Oroszország pozícióvesztéssel számolhat.

Az afganisztáni nyugati beavatkozás huszadik évfordulójára kivonják a nyugati csapatokat. A helyzetet nyilván rendkívül komolyan elemzik mind Moszkvában, mind Pekingben. Tény, hogy a Nyugat nem tudott katonai győzelmet aratni. Az is tény, hogy az új helyzetben leszámolások várhatóak, és nagy létszámú migránstömeg fog megindulni főleg Európa felé. Afganisztán ugyanúgy nem volt sikeres nyugati szempontból, ahogy az arab tavasz sem.

A Szovjetunió bomlásakor 15 állam jött létre. Ezek egy része, ilyenek a balti államok, a nyugati integrációt választotta. Az örmény–azeri háború megmutatta, hogy az egyik felet Moszkva, a másikat Ankara támogatja. A Nyugat alapvető célja Ukrajna, Belorusz és Grúzia kiszakítása az orosz érdekszférából, míg az orosz politika ennek az ellenkezőjében érdekelt.

Az orosz–török kapcsolatok sok változáson mentek át az elmúlt években. A török tengerpart továbbra is az orosz turisták kedvenc célpontja, de a török gyümölcsexport Oroszországba csökkent. Szíria és az azeri–örmény konfliktus kérdésében a két fél rendszeresen konzultál.

Június 28-án az orosz és a kínai államfő meghosszabbította a két fél közötti barátsági szerződést. Sojgu orosz védelmi miniszter kijelentette, hogy Európa határainál robbanásveszélyes helyzet alakult ki. 2021 második felében orosz–kínai hadgyakorlatra kerül sor, és júliusban az ukrán államfő az USA-ba látogat.

Putyin írása a Die Zeitben sok mindenről szól. Arról is, amit leír és arról is, ami az írásból kimaradt.