Viszlát a körtefa alatt!

Hogy miért körte? Azért, mert az almával már leszerepeltünk.

Rögvest tervbe vették tehát, hogy – mint az élet megrontóját – száműzik a „père” és a „mère” fogalmát az iskolákból. Hogy amiként egykor Isten helyére a Legfőbb Lényt (az Észt – apropó, ő hol is van mostanság?), úgy ültetik majd az Apa és az Anya helyére a Szülő 1-et és a Szülő 2-t. Az ok: e két avíttá vált fogalom miatt a homoszexuális „házaspárok” (mitől is házaspár egy ilyen alakulat?) hátrányosan megkülönböztetve érzik magukat. A képviselők örömittasan szavazták meg az ötletet. Hát hogyne! Tolerancia, el- és befogadás, integráció, esélyegyenlőség, multikulti, teljes élet, Willkommenskultur – a nagy uniós lecsó minden összetevője benne van e javaslatban! Újra mi leszünk az élcsapat, Európa felvilágosult népei zabálni fogják, kivéve a magyarokat és lengyeleket meg néhány kelet-európai mitugrász népet, de hát ők sötétek, ki törődik a véleményükkel? Coki kurta! Az oroszok meg amúgy is Ázsia.

Persze azért a sötétben botorkáló magyarok kezét sem engedi el teljesen a Nagy Testvér. A romlottság hajszálerei messzire nyúlnak ám! Mert ha a magyar olvasó úgy gondolná, hogy ez atombombával felérő merénylet a család ellen, akkor a honi „kanyarjelző” hírportál rögtön megnyugtatja, hogy nem így van: „Szó sincs arról természetesen, hogy a módosítás támogatói megtiltanák a francia gyerekeknek, hogy anyának és apának hívják otthon a szüleiket. Az ötletgazda, Valerie Petit a vitában […] azzal indokolta a változtatás szükségességét, hogy még mindig számos hivatalos dokumentumon […] az anya és apa megjelölés szerepel.” Értjük, ugye: otthon, zárt ajtók mögött még létezhet apa és anya, de aztán kuss legyen! S ez is addig, ameddig. Meg a másik bicskanyitogató kifejezés, hogy: „még mindig”. Úristen, képzeljük csak el, 2019-ben még mindig az apa és anya megjelölés rondítja az űrlapokat! Nahát…

De nem jobb a helyzet az olasz csizmában sem. Velencében például a polgármester határozott közbelépéséig olyan mesékkel traktálták szegény nebulókat, amelyekben meleg pingvinpárok, leszbikus nyulak, vegyes etnikumú (!) kutyapárok és jegesmedvét örökbe fogadó kengurupár alkották a szereplőgárdát. Hát igen. Ez egy „kórszerű” mese. Gyomorforgató. Ábel úgy gondolja, ­Luigi Brugnaro polgármesternek egyszer majd mint antifasisztának állít szobrot a hálás utókor. Mert a fogalmak előbb-utóbb a helyükre kerülnek. Napjaink liberalizmusa pedig bekerül abba a fiókba, amelyben a történészek az emberiségnek hatalmas károkat okozó, eszement, erőszakos rendszereket tartják.

De ennek az ideje még nem jött el. S ha nem figyelünk oda, nem is fog. A veszély óriási. Züllött erkölcsű nábobok és hatalmas vagyonaik dolgoznak hasonszőrű kiszolgálóikkal karöltve azon, hogy megrontsák gyermekeinket. „Ma globális háború folyik a házasság tönkretétele érdekében. Nem fegyverekkel, hanem eszmékkel. Meg kell védelmezni magunkat az ideológiai gyarmatosítástól” – figyelmeztet Ferenc pápa is.

Ezt nem árt jól az eszünkbe vésnünk. És azt is, hogy az a hideg, amelyet a hátunkon érzünk, az már a fal. Hátrálni nincs hová. A normalitásból feladni szemernyit sem lehet anélkül, hogy nyakunkba ne szakadna az őrület. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a szexuális szokások közjogi érvényesítése nem emberi jog. Sőt. A gyermekeink védelme viszont alapvető jog és kötelesség is egyben. Kötelességünk megvédeni őket a családokon ténylegesen és virtuálisan is élősködni akaró elvetemült embertársainktól. (Ténylegesen, mert valódi családok gyerekeihez akarnak hozzáférkőzni, és virtuálisan, mert a család fogalmát is igyekeznek a maguk hálószobájára szabni.) Itt nem lehet pardon, és nem lehet „csak”.

Persze Ábelnek nincs kétsége afelől, hogy a józan ész és az élet törvényei előbb-utóbb győzedelmeskedni fognak. Ha nem velünk, majd rajtunk. Ha mégis ez utóbbi történne, aki túléli, ne feledje: gyülekező a körtefánál!

Hogy miért körte? Azért, mert az almával már leszerepeltünk.